A mesterségek s az öröm ünnepe
Iskolanapra szólt a meghívásunk június 7-ére a Harmat Általános iskolába. Az idén tizenhetediki alkalommal rendezik meg hagyományos iskolanapjukat, a Mesterségek udvara programot, melyen a szlovéniai testvériskolájuk is részt vett.
A rekkenő hőségben, ragyogó napsütésben a fák közé bújtak a mesterek. Majdnem azt mondhatjuk, egy fa egy kézműves. Az udvarra vezető lépcső mellett balra a nemezelők, a batikolók, tojásfestők, kosárfonók telepedtek le, a sportpályát a fa játékok sokasága töltötte meg. Itt már kicsit gond volt az árnyékkal, de ez vajmi 
keveset zavarta a gyerekeket. Itt a nyakba akasztható, az alján lyukas táblán kellett ügyeskedni a kis labdákkal: úgy kellett egyensúlyozni, miközben egyik sarkából a másikba kellett juttatni a labdát, hogy az ne essen ki a lyukakon! A csigaverseny csak nevében volt csigalassú – aki gyorsabban tudta az orsóra erősített kötéllel behúzni a valóságban tényleg lassú állatot, az volt a győztes! Többen a különféle célba dobó játékokkal próbálkoztak több-kevesebb sikerrel. A színpad közelében jó ideig figyeltük a fém ékszerkészítőket, a gyöngyfűzőket. Fotóztuk a papírrózsa hajtogatókat, ám közeledve a néptáncos műsor kezdéséhez, az agyagozókat már lekéstük, csak a maradványok takarítását tudtuk megörökíteni.
A látottakról képriportot is készítettünk, a linkek a cikk végén érhetők el.
Kovács Ildikó (képünkön), a nap mindentudója, főszervezője. Magyart és történelmet tanít; mindkét tárgy – hol lazábban, hol erősebb szálakon – kapcsolódik a korabeli paraszti élet ábrázolásához, a szokások bemutatásához.
A technika jóvoltából fején egy bármikor és bárhol az udvaron bekapcsolható mikrofon – hangját, a tudnivalókat mindenki hallhatta. Arra kértük, mutassa be az olvasóknak a rendezvényt, miért az első ránézésre is valóságos kézműves vásár, nyugodtan mondhatjuk, mesterségek udvara?
Immár 17 éve, hogy ezt a rendezvényünket megtartjuk. Annak idején, a honfoglalás nagy évfordulójára pályázatot írt ki a Nemzeti Kulturális Alap egy komplex iskolai programra. Akkor találtuk ki, hogy legyen egy olyan eseményünk, melyen diákjaink megtapasztalhatják, megismerhetik a népi kézművesség, a népi művészetek alapvető fogásait. Abból indultunk ki, nem mindenki jut el Kőbányáról a Budai Várba a mesterségek utcája és hasonló népművészeti fesztiválokra. Akkor hívtunk meg iskolánkba kézműveseket, s ebből nőtte ki magát a mesterségek udvara rendezvényünk. Van olyan tanítványunk, aki akkor megszerette ezt a hangulatot, majd kitanult egy szakmát, s ma ő jön ide hozzánk a gyerekekkel foglalkozni.
Természetesen, az első perctől igyekeztünk bevonni a szülőket is. A gyerekekkel való együtt alkotás számukra is segít felfedezni a kézműves értékeket. Természetes anyagokat használunk az első pillanattól, ez is egy vonzerő. Ez egy meglehetősen nagy rendezvény, s amikor lehet, azonnal pályázunk, hogy forrásokat teremtsünk.
Változott-e, s hogyan az elmúl időszakban az eredeti rendezvény?
Az alapelvek nem változtak, de folyamatosan megújulunk. Az iskolánkban erős a folklór, néptáncot oktatunk. Ez jó hatással van oda-vissza, mert a néptáncnak a rendezvény keretet ad az egész éves munka bemutatására, a másik oldalon pedig a Mesterségek udvarának egy kiemelt programja a néptáncos gála és az utána megtartott, szülőkkel, vendégekkel közös táncolás. Hozzáteszem, mindezt élő népzenei kísérttel!
Egy másik érdekesség Jánoshalmi Tamás kollégánk fajátékai. Amiket itt lát, azt egyedül alkotta meg, a gyerekek imádják. Sokszínű, mindenfajta készséget, ügyességet próbára tesz, lehet csak játszani velük, rajtuk, de versenyezni is!
Hagyományként tartjuk meg ekkor a pünkösdi király és királylány választást is. Jutalmuk, hogy kiemelt helyről tekinthetik meg a néptáncosok műsorát.
Mennyi időt vesz igénybe egy ilyen nap megszervezése?
Már tavaly hozzákezdtünk, bármilyen furcsán is hangzik. Végignéztük, milyen pályázatok vannak, amelyek a terv bármelyik részéhez kapcsolhatók – legyen az ruhakészítés a táncosoknak vagy bármi más. Az, hogy a nem iskolai résztvevőket meg tudjuk hívni, a vendég kézműveseket meg lehessen hívni, mindenki vissza tudjon jelezni, bő három-négy hónapos munka. Igazság szerint már szeptemberben elkezdődik a készülődés, hogy a következő évre minden összeálljon. Minden nap csinálunk valami apróságot…
A rendezvénynek van egy másik érdekessége, újdonsága is. A nemzeti összetartozás napja alkalmat teremtett arra, hogy meghívják a szlovéniai testvériskolát Dobronakról (szlovénul Dobrovnik – a szerk.). Az idén bemutatkozik a citera együttesük és néptáncosaik is műsort adnak. A kapcsolat kialakulásáról az iskola igazgatója, Varga Ildikó mondta el a legfontosabb tudnivalókat. Mint sok minden, ez is a személyes kapcsolatok révén alakult ki. Egyik kollégánk édesanyja Dobronakról származik, s mindig volt benne egy vágy, hogy a szülőfalujával teremtsen valami kapcsolatot. Hat éve kötöttünk egy együttműködési megállapodást az igazgató asszonnyal, azóta diákcserék, táborozások színesítik barátságunkat. Nagyon megható volt, mikor március 15-ére műsort adtunk náluk! Ők szakmai napokra jönnek, órákat látogatnak nálunk. De itt vannak mindig a karácsonyi hangversenyünkön is.
Most több mint negyven fővel jöttek, a kézművesek mellett hozták a tánccsoportjukat és a citerásokat is. Ennek különösen örülünk, hiszen a néptánc oktatása hangsúlyos az iskolánkban. Minden alsósunk táncol, s hadd újságoljam nagy örömmel, hogy mindenkinek van néptáncos ruhája, szépek, egységesek a fellépéseken!
Beszélgetésünknek Radványi Gábor alpolgármester érkezése vetett véget. A fa játékok bontása, pakolása, a lángost falatozók számának szaporodása, a színpad előtti mozgolódás azt jelezte, nemsokára elkezdődik a napot megkoronázó folklór program. Kerestünk egy jó helyet, ahonnan mindent látni lehetett, s a fotózással sem zavarjuk a nézőket…
Cikkünkhöz galériák tartoznak. A mesterségek ünnepéről ITT a néptáncról ITT láthatók képek.
fotó: 10kerkult.hu/OGY
