AD-blacklist1

2012
júl.
06

Mélypontok

A magyar politikai kultúra mélypontját akkor érte el, amikor Kövér László jelenlegi parlamenti elnök a híressé lett „akasztós beszédét” mondta el 2002-ben, kis iránymutatást adva az ellenségnek tekintett szocialisták számára. Sajnos Kövérnek ezt a szintet sikerül még lejjebb tornásznia néhány hónapja: a (dr.) Schmitt plágiumát nyilvánosságra hozó újságírókat egyszerűen „nyikhaj, senkiházi, tollforgató terroristáknak” minősítette.
Tényleg azt hittem ennél már nincs lejjebb – de, ahogy a magyar futball esetében időről-időre bebizonyosodik, úgy a politikában is igazolást nyert, hogy a „léc” mindig méterekkel alább kerül.

Az igazán kiváló retorikai képességekkel rendelkező szocialista országgyűlési képviselő, Korózs Lajos a minap nemes egyszerűséggel a náci fő népirtónak, Josef Mengelének a módszereihez hasonlította azt, ahogy az Orbán-kormány rendelkezései nyomán felülvizsgálják a rokkant betegek állapotát.
Akkor itt most veszek egy nagy levegőt, hogy kellően visszafogott legyek!

Feltételezem, Korózs úr néhány napot hiányzott annak idején a középiskolából, amikor történelemórákon ezt a témakört oktatták. Más magyarázat ilyen barbár megnyilatkozásra nincs. Így ismeretlenül is üzenem neki: ott Mengele közreműködésével MEGHALT több ezer ember, itt csak MEGNÉZIK, kinek, milyen a helyzete, indokolt-e fenntartani azt! Nagy különbség! Ha a tisztelt képviselő úrnak erősen hiányos az ismeretanyaga, akkor inkább maradjon csendben!
Persze lehet bírálni a kormányt, sőt kell is, mert időnként fura dolgokat művel. De Korózs úr alighanem kétes dicsőséget aratott a sajátos kritikájával: elhódította a legostobább politikus címet Kövér László elől. Megérte?

Sőt, alpári mondataival saját pártját jó mélyre lökte. Egyes közvélemény-kutatási adatok szerint az MSZP népszerűségben megközelítette a Fideszt, már-már úgy tűnt, hogy valami tisztulási folyamat elindult a szocialistáknál, akár megfelelő alternatívát jelenthetnek a kormányzó párttal szemben a következő választáson – erre jött Korózs, és vele jött a felismerés: ha ő ilyen műveletlen, akkor milyen a párt?
Sikerült tehát elérni a következő mélypontot. Bennem, mint egyszerű polgárban azért „elindult a vezérhangya”: látom, hogy milyen dilettáns a jelenlegi hatalom, látom, milyen alacsony szellemi szinten van a másik nagy párt, a szélsőjobbot és szélsőbalt nem kedvelem, középen nincs egy értelmes erő, akkor kire is bízzam az országom, a településem vezetését?

Kövér úr, Korózs úr és hasonszőrű társai! Köszönöm, hogy áldásos munkájuk, megnyilatkozásuk ide vezetett. Ne nagyon csodálkozzanak azon, hogy a mai fiatalok menekülnek az országból.
Szegény Magyarország, szegény magyarok, szegény én…