Mély-tó, versek és a gondosóra
A Stroke-klub tagjaival 2024. április 30-án, a hó utolsó napján tartottuk meg esedékes összejövetelünket a Kőrösi Házasságkötő termében. Verbai Lajos, a Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény igazgatója előadása és Weeber Tibor alpolgármester gondosóráról szóló ismertetője előtt két stroke-beteg mondott el egy-egy verset.
A meghirdetett vetítéses előadás előtt az egyik tagunk, Weszely György már előre bejelentkezett, hogy szeretné egy versét felolvasni „Kő – bánya – rém” címmel, ami a Kőbánya alatti pincerendszerben lakó rémről szólt, vicces formában. Ez mindjárt alkalmat adott arra is, hogy beszéljünk a Szent László Napok keretén belül mindig megszervezett pincebejárásra, és ezt az érdekes programot tudtuk ajánlani azoknak is, akik eddig még nem részt ezen az eseményen. Reméljük, a rémmel nem fognak találkozni! Erdész Józsi társunk olyan kedvet kapott az előző versmondótól, hogy ő is kiállt és kívülről elmondott egy egész hosszú írást.
Ezután tudta elkezdeni Verbai Lajos (képünk) a kőbányai tavak történetéről szóló előadását. Szokásához híven jó messziről kezdte, a terület teljes vízrajzi történetét bemutatva. Az ős-Duna medrétől indulva a Rákos-patak és a Városligeti tavat tápláló patak által létrehozott vízgyűjtők kb a mai Határ úti metrónál vagy a Hízlaló térnél alakítottak ki tavakat. Itt gazdag állatvilág tudott kialakulni, a teknősöktől a piócákig. Azt is megtudtuk, hogy a Kápolna téren egykor ivóvíz tisztaságú vízfelület volt, és hogy a Bánya téren (a mai Szent László tér) csónakázó tó volt. Budapest első természetes strandja, a Kristály is itt volt, Kőbányán. Télen a felduzzasztott vizeket jéghízlalásra használták egy különleges módszerrel, amit képeken is láthattunk. Ezeket a terület alatt húzódó bányákba szállították és tárolták akár évekig is.
Egészen más a mai Mély-tó és társai története. Ezek bányatavak voltak. Guttmann Izsák 1891-ben kezdte meg vállalkozását. A téglagyártáshoz agyagra volt szükség, amihez 20-30 méter mélyre kellett ásni. A kézi fejtés nehéz és veszélyes munka volt, gyakoriak voltak az omlások, ezek sok áldozatot is követeltek. A munkák során zárványtavak jöttek létre. A természet itt is megtette a magáét, a botanikusok az itt megjelenő élővilág csodájára jártak: csíborok, molnárkák és egyedülálló szitakötő fajták honosodtak meg.
A kitermelés befejeztével valamit tenni kellett a területtel, ezért elkezdték feltölteni. A három bányató egyikébe pl. a Kispesti Erőmű pernyéjét szállították. A hatvanas években két tó partján is megkezdődött a tereprendezés, itt kapott helyet az EVIG sporttelepe. Sok terv született a rendezésre, de akadály is volt bőven. Csónakázó tó, strand, ezek mind meghiúsultak, mert a hatóságok veszélyesnek tartották a leszakadó partok, és a víz szennyezettsége miatt.
Aztán a közelben felhúzott 6100 panellakás rákényszerítette a döntéshozókat, hogy a megmaradt tóval kezdjenek valamit. A rendezés, parkosítás sok társadalmi munkával és a honvédség segítségével 1976-ban kezdődött el. Körültekintően kellett eljárni a part megerősítésénél, nehogy beszakadjon.
Mára nemcsak a lakótelepen élők, de a kerület minden lakosa számára kedvelt pihenőhely, koncertek, fesztiválok helyszíne lett a Mély-tó, a mellette lévő Sportliget pedig sokféle lehetőséget nyújt a sportolni vágyóknak.
A tó fölé magasodik Varga Imre: Munkás című szobra, az átellenben lévő oldalon pedig szabadtéri téglamúzeum látható. A nádasban vadkacsák, békák és teknősök élnek, a tó közepén lévő szökőkút nemcsak szép látvány, de a víz oxigén készletét is gazdagítja, a halak és a horgászok örömére. Az előadást Ari Fabbro, alias Kovács Aranka zárta a tóról írt versével.
Az előadás után többen megjegyezték, hogy nagyon érdekes volt, de jó lenne látni is, amiről szó volt. Úgy gondolom, nyáron majd erre is sort keríthetünk.
Ezután következett Weeber Tibor alpolgármester tájékoztatója a gondosóra előnyeiről, hasznosságáról. Előtte azonban még visszautalt az előző előadásra, és elmondta, hogy az Önkormányzat tisztában van vele, hogy az erózió igencsak pusztítja a tó oldalfalait, a növényzet kezd elöregedni, úgyhogy tervbe van véve a tó környezetének megerősítése, szépítése, hogy még több örömünket lelhessük benne. A gondosórára visszatérve mindenkit biztatott, hogy éljen a lehetőséggel, hogy a 65 év felettiek ingyenesen juthatnak egy olyan eszközhöz, mely alkalomadtán életet is menthet. Azt is elmondta, már az is szóba került, hogy azok számára is elérhető legyen, akik nincsenek 65 évesek, viszont az állapotuk indokolttá tenné a használatát. A felmerült kérdésekre is mindenki megkapta a választ, ami után Háy Éva, az Önkormányzat ügyintézője, a nyugdíjas klubok segítője, készen állt arra, hogy bárkinek – akinek ez nehézséget okozna – segítsen a regisztrációban, amit ezúton is köszönünk.
Szöveg: Juhász Györgyi
Fotó: 10kerkult.hu/OGY
