Meg kéne nyilvánulnod, de hogyan?

Csák György Kőbányán élő színművész (s hogy mi minden más még, azt lentebb azonnal sorolom), aki sokakhoz hasonlóan a pandémia miatt elvesztette gyakorlatilag minden fellépés, színházi előadás lehetőségét és a családja működését is biztosító teljes bevételi forrása elapadt.

Elsősorban színművész, s mint ilyen, százféle szerepben látható a Trambulin Színház  előadásaiban, aminek a létrehozója, vezetője, rendezője, az előadások zömének írója, szereplője, de ő Tüskepapa bohóc (képünk) és az óriási gólyalábon járó Mézeskalács-kapitány, Tücsök a Pinokkióban, Paleo farkas az EDD konferencia című felnőtt komédiában, továbbá a Spiritusz Gyermek- és Ifjúsági Színházi Közhasznú Egyesület elnöke és a spirituszonline.hu kritikai folyóirat kiadója. Ez így egy levegőre, egy mondatban. De még ez sem minden!

   Művészeti vállalkozóként az S8 Pince és az S8 Underground Club – Gyuri megfogalmazása szerint: „kultműhely” tulajdonosa, üzemeltetője és „Kobaki-szaki” szerepében (képünk)  mindenese is. Sorolhatnám, mi minden professiója van még.

   Szinte nincs olyan szakma, amihez ne konyítana. Tanácsért lehet fordulni hozzá villanyszerelés vagy vizes dolgok ügyében, falfestés, fúrás, faragás, hivatalos ügyintézések, jogi ügyek útvesztői területén.

   Amikor beszélgettünk, a hallottakat akként foglaltam össze, hogy kedves druszám, te egy halmozottan hátrányos helyzetű – 3H-s – művész és vállalkozó vagy (Jót nevetett a halmozottan hátrányos helyzetű hasonlaton.).

   És most vége mindennek?! – gondolhatná a kívülálló.

   Gyuri lakhelyén, egy kőbányai társasházhoz tartozó kertben ültünk le beszélgetni. (Kivételesen a tegeződős formát használom, hiszen bő tizenöt éve ismerjük egymást, kezdő újságíróként még a Spiritusz folyóiratba is írhattam.) Irtózatosan meleg volt, hozott egy pohár vizet, magának egy sámlit, hogy kényelmesen leüljön és a játszó két csemetéjét is lássa, miközben beszélgetünk.

   – Helyes-e az a következtetés, hogy a feleségeddel, Mezei Rékával (aki szintén színész és bábos is) ültök itthon, játszol a gyerekeiddel, s közben azon agyalsz, hogyan lehet kijönni ebből a gödörből, értve ebben azt is, hogy fellépési lehetőséget kutatsz? Hogyan éled meg a jelenleg is tartó (sőt, tekintettel a várható második vírushullámra, akár még hónapokig elhúzódó) állapotot?

   − Az, hogy nyakunkon ez a járvány, óriási pofon nagyon sok embernek, és ezer problémát felvetett és felvet a mai napig. De (egy nagyot sóhajt, s szakad ki belőle a gondolat) ettől nem kell elkeseredni vagy gyökeresen elszomorodni és megváltozni! Egyszerűen nem szabad! Természetesen a kényszer nagyon rossz. Plusz nem egyedül éled meg, hanem itt a család. Tehát, nem csak magadért vagy felelős. Három nagy és már rég önellátó gyerek mellett itt van két kicsi, Fanni és Boldizsár (képünkön: a Csák család H. Szántay Marianna kiállításán). A családi alapköltségek nagyjából adottak. Ahogy a művészeti vállalkozásnak is vannak költségei. Ettől függetlenül valahogy egyelőre sikerül megoldani ezt az élethelyzetet…. (Gyuri kicsit elgondolkodott, valamiféle kényszeredett nevetést is elengedett.)

   Tetézte a gondokat, hogy 2019.december 20-án egy gólyalábas fellépésen elszakadt a bal lábát rögzítő szíj, s egy óriásit esett. „Tudok esni, de azért úgy háromméteres magasságból lezuhanni a betonra egy 140-es rúdhoz rögzített lábbal, nem semmi. Ripityára tört a bal kezem… Hála a kórházban dolgozó és engem fájdalommentesen, remek technikával műtő doktor úrnak, kutya bajom már.” – emlékezett vissza a szerencsétlen balesetre.

   Itt ugrott egy nagyot, úgy folytatta.

   – 2020. június közepén, amikor nyíltak a vendéglátóhelyek, a klubok, a mozik, bizonyos korlátok között a színházak is, egy nagyon esős napon az égszakadás-földindulás következtében betört a víz a klubba (az S8 pincébe -a szerk.). – kesernyésen nevetett, széttárta a kezét, jelezve, tehetetlen volt. – Szivattyúzás, takarítás, fertőtlenítés két hét késés a nyitással, és ennek nyomán újabb kiadások és bevételkiesés – idézte a történteket. Én meg a közhelyet idéztem: „Szegény embert az ág is húzza” – hümmögtem a bajszom alá.

   – És akkor hogyan tovább? Elképzelni sem tudom, hogy mit tudtál tenni vagy mi az, ami mentheti a helyzetet?

   – A túlélésben segített – nem az állami, minden érintettnek szükséges segély vagy támogatás, ami más országokban természetes volt – hanem a szakszervezet és a jogdíjakat kezelő Artisjus. És voltak azért más támogatások, munkaügyi például: hisz’ munkáltatóként is érintett voltam és vagyok. Aztán a „Köszönjük Magyarország!” színházi projektjében való részvétel. És a kluboknak is kiírtak pályázatot, ami azért segített szinten vagy inkább szint alatt, de megmaradni. Persze mindezekhez tömérdek adminisztráció társult. És más módon is próbáltam a kiadásokon faragni…

   – Milyen trükkökkel tudtál költségeket csökkenteni?

   – Lemondtam például a szemétszállítást, hivatalosan szüneteltettem az online pénztárgépet, s mivel nem volt forgalom, egyéb rezsiköltséget sem kellett fizetni, a bérleti díj kérdésében lojális volt a tulajdonos, kisebb részt kellett és kell fizetnem, nem a teljes összeget...

   Gyuri egy kicsit elgondolkodott, majd azzal folytatta, hogy a vírus nem válogatott abban, hogy gyári munkás, közalkalmazott, vállalkozó, színész, előadóművész, zenész vagy technikus, pultos, turista, szállásadó az áldozat.

   „A vírus egy viszonylag jól körülhatárolt körben a gazdaságot is alaposan legyengítette és a társadalomnak is kiragadta a szintén látható rétegeit a munkájából. Na most egy ilyen egyértelmű vis maior helyzetben azt mondani, deklarálni állam bácsinak, hogy teljesíts és majd akkor támogatlak– abszurd. Igenis kell(ett volna) alapszinten minden megtalálható és érintett embert támogatni. A kiesett jövedelmet részben pótolni, munkavállalót és munkáltatót egyaránt!” - fejtegette.

   – És mi van a művészi létezéssel? Mit tudtál csinálni? Másként kérdezve: leállhat-e a művész, csak mert a vírus kihúzta a lába alól a világot jelentő deszkákat, hogy némi képzavarral éljek?

   – Rászabadult mindenki az internetre, velem együtt. És ugye, a feleségem, Réka is. Ő egy agyagos projektet dolgozott fel. A KÖSZI-ben szakkörvezető. Több részletben mutatta be az agyaggal való munka alapjait. Én pedig Tüskepapa bohócként a virtuális nyilvánosság elé álltam, vagyis ültem. Ismert meséket mondtam fejből, szabadon, húzás nélkül, ami azt is jelentette, hogy egy epizód 15-40 percesre sikeredett. Nem rövidek, lehet mondani. Heti két alkalommal vettem fel a meséket, mintegy harminc epizódot tettem ki a netre, a Tüskepapa facebook felületére. Megküzdöttem a felvételekkel, mert nem mindegy a háttér, a világítás, a képkivágás, stb., és itt nem professzionális megoldásokról van szó, de mégiscsak erre törekszik az ember, ha már a tanult szakmáját űzi online, nyilvánosság előtt!

   – Ezért nincs fizetség, bárki nézheti a meséket. Jegyet azonban nem vesz, tehát bezárul a kör. A megélhetési gondot ez nem oldja meg.

   – Ez nem is azért történik: egyfajta önkifejezés, kondicionálás. Nekem gyakorlást is jelentett, s jelent. Az a lényeg, hogy megértsd, nem az a motiváció, hogy jelen kell lenned a „művészvilágban” vagy az, hogy bevételed legyen, hanem a belső kényszer: hogy adnod kell, hogy meg kell nyilvánulnod, mert ez a dolgod!

  Csák György mint hóember - mikulás flash mob 2019. decemberében, a Kőrosi Csoma sétányon

   Beszélgetésünk zárásaként a hogyan továbbról faggattam Gyurit. Kicsit elgondolkodott, majd így összegezte gondolatait: „Egyelőre – ahogy eddig is – a napi történések pörögnek. Vége az évnek, el kell számolni a spirituszonline folyóirat költségeivel is, nekem, mint kiadónak. Volt persze a kritikai munkában, ahogy az egész színházi világban is satufék!

  A zalaegerszegi Griff Bábszínház A mindentlátó királylány című előadása (a fotó megjelent a SpirituszOnline folyóirat Facebook oldalán, 2020. november 7-én)

   De, ahogy éledni kezdtek az online előadások, úgy igyekeztünk követni mi is az online tér eseményeit, a folyóirat Facebook oldalának is megnőtt a látogatottsága, ami megint csak munka és munka volt, és van. Szóval, ez is egy párhuzamos folyamat a múltban, jelenben és a jövőben is. És vállalkozói szempontból le kell zárni az üzleti évet! Csupa szívmelengető adminisztrációs kötelezettség.”

   – Milyen terveid vannak a közeljövőre, figyelembe véve, hogy még javában tombol a vírus?

   – Valahogy kihúzzuk. Talán az oltások miatt nemsokára nyitni tudunk és a tavaszi, inkább a nyári munkák elindulnak, lehet megkeresés valamilyen szinten.

   Nagy kérdés persze, hogy ekkora pofon után mi lesz az általános közérzet, mozdulnak-e az emberek? És ha igen, mikor? Csupa kérdőjel.

   A György lovag és a sárkány c. bábos mesénkben a befejezéskor (képünk) Sopán, akit én játszom vagy Sopánka (Réka) mondja – erre nem emlékszem ebben a pillanatban: „Nagy lakodalmat csaptak, a lovagok megmenekültek, Gyurkából igazságos király lett, a sárkány jó útra tért, de a legfontosabb, hogy Máli néni süteményét MEG KELL KÓSTOLNI!”

   Ilyesmit tudok csak mondani én is. Történjen akármi, a derűt ne veszítsétek el!

   Hát, Csák György színművész esete a Covid-19 vírussal részben szokványos történet, ugyanakkor szerteágazó tevékenységei okán abszolút egyedi. Hiszem, küzdelme, ötletei sokaknak szolgálhatnak példaként! Ja, és várom Tüskepapa meséinek a folytatását!

fotó: 10kerkult.hu/OGY