Filipovics Máté kitüntetése

Meglepte a Szent László napokon a kőbányai önkormányzat vezetőit testvérvárosunk,  Vinkovci küldöttsége, mikor azt közölték, magas állami kitüntetéssel ismerik el a horvát kisebbségi önkormányzat elnökét, Filipovics Mátét, s erre az eseményre Máté bácsin kívül meghívják, s várják a kerület prominenseit is. Nem vitás, Máté bácsi is meglepődött. A meghívásról, a Vinkovciban történt ünnepségről beszélgettünk az irodájában.

    „A július 20-án, Vinkovciban rendezett évenkénti eseményen, a Városnapon, a Honvédő Háború kitörésének napjáról, s az elesett hősökről emlékeznek meg. Idén a 20. évfordulót ünnepelték, s ezért is volt kiemelkedő jelentőségű rendezvény” – mondta el Máté bácsi a legfontosabb körülményt. –  Vinkovciban is az a szokás, hogy ezen a napon adják át az elismeréseket a városért sokat tévő embereknek. Annyira fontos volt ez a nap, hogy a horvát parlament alelnöke és számos magas rangú megyei politikus, társadalmi vezető is megjelent a városi színházban megtartott ünnepségen. Az egész első sor nekik volt fenntartva. Hát, én ezekről semmit sem tudtam, igazi meglepetés volt. Éppen ezért kifejezetten örültem annak, hogy Radványi Gábor alpolgármester úr hivatalosan képviselte Kőbánya önkormányzatát!

   Közben lepedőnyi újságot, a város hetilapját teregeti ki az asztalon, s azt magyarázza, hogy ez a szám egy héttel az ünnepség előtt jelent meg, s ebben méltatták az elismerésben részesítettek életútját, tevékenységét. Megkértem, nagy vonalakban fordítsa le a róla szóló anyagot. Kis hezitálás után ez meg is történt, s kiderült, a kezdetekig nyúltak vissza. Addig, amikor a háborúból menekült horvátországi magyaroknak gyűjtést szervezett Máté bácsi, s ezt az átmeneti táborba szállította. A terjedelmes írásban megemlékeztek arról, hogy alapítója volt a Délszláv Szövetségnek, hogy személyéhez, tevékenységéhez kötődik a testvérvárosi kapcsolat kialakítása, majd a kulturális- és sport események szervezésével a kapcsolat tartalommal való megtöltése. Magam is részese voltam, amikor a horvát nagykövet vezényletével horvát csapat nyerte a nemzetközi teremfoci tornát, amikor az első magyar képzőművész küldöttség kiállítását nyitotta meg Vinkovci polgármestere. – Felkiáltó jellel a végén írták, a legnagyobb érdemnek azt tartják, hogy tevékenységemmel hozzájárultam a horvát és a magyar nép barátságához! Ők ezt fontosnak tartják, biztosan így is van, de én csak azt teszem, amit a szívem diktál – mondta Máté bácsi leplezetlen örömmel. Igaz, azt is megemlítette, hogy az elismerés átadása után élt a felszólalás lehetőségével, s elmondta, mindazt, amit tett, amit a nevéhez kötnek, nem egyedül végezte. Segítői, munkatársai, jó barátai voltak, s vannak mindkét oldalon. A barátság csak így működhet, ahhoz két fél kell, s úgy véli, ez az elismerés nekik is szól. – Azt hiszem, a testvérvárosi kapcsolat közöttünk olyan, mint egy hat, nyolc szemből álló lánc, ahol egy-egy karika a művészet, a sport, a folklór, és így tovább. Az is igaz, az egyik láncszem én vagyok, s csak remélem, nem a leggyengébb! 

   Azt is remélem, hogy ez a lánc egyre hosszabb lesz, s az újabb karikák a gazdaságot, a politikát jelentik majd – idézte fel szó szerint beszéde egy részét. A továbbiakban elmondta, arról is beszélt, hogy nem először járt a testvérvárosban, s látja a folyamatos fejlődést, a romokból kimagasodó templomtornyot, az új épületeket, parkokat. Látja a horvátok határtalan optimizmusát, s ehhez a fejlődéshez kívánt további erőt.

   Kis türelmet kér, s miközben felkászálódik a székről, kacsintva kérdezi meg, hogy tetszenek a CD-ről áradó horvát, bunyevác dallamok? (Hát hogyan?! Egykori népzenészként „regényt tudnék muzsikálni” a Lakócsai csizmaverősről, amit táncoltam, s zenéltem is, s amely dallamokra Kricskovics Antal koreografált táncot egykoron a Zalai Kamaratánc Fesztiválra!) 

Még egy picit hangosított is a zenén, majd a fiókból elővett egy hatalmas mappát, meg egy kisebb dobozkát. S miközben a súlyos arany(!) plakettet meg a Tanúsító Okiratot rendezgettük a fotózáshoz, Máté bácsi már azon gondolkodott, milyen jó is lenne, ha a Magyarországon élő horvát írókat bemutathatná ott, Szlavóniában!

   Filipovics Máté. A horvátországi Vinkovci város, Kőbánya testvérvárosa kitüntetettje. Álmodozik, szervez, majd valóra vált. És kezében tartva az óriási plakettet, szemével simogatva azt, kérdéssel a hangjában jegyzi meg: – Sokan dolgozunk, de ezt mégis én kaptam, hát nagyon büszke vagyok! Köszönöm!