Drágának tűnik az önállóság

A kormányfő szerint eldőlt, hogy Magyarország az IMF nélkül is megáll a lábán. Igen ám, de lehet, hogy kicsit drága volt az inkább erőteljesen politikai ízű akció. Nem akart népszerűtlenségi pontokat gyűjteni a kormány.

A miniszterelnök szerint a napokban lezajlott dollárkötvény-kibocsátással eldőlt, hogy Magyarország a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nélkül is képes megállni a saját lábán. Orbán Viktor ezt pénteken mondta a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában, jelezve, hogy a kötvénykibocsátás eredménye azt is bizonyítja: óriási bizalom van a magyar gazdaság iránt, amelyet kiszámíthatónak látnak a befektetők. A kormányfő álláspontja szerint 2013-ban az a kormány legfontosabb feladata, hogy ismét növekvő pályára álljon a magyar gazdaság.

Igen ám, de a Népszabadság csütörtöki elemzésében azt írta, hogy „a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) megegyezésre jutva a mostaninál jóval olcsóbban lehetett volna devizaforráshoz jutni, de más, hasonló besorolású országok kötvényeinél is drágábban keltek el a hazai papírok az amerikai kibocsátáskor.”
„Magyarország kedd este sikeresen tért vissza a nemzetközi kötvénypiacra, a szakértők szerint akár teherautókkal is hordhattuk volna papírjainkat a vevők elé, akkora volt az érdeklődés. Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) szerdai összesítése szerint jelentős, közel négyszeres túljegyzés alakult ki, emiatt az eredeti tervekhez képest alacsonyabb hozamfelárakkal sikerült zárni az aukciót. Az 1,25 milliárd dollár értékben eladott ötéves lejáratú kötvényre 3,35 százalékkal fizetünk többet a referenciahozamnál (összesen 4,125 százalékos kamatot). A tízéves kötvény esetében – amelyből kétmilliárd dollárnyi fogyott – a hozamfelár 3,45 százalékpont, a fix kamat pedig 5,375 százalék lett. (…)

Általános piaci vélekedés, hogy tízéves lejáratú papírokat 2,4–2,7 százalék között lehetett volna elhozni a valutaalaptól, ez azt jelenti, hogy egy IMF-hitelhez képest 2,6–3 százalékkal magasabb kamatok mellett jutottunk most pénzhez.
A kialakult hozamfeláraink azt tükrözik, ahol most tart az ország – kommentálta Török Zoltán, a Raiffeisen Bank elemzője a kialakult helyzetet. Az IMF-megállapodásnak olyan ára lett volna, amit semmi szín alatt nem akart bevállalni a kormány. Egy ilyen megegyezés után rövid pórázon tartottak volna minket, vagyis a nemzetközi szervezet folyamatos ellenőrzését lett volna kénytelen nyakába venni a kabinet. Ez pedig a választások előtti évben aligha vállalható forgatókönyv az Orbán-kabinet számára. Így egészen nyilvánvaló, ebben a helyzetben sokkal inkább politikai kérdés volt az, hogy a nyílt piacról oldjuk meg a finanszírozási kérdésünket – jegyezte meg.”