farkas viola 150pxFarkas Viola író, költő. Több önéletrjazi és verses kötete jelent már meg.

 

   Egy szabolcsi kis faluban, Révaranyoson – ma Aranyosapáti – születtem, még a múlt évezredben, egy szegény családban. A jobb megélhetés reményében szüleim Rákoskeresztúron telepedtek le. 1945-ben veszítettem el édesapámat, s édesanyám betegeskedése miatt már 15 évesen segédmunkát vállaltam, s lettem a család fenntartója. Munka mellett, esti tagozaton jártam az Állami Balettintézetbe, s váltottam valóra álmom: táncos lettem.

 

   Vilmát, a húgomat az Artistaképző Akadémiára vették fel egy alapos felvételi vizsga után. A gyári munkát egy sikeres jelentkezéssel a BM váltotta fel; az akkori személyi igazolványokat kellett szépen megírni. Reméltem, ez által bekerülhetek a BM táncegyüttesébe, s ez sikerült is. A táncos pálya Miskolcon, a Nemzeti színházban folytatódott. 

   Férjhez mentem, gyereket szültem, és sajnos, a tragédia sem került el. Férjemet fiatalon veszítettem el. Majd húgommal, Vilmával megalakítottuk a Farkas Sister’s duót. Bejártuk Európát, majd hazatértünk. Vilma állatidomár lett, én pedig szólistaként táncoltam tovább. E mellett polgári foglalkozást is szereztem, gyors- és gépíróként több helyen dolgoztam, 55 évesen mentem nyugdíjba a Mezőgazdasági Minisztériumból.


  15 éve írok. Több irodalmi kör tagja vagyok, köztük a Kőbányai Írók, Költők Egyesületének is, itt alapító tag is, már 12 éve. Itt érzem magam legjobban, folyamatosak a Könyvbemutatóim, melyet első sorban Lovag Kanizsa József, írónak, Kőbánya Díszpolgárjának köszönhetek, de köszönöm Pintér Sándornak is.


   Eddig 12 könyvem jelent meg. Okleveleket, kitűntetéseket kaptam: Kétszer Kláris-díj, egyszer pályázati különdíj, melyet a Parlamentben vehettem át, azután Internetes Művészeti oldalról Aranycsillag és Aranypenna díjakat. Fellépéseim, még tánccal együtt is, a mai napig tartanak.