Vedd észre a szépet a tragédiában!
Zsola, alias Pásztor Zsolt második alkalommal volt a Bajcsy Zsilinszky Kórház Stroke Betegszervezete vendége. Ezúttal Juhász Györgyi meghívásának tett eleget, s ezen alkalommal az édesanyja és az édesapja is elkísérte. Zsola videókkal, diákkal mutatta be felépülését, jelenlegi élethelyzetét, és kérdésekre is válaszolt.
A beszélgetés nem titkolt célja, hogy tudatosítani kell a gyógyulás, a rehabilitálás alatt álló betegekben, hogy a legnehezebb helyzeteken is úrrá lehet lenni, és fontos a hit erősítése abban, hogy adott esetben a betegség maradó tüneteivel is lehet teljes értékű életet élni.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Zsolával második alkalommal találkoztam 2023. február 28-án. Először Kassai Éva javaslatára, mivel a fia Zsolával együtt taekwon-do-zott, Juhász Györgyi meghívása után, 2017. októberében hallgattam meg Zsola és az édesapja beszélgetését arról, hogyan szenvedett el Zsola 2015-ben egy súlyos stroke betegséget, az érettségije kellős közepén. (Az erről szóló írásom ITT olvasható.)
Zsola a filmvászon előtt ült, s diák, rövid videók vetítésével illusztrálta a betegségét és a gyógyulását. Akik még nem találkoztak vele, egy vázlatos életrajzot hallhattak tőle. Elmondta, hogy 2017-ben nappali tagozaton kezdett el egy programozói kurzust, s jelenleg informatikusként dolgozik, részben otthonról, home office megoldással, de minden nap besétál az irodába is, lévén, hogy csak 300 méterre lakik onnan. Ha végzett a benti munkájával, a privát munkáit (különféle web-lapok fejlesztése) veszi elő, és programnyelveket tanul az internet segítségével.
„De ne higgye senki, hogy hanyagolom az edzéseket. A konditermi gyakorlatokat munka előtt vagy után elvégzem, és a heti kétszeri taekwon-do edzést sem hagyom ki. Csak akkor hiányzom, ha éppen egy kötelező meetinggel esik egybe a munkám.” – utalt a fizikai erőkifejtésre is Zsola.
Egy szusszanást kihasználva, már neki is szegezték a kérdést: tud-e jól aludni, szokott-e álmodni a vele történtekről, illetve egy más téma is izgalmas volt: hogyan tanul most, könnyebben vagy nehezebben a betegségét alapul véve? A válasz érdekes volt. Részben azért, mert kiderült, hogy „az agyvérzése óta a számokkal nagyon jó barátságban van”. Ez azt jelenti, hogy könnyen old meg adott feladatokat.
Az alvása kicsit más téma. „Jó, ha másfél-két órát alszom, mert az agyvérzésem az ébredésért felelős központot is érintette. Az emberek este 10-11 óra körül lefekszenek aludni, s reggel 7-8 óra körül a szervezetük ébreszt, pihenten kelnek fel. Engem is ébreszt a szervezetem, de ahogy mondtam, rövid idő múlva már fel is ébreszt. Sajnos, ezért éjjel-nappal fáradt vagyok. Emiatt a Honvéd kórházban egy gyógyszeralkalmazást is kipróbáltam. Nem akartam dupla adag altatóval maximum három órát aludni életem végéig.” – válaszolt Zsola részletesen.
Elhangzott egy gyógyszerszedéssel kapcsolatos kérdés is, amire Zsola azt felelte, hogy 2017-ben mindenféle gyógyszert (kedély-javítók, izomlazító) fokozatosan elhagyott, s nem érez semmi hátrányt emiatt. Az a jó, hogy a betegségére sem kell semmilyen gyógyszert alkalmaznia. Viccesen felelt arra, hogy használ-e vérhígítót? – Vérhígításra a pálinkát szoktam használni – mondta nevetve.
Zsola betegsége a bal oldalán okozott gondokat: a keze nehezen „működött” – nagyon sok edzéssel tudott arra a szintre eljutni, hogy korlátokkal ugyan, de tudta emelni a karját. Később a rehabilitációs robot kesztyűt is alkalmazta és alkalmazza a mai napig az izmai erősítésére. Ettől még a hidegre és például egy erősebb csípésre rosszul reagál.
Egy kicsit térjünk vissza a múlthoz, s elevenítsük fel Zsola betegségének körülményeit, a felépülését. Egy évvel a sztrók után…
Bátorkodtam Zsola édesanyját faggatni, arról kérdezni, hogyan élték meg a szülők katasztrófát, majd mind a kórházi, mind az otthoni ápolást? Hiszen dolgoztak, s mégis 24 órában a fiuk mellett voltak…
Pásztor Kata, Zsola anyukája mikrofont kért, s elmondta, hogy ez ideig nem nagyon állt a nyilvánosság elé. De ebben az évben megjelent egy film Zsolával az épek és a megváltozott képességűek edukációjáról, s úgy vélte meg kell mutatnia másoknak is, hogy ők, a szülők, mit tesznek a gyerekük fejlődése érdekében, és hogy bennük milyen érzelmek kavarognak.
„Hatalmas munka, s egy igazi, összetett család áll Zsola fejlődése mögött. Nem elég egy ember, kellett az összefogás, s egy egész közösség dolgozott azért, hogy akár én töltődni tudjak, mert ez idő alatt egy másik embernek kellett szerepet vállalnia. Számunkra nagyon fontos volt, hogy egy irányba, egy célért, érte vagyunk. Fel kellett fognunk, hogy csak akkor tudjuk őt támogatni, ha mi magunk mis rendben vagyunk. És ez fizikálisan és szellemileg is igaz.” – emelte ki a lényeget.
Itt megjegyzem, hogy a látott képekből is kiderült, hogy szinte az egész lakást bekamerázták, hogy Zsola minden lépését figyelemmel tudják kísérni, készen egy azonnali beavatkozásra, ha annak szükségét látják.
Kata kiemelte, hogy mindkettőjük munkahelye nagyszerűen állt helyt, lehetőséget adtak arra, hogy olyan ütemben és időbeosztásban tudjanak dolgozni, hogy a fiukat támogatni tudják. Ő maga már nyolc éve hajnali 6 órára jár dolgozni, és a mai napig délután két óra előtt viszi a fiának a mosott ruhát. Elmondta azt is, hogy a kezdeti időszakban rendszeres volt a Kistarcsa, Budakeszi-OORI (Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet -a szerk.) Budaörs háromszöget járta be egy éven át napi szinten, s ha elfáradt a párja vette át a szerepet.
Mivel nem voltak felkészülve a sztrókra, az otthoni munka java részét tette ki az ismerkedés a szakszavakkal, a betegséggel, a szakirodalom tanulmányozásával. A mai napig figyelemmel kísérik az új híreket, s hisznek a fiuk állapotjavulásában. Mint mondta, bár ezeréves a módszer, de még nem próbálták ki az akupunkturát…
Fontos volt az a kijelentése is, hogy sokan a gyógyulást azonnal akarják. „Fizikai traumánál nem elég egy perc, egy hónap, akár egy év, vagy kettő is kell egy terápiára, míg eredményt érnek el. Nekünk Zsola valóságos csoda, hogy egy ilyen combo mellett ilyen szépen állt föl. Éppen ezért feladatunk, hogy a közösség elé ki kell állni, s bemutatni, hogyan lett ő ilyen, ahogy most ti is látjátok. És hogy el kell mondani, hogy nem szabad feladni, – ha elesünk, felállunk. Rossz történt? Ne ess kétségbe, nézd meg, mi benne a jó, mit tudsz a javadra fordítani!”
Kata egy rövid történettel zárta a sokoldalú válaszát: egy idős bácsi mondta neki, hogy vegye észre a szépet a tragédiában.
S amikor Zsola élet és halál közt feküdt az ágyon, s egy pillanatra kinyitotta a szemét, megvillant a szeme csillogása, és csak azt tudta mondani, hogy szép.
Vagy amikor az ágya mellett virrasztva észre vette, hogy megmozdult az egyik ujja, tudta, hogy ez az a gyönyörű pillanat, mikor elhitte, hogy Zsola meg fog gyógyulni.
Kiss Judit, a stroke-klub életre hívója is szót kért, s tiszteletét fejezte ki a családnak az áldozatos ápolásért, a fiuk támogatásáért. Hangsúlyozta, hogy amit éveken át csináltak, az példamutató mindenkinek! Egy kéréssel fordult Zsolához, a családhoz. Azt kérte, hogy – mivel a sztrók bármelyik életkorban bekövetkezhet – járuljanak hozzá a fiuk gyógyulásának országos nyilvánosság elé tárásához, segítve ezzel más betegek felépülését. Zsola azonnal rávágta: hát persze, hogy hozzá járulok.
balról: Pásztor Zsolt, ifj. Pásztor Zsolt, Pásztor Kata
S legyen ez a beleegyezés a tudósítás zárszava is. Illetve, egy bővített zárszó álljon itt Katától: „Egy rádiós interjú után éreztem meg, s ezért is vagyok itt ma, hogy az ilyen esetek – mint a fiam sikertörténete – után ezek nagykövete kell, hogy legyünk!"
A cikkhez képgaléria tartozik – ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY
