Horvát családi nap
Horvát családi nap és gasztronómiai bemutató élményeit rögzíthették a rendezvényen jelen lévők július 6-án. A szó szerint családias program kiemelkedő eseménye volt a Horvát Hagyományőrző Egyesület táncosainak előadása. A rendezvény helyszínét a Kocsis Sándor Sportközpont biztosította.
Egy időseknek szervezett hajdúszoboszlói sporttáborból reggel 9 óra után néhány perccel indultam el. A cél az volt, hogy minél gyorsabban hazaérjek, egészen pontosan, hogy dél körül már a Kőbányai Horvát Önkormányzat rendezvényén, a családi napon ott tudjak lenni.
Nem az autópályán, hanem a 33-as és a 3-as főúton autóztam, s egészen Budapest határáig semmilyen forgalmi akadály nem volt. Fél tizenkettőkor telefonált rám Jógáné Szabados Henrietta, hogy merre járok. Úgy nézett ki, hogy valóban beérek a sportközpontba úgy dél után 10-15 perccel. Nem így történt. Kistarcsán már igencsak sűrű volt a forgalom, s ez végig kísért az utolsó pillanatig. Szó, ami szó, csak pár perccel egy óra előtt értem oda. Végig az járt a fejemben, hogy elkéstem, s csak akkor nyugodtam meg, amikor láttam, hogy éppen elkészült a bográcsban főtt finomság…
Jógáné Szabados Henrietta köszönti a családi nap résztvevőit
Nem voltak nagyon sokan, sőt, megnyugvásomra nagyjából velem egy időben is érkeztek páran. Amit lehetett, azt azonnal le is fotóztam, s igyekeztem lehetőleg mindent megörökíteni. A nagyon erős napsütést, a rekkenő hőséget némileg enyhítették a sátrak, s az ebéd alatt, no meg utána is egy kis ideig csendes beszélgetések folytak. Majd a táncosok összenéztek, elmentek átöltözni.
A viseletük a dalmát hagyományokat követte, a kiemelt ünnepek visszafogott ruházatát mutatták. Jellemző a férfiak piros sapkája. A dalmát dallamokhoz méltóságos, polgári modor, viselkedés tartozott. A táncbemutató nagy sikert aratott. Külön csemegének foghatjuk fül, hogy a mostani táncuk lényegesen eltért a korábban inkább a Dráva-menti folklórtól.
Jómagam csak fotókat készítettem, ám szerencsére Jógáno Szabados Henrietta egy rövid videót is készített. Íme.
Évek óta rögzítettem a horvát hagyományokat, de eleddig nemigen fogalakoztam a horvát nemzetiség történetével. Nos, kicsit utána néztem, s egy kivonattal igyekszem közelebb hozni a horvátok történelmét.
„A Magyarországon élő horvát nemzetiség a mai Horvátország és Bosznia-Hercegovina területéről érkezett Magyarországra a XVI. és XVIII. század között. A sokszínűségük megtalálható a népszokásokban és a népviseletekben is. Alapvető kulturális jellemzőik, legfontosabb hagyományaik összekötik egymással az egymástól és az anyaországtól viszonylag távol élő magyarországi horvát népcsoportokat. Mura-menti, Dráva-menti, bosnyák-, sokác-, bunyevác és gradistyei (burgerlandi) horvátokról, valamint Duna-menti (rác) horvátokról beszélünk.
A XX. század 50-es, 60-as éveire jellemző urbanizáció következtében Magyarország különböző részeiről nagyszámú horvát költözött Budapestre, ahol véglegesen letelepedtek. Ebben a nagyvárosban, távol az anyaországtól, a horvátok még a mai napig is őrzik hagyományaikat, különösen népdalaikat és táncaikat.
A Horvát Hagyományőrző Egyesület a programjaikkal nemcsak a hazai horvátságnak és az anyaországnak mutatják be nagyon gazdag folklór kincseiket, hanem céljuk, hogy ezt a magyar közönség is megismerje. Ezzel is a magyar és a horvát nép évszázados barátságát, kapcsolatát kívánjuk ápolni és népszerűsíteni.”
Nos, ezúttal sem történt másként…
(Forrás: Horvát Hagyományőrző Egyesület honlapja)
A cikkhez képgaléria tartozik – ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY