Misi mókus kalandjai a Margitszigeten

A Bajcsy-Zsilinszky Kórház Stroke Klubja 2012. augusztus 14-én tartotta összejövetelét a Margitszigeten bringóhintózással összekötött kirándulás formájában.

    "Ezúton is szeretnénk megköszönni a Bringóhintó Kft. segítségét a kedvezményes részvételért. Meghirdettük betegeink számára a mozgással egybekötött túrát, amire azok jelentkeztek, akik képesnek tartották magukat fél óra aktív tekerésre.

   Az életkori mutatók széles skálán mozogtak, huszonévestől a 80-as évei elején járókig minden korosztályból képviseltették magukat. A 24 fős kis csapat, mint kiderült, igen változatos formában látogatja a Nyulak szigetét, van, aki 40 éve nem járt ott, ezért volt mit bepótolnia.

   Lassan de biztosan megérkeztünk, majd hatos csoportokba rendeződtünk. A sorok írója, mint szervező kórházi személyzet nagyon kíváncsi volt, ki hogy fogja bírni a féloldali bénulásból felépülve vagy amputáció után művégtaggal felvértezve a fél órás edzést.

   Jómagam  a Misi Mókus  nevű bringóhintó fedélzetére kerültem, kezdetben potyautasként, ugyanis  négyen tekerték a masinát. Velünk tartottak Tapsi Fülesék, Mir Murék és még egy vállalkozó csapat. Előttünk az általunk 80-asok klubjának hívott csapat tekert, mi, akik kicsit alacsonyabb átlagéletkorral bírtunk, mégiscsak kínosnak tartottuk a helyzetet, ezért őrült vágtával leelőztük őket. Szerencsénk volt, mert volt egy sprinterünk, akiben előtört a versenyszellem; egyedül képes lett volna leelőzni az egész társaságot. Csakhogy a bringóhintó tekerése kemény izommunkát kívánó dolog, ezért hamarosan helyet kellett cserélni, pedig jól elvoltam a potyautas szerepében. Nem győztem csodálkozni, hogy bírják ezt a fizikai terhelést! A túra végén kiderült, hogy a személyzetnek sem ártana némi mozgáskultúra, betegeink a gyógytorna miatt edzettebbek, mint mi vagyunk.

   Az egyik csapatunk a sikeres művelet után közös sörözéssel ünnepelte a befutás örömét. Némi pihenés után tovább folytattuk a túrát, immár gyalogos formátumban. Irány a rózsakert, majd az Állatkerthez sétáltunk, a társaság fizikailag még mindig jól bírta a megterhelést.

   (Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy betegeink jelentős része súlyos mozgásszervi károsodás következményeit viseli magán, ezért a fél óra biciklizés és a több kilométeres túra nagyon komoly fizikai teljesítményt kíván. Le a kalappal mindenki előtt. Senki nem panaszkodott, hogy nem bírja a távot.)

   Az Állatkertben kicsit megpihentünk, közösen tanulmányoztuk a selyemtyúk szaporodási szokásait, majd a vadászgörényt simogathattuk. A hosszú túra végén együtt indultunk hazafelé.

   Minden túrázó Klubtagunknak köszönjük a részvételt, reméljük olyan jól érezték magukat, ahogy a fényképek bizonyítják.

   Minden Betegszervezetbe tartozó klubtagnak üzenjük, hogy mennyire fontos a közösségbe való tartozás, ahol megoszthatják élményeinket és problémáinkat egyaránt."

Kiss Judit