Visszatekintő

Érdekes felállás, amikor nem egy egyesület alelnöke mutat be egy tagot, hanem ő kerül porondra. Tavaly, az év végén így történt Oszvald György, a KÍKE alelnökével, fotótárlata kapcsán az Újhegyi Közösségi Házban.

1952-ben született Salgótarjánban, iskoláit is ott végezte. 1980-ban rendszerszervező üzemmérnöki diplomát szerzett. Először a Síküveggyár szervezési osztályán, majd az akkori Ingatlankezelőnél vállalati szervező lett. Településgazdálkodási szakmérnök oklevelét 1990-ben kapta.

   Újságírói tanulmányait a Komlósi Újságíró Stúdióban kezdte, 2002-ben felsőfokú újságíróként diplomázott.
   Az irodalom és zene szeretete a gimnáziumi évekre vezethető vissza. Első írásai a Nógrád megyei lapokban jelentek meg (1979-80) néptánc és népzenei együttesek turnéiról. Később divattal, a társasági élettel kapcsolatos témákra építve lapot alapított, és két évig havi gyakorisággal divatmagazint szerkesztett a Salgótarjáni Városi Televízióban. Ezt követte a Rajongó, egy popzenei magazin 2004-ig.
   2002-től a Magyar Röplabda Szövetség hivatalos lapjának is szerkesztője. 2004-ben megjelentette – saját kiadásban és szerkesztésben – a volley-röplabda magazin című havi szaklapot nyolc évfolyamon át. Közben dolgozott a terasz.hu internetes portálnál, két évig írt a Helyi téma X. és III. kerületi mutációjában, s 2011 májusáig újságírója volt a Kőbányai Híreknek.

   A 10kerkult.hu - Kőbányai Közéleti és Kulturális Portált 2011. szeptemberében indította el egy újságíró kollégájával.
   1999 óta budapesti lakos, 2001 végén költözött Kőbányára. Hamar bekapcsolódott az itteni irodalmi, művészeti életbe. Ismeretséget kötött a kőbányai írókkal, akik 2015-ben a Kőbányai Írók Költők Egyesülete alelnöki posztjára választották.

   Oszvald György nem csak az írás, a fotózás szerelmese is, mint sok más újságíró. Kedvenc fotóit tekinthették meg az érdeklődők az Újhegyi Közösségi Házban. Fotózási szenvedélyéről Kanizsa József kérdezte.

   – Mit kell érteni az alatt, hogy „nem vagyok hivatásos fotós, egy újságíró vagyok, aki cikkei illusztrálásával éli ki fotózási hobbiját”?
   – A hivatásos fotós szerintem az, aki tanulta ezt a mersterséget. Az elmúlt 20-25 évben temérdek képet lőttem, lényegében tanultam, s igyekeztem nem játszani a művészt. De azt sem tagadom le, izgatott, milyen érzés, amikor kiállításra kell képeket előkészíteni.

   Kanizsa józsef itt felolvasott egy önvallomást, mely egy korábbi kiállítás bemutatkoztása volt. Ebben szerepeltek a különféle témák, események, a színháztól, a modellfotókig, a röplabdától a közéletig.

   – Voltál már vendégem korábban, s megfigyeltem, a legnagyobb érdeklődést a sport, a röplabdás képeid váltották ki. Mi ennek a titka? Mi kellet ehhez? Egy jó gép vagy valamilyen belső ráérzés?

   – Hadd kedjem azzal, nem a gép a döntő! A rüplabdáról beszélek most, de minden témára értelmezhető és vonatkozik, amit mondok. A sportágat kell ismerni, hogy tudjam, mi történik majd a következő másodpercben, s arra tudjak koncentrálni. Már a mozgásból lehet látni, mire készül a támadó játékos, milyen típusú ütésre készül, mit vár a feladótól? Az ő mozgásával kell együtt élni. Ha ez megvan, talán sikerül egy jó képet lőni. Itt is látható egy, amit céltudatosan fotóztam: a sikeres támadás utáni öröm. Dambendzet Nathalie-t ezrszer is fotóztam, 90%-ban nem felém fordult, s a maradék 10%-ból 2-3 jó kép született, ezek közül a nekem legjobban tetszőt állítottam most ki. Natit jól ismertem), tudtam, hogyan fog reagálni, csak ki kellett várni a pillanatot. Ha ez bejött, akkor mondhattam el, hogy sikerült a sport mögött az embert láttatni.

   – Ehhez kell az a művészi belső, amiről beszéltem...
   – Ha művészi, ám legyen. Néhai Varnusz Xavérra hivatkoznék, aki kicsit ebbe az irányba lökdösött és azt javasolta, hogy ne csak a pillanatot akarjam elkapni. Érezzek együtt a szereplővel, bújjak a bőrébe, s akkor az ő valósága bennem is ott lesz. Csak ezt a tanácsot igyekeztem, megfogadni, megfotózni.

   – Sokszor említetted, az embert akarod láttatni, Mit jelent ez számodra?
   – Egy nehéz feladatot. Az embert a mozdulatai, a mimkája, a meglepődése, a gesztusai jellemzik. A kérdések hatására – bárki is a kérdező – előjönnek az érzelmek, szeretet, utálat, harag, unalom, kedvesség, a szikrázó szem vagy éppen egy lágy mosoly. No, ezeket igyekszem elkapni, s tanulni ezeken keresztül, hol az én helyem a világban, milyen vele a viszonyom? (balra: Dambendzet Nathalie)


   Oszvald György Kőbánya iránti elhivatottsága, segítőkészsége, embersége Tagadhatatlan. Lelkesedése maradjon még sokáig töretlen!

   Az Újhegyi Közösségi Házban egy másik program is zajlott: A 10 élves jubileumát ünneplő Kőbányai Írók, Költők Egyesülete kapott meghívást Kanizsa József író, költőtől, a már hagyományos Irodalmi-művészeti sorozat irodalmi résztvevőjeként. Ebben a részben az Egyesület tíz évéről a jelenlegi tagok adtak egy átfogó képet. A kezdetektől válogattak a versek és prózai írások közül.
Az irodalmi rész közreműködői voltak: Farkas Viola, Oszvald György, G. Szabó Árpád, Kanizsa József.

  balról: Kanizsa József, Ari Fabbro, Farkas Viola, Oszvald György, G. Szabó Árpád

szöveg, kép: Ari Fabbro, KÍKE tag