In memoriam Mikuska Janka
A Kőbányai Írók, Költők Egyesülete sokoldalú alkotójának kívánunk emléket állítani. 2022. július 8-án hosszú betegség után elhunyt Mikuska Janka költő, író és énekes. Halála megrendítő, annál is inkább, mert nem tudtunk arról, hogy kórházba került. Itt érte a végtelen elmúlás…
„Mikuska Györgyi Janka vagyok, 1948. augusztus 4-én születtem egy kis faluban szüleim hetedik gyermekeként.” – írta rövidre szabott életrajzában. Igazság szerint nem is életrajzolt közölt, mikor a Kőbányai Írók, Költők Egyesülete évente megjelenő antológiájába néhány évvel ezelőtt egy bemutatkozást kértünk tőle. De lássuk, mit is tartott fontosnak 74 évig tartó földi létében!
„Mint ebben az életünkben majdnem mindannyiunknak, így nekem is egy rögökkel tűzdelt, nehéz életút jutott. Ezen az úton két csodálatos gyermekem és négy, még csodálatosabb unokám türelmes szeretete segített átjutni.
Szeretek énekelni, írni, mindkettőt az önkifejezés eszközének tartom. Örülök, hogy írásaim megjelennek a Kőbányai Írók, Költők Egyesülete antológiájában, de saját köteteim is vannak: Hang nélküli harangszó címmel jelent meg az egyik a Szerafin kiadónál, míg magánkiadásban a Misszió az életért – beszélgetések békeharcosokkal, békefenntartókkal című könyvem I. kötete a másik.”
Ennyi.
Sajnos a második kötet megjelenésére már nem került sor. Pedig igencsak érdekes lett volna, hogyan látja a rendkívüli feladatokat végrehajtó katonák életét, mindennapjait a szerény, sohasem magát előtérbe helyező író.
Versei sokszor semmilyen verstani szabályt nem követtek, főleg akkor, ha a békéről, a szeretetről, a megértésről írt. Talán szabadversnek lehetne ezeket az írásokat nevezni; szabad és szárnyaló gondolatait mesterien foglalta veretes formába.
A különféle rendezvényeken mély hittel, átéléssel mondta el verseit, sokszor olyan szuggesztíven, hogy az ember azt érezte, ez a vers csak neki szól. És akkor még nem is említettem, hogy amikor énekelt, szépen búgó hangja Karády Katalinra emlékeztetett.
Életrajza alá a 2017-ben megjelent antológiába ezt a verset írta. (Hiszem, hogy ez a néhány sor többet elmond az életéről, emberségéről, mint akár egy tízezer soros curriculum vitae!)
Mikuska Janka: Szeretettel…
Minden igaz szívű írónak, költőnek, festőnek
Kék tenger mélyén igazgyöngy voltál... csillogó kagylóban csendben daloltál…
Tiszta, nyitott szívvel élted az életet, nem számított harag, gyűlölet Teneked…
Mikor úgy érezted, mindenki elhagyott… nincsenek barátok, megszűnt az otthonod…
Felébredt szívedben egy kicsiny fénysugár... amely így bíztatott… csüggedni nem muszáj…
S elkezdtél írni bátran, csendben halkan… szavaidba írva örömöt a bajban…
Segítsed az Embert a szavaid által megbirkózni ezzel a kegyetlen világgal!
Tudjon más is hinni… hogy érdemes élni! csalódások után csodákat remélni!
Megalázott sorsot ki nem tudja feledni, hinni tudjon abban… érdemes szeretni…
Örökítsd meg nekünk a csodás napfelkeltét… csodás napfelkelte fénylő fényözönét…
Mellyel ISTEN üzen… ember, itt vagyok még…
Meséljen minden szó e szép földi világról, örömről, bánatról, miről a világ szól…
Mondják el szavaid, mily egyszerű adni… nehéz helyzetben is EMBERNEK maradni!
Üzenj a tegnappal a holnapból a mának, hogy örülni tudjunk fénylő napsugárnak…
Hogy legyen boldogabb mindenki élete, áldás az emberen Isten szeretete…
Örökíts meg mindent, mi árnyékban született, ám a sorsa fénnyé válni, melyre rendeltetett…
Válj fénylő csillaggá a csillagos égen… tündöklőn úgy ragyogj, hogy szíved szeretete
A szívünkig érjen…
Kék tenger felszínén csodálatos kagyló, benne egy igazgyöngy…lelkedhez hasonló…
Tanítsd alázatra az emberi szíveket… szavaid tükrözzék a tiszta szeretetet…
Maradjál szívedben hű az igazgyöngyhöz, művész utad útján az örök boldogsághoz,
Az öröklétig tartó szeretet szavához…
2017. június
Mikuska Janka. Élt 74 évet. Emlékét örökre megőrizzük.