Az ígéret szép szó…

A cím folytatását mindenki ismeri: ,,…ha betartják, úgy jó". Nem filozófiai kérdés, de nagy általánosságban ennek a népi bölcsességnek a valóságtartalma inkább az első részre vonatkozik. Ha megengedik, megígérem, az írás végére kiderül, miért is elmélkedem az ígéretekről!

   Igyekeztem számba venni, miféle ígéretek léteznek. Hadd kezdjem azzal, ami jóformán soha, de sajnos egyszer-kétszer valóra válik! Ez a fenyegető ígéret. Akkor keletkezik, ha valakivel nagyon kiszúrnak, ha megalázzák, ha még ettől is rosszabbat tesznek vele. Többnyire az ígéret úgy hangzik, ,,ha még egyszer előfordul/megcsinálod/stb., megöllek". Persze, vannak enyhébb változatok is az ismételt előfordulás „jutalmazására”. És gondolom, azzal is egyetértenek, hogy ezt a formát inkább fenyegetésnek kell nevezni, ráadásul, egy jövőbeni esemény bekövetkeztétől függ.

   Na, de nézzük a pozitív vagy semleges dolgokat! Alapvetően két formát vélek felfedezni ezekben.

   Az egyik, amikor valami konkrét dologra vonatkozik az elkötelezettség. Például, ,,a jövő héten vasárnap elmegyek veled moziba". Persze, feltétel ide is beépíthető, ha mondjuk nem bontják le a mozit addig vagy nem csapnak oda valami ordenáré nagy reklámadót a híradóban vetített „virtuális termékmegjelenítés” okán. (Van még egyáltalán híradó a mozikban a nagy film előtt? Sajnos – vagy hála az égnek – az utóbbi tizenöt éveben nem tellett mozijegyre… )

   A másik, amikor különösebb alap, motiváció nélkül – vagy igenis, óriási eltökéltséggel, de hatalom nélkül – ígérgetünk csak úgy, a vakvilágba. Hogy majd jövőre, öt év múlva, tíz éven belül lesz egymillió új munkahely. Aztán jön a hatalom, a munkahely meg átalakul közmunkává, merthogy szokni kell a rendszeres elfoglaltságot a leendő tényleges munkaviszony (teljes munkaidő, TB-hez, adóhatósághoz bejelentve, normális fizetéssel és nem minimálbér papíron, a többi meg zsebbe – nesze neked táppénz, esetleg nyugdíj, feltéve, ha a munka alapú társadalomban továbbra is szerzett jog marad – mondván így több marad neked te alávetett munkavállaló) érdekében …

   Ezen ígéretek közé tartozik az olyanféle is, hogy majd igyekszem megtenni amit lehet. Választások előtt meg különösen nagy jelentősége van az ilyen „nesze semmi, fogd meg jól!” alapú semmitmondásnak. Az ígéret nem tartalmaz semmilyen feltételt, sem időben, sem tárgyában, sem máshogy. Olyan levegőben lógó valami. Szubsztancia (a szomagyarito.hu szerint: minden létező legbensőbb lényege; anyag, alkotórész, tartalom; lat substantia 'lényeg, minőség, létezés'< substans, substantis 'létező'< substare 'létezik': sub- 'alatt, mellett'| stare 'áll' /a gör hüposztaszisz tükörfordítmánya/ - a szerk.) Vagy mégsem, mert „ilszubsztanens”. Jó, jó, tudom, ilyen szó nincs, most találtam ki, merthogy valami nagyon-nagyon lényegest akartam jelezni. Nevezetesen azt, hogy tartalmatlan!

   No, ilyen ígéreteket kaptunk néhányat Burány Sándortól (MSZP), még parlamentiképviselő-aspiráns korában. Hát, egyelőre igyekszik, de Kőbányán nemigen láttam megválasztása óta …

   Somlyódy Csabának már nem rovok fel semmit, lásd a politikai megegyezést a helyi első ember ügyében! Viszont Élő Norbert eleddig nem tett olyan óriási ígéreteket, amiket konkrétnak lehetne nevezni. Igaz, hivatkozott rá, hogy a DK-nak, így neki is van programja, mi szerint „A demokratikus baloldal pártjai felismerve a történelmi lehetőséget összefogtak Kőbánya fejlődéséért. Valóban élő várossá tesszük Kőbányát.” Ezt posztolta ki nemrég – augusztus 22-én dél körül – a közösségi megosztó portálon. Persze, ez csak egy része a ténylegesen megvalósításra váró elkötelezettségek sorának. Aki kíváncsi a részletekre, ITT elolvashatja.

   Végignéztem az utóbbi hónapok eseményeit Burány Sándornál és Élő Norbertnél is. Burány bármilyen elfoglaltsága is akadt, nem volt jelen a kerület kiemelt ünnepein, eseményein. Hiányzott. Mert az általános ígéretekbe azért az is bele tartozik, hogy igyekszem valós érdeklődéssel részt venni a város közéletében, igyekszem jelen lenni a politikai, művészeti eseményeken, stb. Élő Norbertnél pedig éppen azért kellene a sűrű jelenlét a jeles eseményeken, hogy ellensúlyozza a tényt, miszerint nem kőbányai lakcímmel rendelkező polgármesterjelölt.

   S hogy az ígéretemet betartsam, teljesen nyilvánvalóvá teszem – más eseményeket ide most nem citálva – hogy mind a blues fesztiválról, mind az augusztus 20-ai Szent István napi ünnepségről hiányzott a két politikus. Nálam ez igazolatlan távollét!

  De, hogy ne csak az én hangom hallatsszék, álljanak itt egy olvasónk (Kővágó Károly) kommentjei, melyeket a két ünnepséget bemutató fotógalériám végére írt: „Szomorúan tapasztaltam, hogy a nagyon szép, felemelő ünnepségen a baloldal egyetlen képviselője nem vett részt. Az esőben elindulni a 12. kerületből biztos nehéz Elő úrnak ilyen messzire. Persze nagy meglepetést nem okozott, hiszen az elmúlt négy évben soha nem lehetett látni.” – áll az augusztus 20-ai ünnepség galériája végén.

   A blues fesztivál képeit bemutató album végén pedig imígyen szólt hozzá: „Gratulálok a polgármesternek, Kovács Róbertnek a rendezvényhez. A mi jelöltünk Élő ide sem dugta az orrát, biztos nehezére esik budai úrifiúként a kőbányaiak közé jönni. Nagyon rossz választás Somlyódy helyett.”

Hát, ennyit az ígéretekről…