Megemlékezés az örmények népirtásáról
A Kada utcai „görög klubban” gyűlt össze néhány örmény származású kőbányai lakos, és több nemzetiségi önkormányzat vezetője április 24-én, hogy méltó módon megemlékezzenek az örmény népirtás 109. évfordulójáról. A hagyományokat és a gyökereket nemzetiszín virágcsokor, mécsesek, kiállítás és filmvetítés tette emlékezetessé.
A megemlékezés bevezetőjeként Jógáné Szabados Henrietta, az önkormányzat nemzetiségi referense (képünk, jobbra) ismertette az örmény genocídium lényeges fordulatait, előtte egy perces néma tiszteletadásra kérte fel a jelen lévőket.
„1915-ben az ifjútörök kormány vezetői kényszerdeportálásokra és tömeggyilkosságokra vonatkozó politikai rendeletekkel megkezdték az örmény népesség kirekesztését. Hogy megelőzzenek bármiféle ellenállást, április 24-én több, mint 200 örmény vezetőt letartóztattak Isztambulban. Legtöbbjüket ki is végezték.” – idézte a kezdeti állapotokat.
Majd elmondta, hogy az örményeket nagy csoportokban erőszakkal kilakoltatták az otthonaikból, és délre, a szíriai sivatag felé hajtották őket. A katonák kegyetlenek voltak, a férfiakat megölték, a nőket és a gyerekeket további menetelésre késztették. Bántalmazták, éheztették őket.
Az üresen hagyott otthonokat, üzleteket törvény erejével kifosztották vagy lerombolták. Sok-sok örmény azért maradhatott életben, mert erőszakkal áttérítették őket az iszlám vallásra. Az sem volt ritka, hogy a gyerekeket örökbe adták, a nőket meg eladták vagy török, kurd arab családokhoz adták feleségül.
„Sokan amerikai és európai misszionáriusoknak és segélyszervezeteknek köszönhetően menekültek meg, de voltak, akiket a szomszédjaik mentettek meg, mivel ellenálltak az örményeket sújtó politikai rendeleteknek.” - mondta.
A népirtásnak az Oszmán Birodalom vége kegyelmezett. Ugyanis 1918 novemberére elveszette az első világháborút, a birodalmat felosztották. A bűnösök közül kevesen lakoltak, többségük külföldre menekült. A becslések szerint az Oszmán Birodalomban élő örmények kétharmadát, 1,5 millió embert, gyereket gyilkoltak meg 1915 és 1923 között.
Hiába vannak hiteles bizonyítékok, tudományos kutatások, túlélők és szemtanúk vallomásai, a török kormány a mai napig nem ismeri el az örmények népirtását, mind Törökországban, mind külföldön tagadja a népirtás létét.
Mielőtt Bacsa Gyula, a Kőbányai Örmény Önkormányzat elnöke (képünk) levetített volna egy, a témába vágó filmet (melyből néhány kockát felhasználtam a cikkhez – a szerk.), azzal egészítette ki az elhangzottakat, hogy már az első világháború kezdetekor az ifjútörök kormány megsemmisítésre ítélte az örmény keresztényeket, akiket az állam etnikai és vallási értelemben is megkülönböztetett a többségi társadalomtól. „Ezt az örmény nép ellen elkövetett bűntetteket nevezzük az örmény népirtásnak.” – monda Bacsa Gyula.
Ezután levetítette a filmet, majd baráti beszélgetések zajlottak a megjelent más nemzetiségi vezetőkkel együtt. Mindenki elismeréssel szólt az alkalmi kiállításról, melynek képeit és a festett kavicsokat, köveket a Janikovszky Éva iskola kőfestő szakkörének gyerekei készítették Jandó Ágnes tanárnő segítségével.
A cikkhez képgaléria tartozik - ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY
Érdemes elolvasni az alábbi, 2015. április 24-én kelt cikket, melyben a magyar kormány mindenféle módon kerüli azt a tényt, hogy kimondja, megtörtént az örmények népirtása. Azaz, Magyarország kormánya a mai napig nem ismeri el az örmény genocídiumot.
