Díszhely a díszpolgári oklevélnek
Kedves és megható volt az a videó üzenet, amit Cseh László, Kőbánya újdonsült díszpolgára és mestere, Turi György, aki tavaly részesült ebben az elismerésben, a Szent László Napok díjátadó ünnepségén – kérésére – levetítettek. Éppen világversenyen vettek részt, így Cseh László igazoltan hiányzott. Azóta már átvette az elismerést; gratulációnk mellett a díszpolgárságról faggattuk.
Közel két hónap telt el a két díjátadás között. Volt ideje értékelni a díjat, a kiemelést Kőbánya többi polgára közül. Változott-e valami a videó üzenetben elmondott gondolatok és a mai nap között? Mert, ugye, néhány perc múlva érmeket ad át a Szent László Gimnázium nemzetközi sporttalálkozójának úszó versenyén?
- Nagyon jó érzés, ami azóta sem változott. Még egyszer nagyon köszönöm az elismerést! Ugyanakkor azt érzem, itt nincs vége, még többet kell tennem Kőbányáért. Ezért, ha szabadidőm van és a program nem ütközik az edzéseimmel sem, akkor azonnal ott vagyok és teszem, amire kérnek.
Érmek és serlegek átadása a kőbányai diákolimpia tavalyi győzteseinek, az érmek átadása itt, az uszodában…
- ... És ne felejtsük el, házat is festettem az Újhegyen a Színes város projekt záró részében. Azt hiszem, ez a minimum. Nagyon sok támogatást kapok, kapunk Kőbányától, és ezt csak úgy lehet megköszönni, ha mind a medencében, mind az egyéb eseményeken a maximumra törekszem.
No, akkor éppen illik ide a kicsit provokatív kérdésem. Ha csak egy elismert, kiváló úszó lenne, díszpolgári cím nélkül, akkor is ilyen lelkesedéssel venne részt Kőbánya társadalmi életében?
- Sőt, ha nem lennék úszó, akkor is megtalálnám a módját hogyan tudok tenni Kőbányáért. Ez egy belső kényszer. Azt hiszem, a díszpolgári címet nemcsak azzal érdemli ki az ember, hogy a KSC színeiben úszik, versenyez. Ezt megelőzően is számtalan különféle eseményen vettem részt, védnökséget vállaltam egy, a diákok által kezdeményezett honismeretei akcióban… Azt hiszem, mindenkinek azzal kötelessége öregbíteni a szűkebb pátria jó hírét, amiben valóban kiemelkedőt tud nyújtani. Én nagy figyelmet fordítok Kőbánya sportéletére.
Az általános iskolát Kőbányán járta ki, fejezte be. Találkozik-e közülük bárkivel is, amikor hasonló rendezvényeken van, amikor bármilyen ok miatt is, de kimozdul az uszoda falai közül?
- Érdekes kérdés. A Száva utcai iskolába jártam, s ahogy emlékszem, kevés kőbányai osztálytársam volt. Inkább Lőrincről, Soroksárról, a kö9rzetből jártak be. Így, ha véletlenül össze is futok valakivel, nem biztos, hogy Kőbányán.
Az élete nagy részét ugyan Kőbányán tölti, de az uszodában. A kiemelkedő eseményeken való részvétel rövid időtartama elég-e arra, hogy erősebb vagy lazább barátságok, barátságcsírák alakuljanak ki, amelyek a kőbányai fiatalokhoz kötik?
- Remélem, egy bizonyos szinten igen! Azért mindig van idő arra, hogy néhány mondatot váltsunk, akár egy autogram megírása közben is tudunk beszélgetni. Ha számukra ez a közvetlenség ugyanazt jelenti, mint nekem, akkor a kérdésre igen a válasz. Nemrégiben kissrácokkal találkoztam és éppen arról beszélgettek, ők milyen jó úszók lesznek. Az egyikük azt mondta, ő focista akar lenni, nem úszó. Kérdőn nézett rám, és csak megerősíteni tudtam, azt csinálja, amihez kedvet, tehetséget érez. Ezen jót mosolyogtunk. Ahogy bennem megmaradt ez a sztori, biztosan benne is nyomot hagyott. Remélem, hogy a fiatalok a saját sportsikereikből, a velünk való találkozásokból erőt merítenek, erősödik a motivációjuk.
Kicsit lazábban kapcsolódik a díszpolgársághoz a kérdés, de ez is önhöz, a mentalitásához tartozik. Nemrég egy világversenyen kevésbé sikeresen szerepelt, néhány hétre rá pedig az universiadén mindent feledtetett. Hogyan dolgozza fel a sikert és a csalódást?
- A Vb tényleg nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Nemcsak a közvélemény, de én magam is eredményeket várok magamtól. A Vb esetében néhány rajtam kívül álló ok is közrejátszott; ezeken sokat rágódtam. Az universiadénak azért örülök nagyon, mert bebizonyította, az éves munka nem vész kárba, nem bulizni jártam edzések helyett. Az a fontos, hogy minden eredményt a saját maga helyén értékeljünk!
Mindenből kell tudni erőt meríteni! Azt pedig nagyon remélem, hogy a decemberi rövidpályás versenyek javítanak majd a az idei év eredményességén!
Egy záró kérdést engedjen meg! A temérdek sportrelikvia között hol lesz a helye a díszpolgári oklevélnek és éremnek?
- No, most megfogott! Igazából még nem volt időm gondolkodni rajta, de abban biztos vagyok, kitüntetett helye lesz! Megkockáztatom, a falra kirakva nagyon jól fog mutatni az elismerés.
Fotók: 10kerkult.hu és kobanya.hu
