AD-blacklist1

2011
okt.
29

Tüntetés és előadás egy időben

Írta: Oszvald György

 

HR-ea-press 150leadA nemzeti köznevelési rendszer új vonásait bemutatandó és magyarázandó, dr. Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkára országos körutat szervezett. Ennek egyik állomása volt Kőbánya, ahol október 27-én, a Kőrösi Csoma Kulturális Központban a kerület és a vonzáskörzet pedagógusai, oktatási szakemberei hallgatták meg az államtitkár előadását.

 

A műsorvezető köszöntötte az előadás vendégeit, köztük Kucsák László és Révész Máriusz kőbányai országgyűlési képviselőket, Weeber Tibor és Radványi Gábor alpolgármestereket, dr. Pesti Imrét, Budapest Főváros Kormányhivatalának vezetőjét, dr. Csötönyi Tündét, Budapest Főváros Kormányhivatalának oktatási főosztályvezetőjét,

   HR-ea-press 085Az előadás előtt köszöntőt mondott Kucsák László és dr. Pesti Imre. Mindketten kiemelték, fontosak tartják, hogy gyermekeink jövője érdekében mindenkinek egyformán kell látni és értelmezni az új köznevelési rendszert!  Majd dr. Hoffmann Rózsa államtitkár előadása következett. (balról: dr. Hoffmann Rózsa, dr. Pesti Imre, Kucsák László, Révész Máriusz)

  „Megújul a köznevelés címmel szakmai előadás megtartására vállalkoztam. Ígérem, ezt fogom tenni, de tekintettel a mai nap történéseire, mégsem kerülhetem meg azt a tényt, kisebb ramazuri közepette jöttem el a Szalay utcából, ahol síppal, dobbal, nádi hegedűvel az egyetemi hallgatók demonstrációra készülődtek. Bizony azt kell mondjam, ha én magam is köznevelés és a felsőoktatás átalakításáról szóló híreket a sajtóból illetve az elvi ellenfelek nyilatkozataiból ismerném meg, valószínűleg én is tüntetnék önmagam ellen. Azért jöttem el és azért vállalkoztam munkatársaimmal együtt erre az országjáró fórumra, hogy első kézből, vagy, ha úgy tetszik, első szájból a valósággal ismerkedhessenek meg!” (…) Az anyag megismerése után „a vélemény, a következtetés lehet persze sokféle, hiszen sokféleképpen gondolkodunk a világról, de az én igazmondásomat megkérdőjelezni, azt nem hagyom!" Elmondta az államtitkár asszony, hogy szavait a honlapjukra feltett listával is igazolni tudja, ahol is a hallgatói önkormányzatok országos szövetségével történt tárgyalások időpontjai és javaslatai szerepelnek, s amely javaslatokat befogadtak, illetőleg megfelelően cáfoltak. „De ígértem, szakmai előadást tartok, ezért a körítésről többet nem is akarok mondani. Én magam mélyen meg vagyok győződve az emberek bölcsességéről, igazságérzetéről és jó akaratáról, és köszönöm, hogy ilyen csendben és ilyen érdeklődéssel fogadtak.”

   HR-ea-press 192A felütés után a Kőrösi színháztermét majdnem teljes egészében megtöltő hallgatóság megismerkedhetett az új törvénytervezettel. Dr. Hoffmann Rózsa előre bocsátotta, hogy ugyan még nincs beterjesztve a Parlament elé a törvényjavaslat, de a kormány már elfogadta, így ő a hivatalos törvénytervezetről beszél.

   Az alapkérdés az, hogy miért van szükség új köznevelési törvényre?  Itt a kulcsszavak a megújulás, a felemelkedés, a versenyképesség javítása, a nemzeti középosztály megerősítése. Ez utóbbi feladatban van nagy szerepe a pedagógusoknak. Ez az összefüggés rendszer kijelöli az új köznevelési célokat és eszközrendszert. 

   Az új rendszerhez bizonyos problémákat meg kell oldani! Az a lényeges, mik ezek a problémák és mi a megoldás útja? Itt kell megemlíteni az alkotmányos alapértékeket, a nemzeti együttműködési programokat, a magyar és nemzetközi köznevelési hagyományokat.

   Az államtitkár hangsúlyozta az alapelvek fontosságát; a személyiség fejlődésének elősegítését, a köznevelés megfelelő helyen kezelését. Ugyanis azt kell tudomásul venni, hogy a közoktatás nem szolgáltatás, hanem közszolgálat, melynek ellátása alapvetően a magyar állam feladata, joga és kötelessége! „A fenntartás az állam dolga, de ez nem egyenlő az államosítással!” – hangsúlyozta dr. Hoffmann Rózsa.

   Fontos kérdés, honnan lesz mindezekhez pénz? „Ha az alapfeladatot nézzük, mitől kerülne többe az új, mint a régi? De szükség van a források átcsoportosítására. Itt is aláhúzandó, az átcsoportosítás nem egyenlő a többletköltséggel” – magyarázta az államtitkár asszony.

 

Vélemények ütközése

 

   Amikor a tankötelezettség kérdésköréhez ért dr. Hoffmann Rózsa az előadásában, nem lehetett elkerülni a javasolt 16 éves életkori határt. Hiába húzta alá, hogy a 16 éves kor elérése nem jelenti automatikusan azt, hogy a gyereket kiteszik az oktatási rendszerből, pusztán az önrendelkezés azon jogával élhet, ha dolgozni akar valaki és nem tanulni, akkor ezt szabadon megteheti, a hallgatóság bizony felmorajlott! Hoffmann Rózsa erre egy felmérés eredményeit említette. Ebben kimutatták, hogy 16 év táján megnőtt az igazoltan és igazolatlanul hiányzott órák száma. „Ha valaki 16 éves kora után nem akar iskolapadba ülni, még a családi pótlék(!)  megvonása sem tartja vissza,  mit lehet tenni?” – érvelt a tervezet mellett.

   HR-ea-press 170Az előadás következő részében arról beszélt az előadó, hogy tizenegy pontban foglalták össze a problémákat és azok orvoslását. Néhány ezek közül: az iskola nem piaci szolgáltatás, az intézményi szintű döntésekben ne forduljanak elő laikus elemek. „A nevelő testület fogadja el a nevelő-oktató munkával kapcsolatos döntéseket, így nő a pedagógusok önállósága” – magyarázta Hoffmann. Erre a már említett moraj volt a hallgatóság reakciója. Hoffmann igyekezett magyarázni a kijelentését, azzal, hogy „a döntéseket konzultatív módon kell meghozni, adott esetben a gyerekek véleményét is ki kell kérni.” A hallgatóság továbbra sem értett egyet maradéktalanul az előadóval.

   A téma kapcsán szóba került, hogy az értékalapú nevelést felváltja majd az értékrelativizmus, s ez magyarázza, hogy miért is beszélünk majd köznevelésről és nem közoktatásról? Itt kapcsolódott az előadáshoz a Nemzeti alaptanterv. „A Nemzeti alaptanterv tartalmi kiürítése révén megszűnt az egységes nemzeti műveltség továbbadását szolgálótartalmi szabályozás. Ezért a törvény a NAT-t kiegészíti a közműveltség tartalmi alapjaival és a kötelezően választandó kerettantervek rendszerével.”

  Egy másik hangsúlyos téma a pedagógusi életpálya elemzése, bemutatása volt. Itt kapcsolódott be az egész napos iskola kérdésköre. A törvény igazának alátámasztására Hoffmann Rózsa egy táblázatot mutatott be, ahol a 2011. és 2013. évi bérfejlődést taglalta a végzettségeknek és eltöltött éveknek a függvényében. Mindezeket az foglalja keretbe, hogy a pedagógus hivatás tekintélye a mélypontra süllyedt az utóbbi években. Javítandó hibaként említette az államtitkár a szakmai ellenőrzés minőségét, a túlszabályozottságot.

   A meglehetősen hosszúra nyúlt előadás után meglepő fordulattal köszönt el az államtitkár. „Köszönöm a figyelmüket, azoknak is, akik néha a bekiabálásukkal igyekezetek engem megzavarni, örülök, hogy ez nem sikerült!”

 

 


 

A tudósító megjegyzése. Az előadás hangfelvétele nem igazolja az államtitkár asszony szavait. Két esetben volt morajlás, ami nem több, mint 3-400 fő egy időben, félhangosan egymásnak elmondott ellenvetése, reagálása. Ennek hangerőssége az egyébként érzékeny mikrofon belépési küszöbértékét is alig érte el! A bekiabálás egészen más kategória! Kár volt ezzel a búcsúmondattal elrontani az egyébként tartalmas és logikus előadást. De ennek tükrében már érthető a beköszönés felütése, miért is tartotta fontosnak megjegyezni a csendes fogadtatást? Úgy látszik, nem mindenhol volt az előadásnak olyan kulturált közönsége, mint Kőbányán. Kár, hogy az államtitkár asszony előítélettel volt az általa nem ismert hallgatóság iránt! 


 

A színházteremben az előre, írásban feltett kérdésekre válaszoltak dr. Hoffmann Rózsa munkatársai, míg a Körgalérián sajtótájékoztatóra várta az újságírókat az államtitkár. Az előadás rövid összefoglalása után több kérdésre válaszolt. Ezek többsége a felsőoktatással foglalkozott.  

 

    HR-ea-press 251A 10kerkult.hu arra volt kíváncsi, hogy az egész napos iskoláról szóló döntés meghozatala előtt vajon elemezték-e döntés következményhalmazát? Nevezetesen: hogyan tud elmenni a diák délután egy órakor vagy kér órakor különórára, edzésre, vagy akár egy családi eseményre, annak előkészítésben való segédkezésre? Ki és milyen indokkal, írhat igazolást? Számoltak-e azzal, hogy a délután négy órás időpont éppen egy csúcsforgalmi időpont a tömegközlekedésben és erre még a diákok utazása is „rátesz” egy lapáttal? A délutáni iskolában tartózkodás a szülőktől veszi el a gyereket, miért akar az iskola nevelni a szülők helyett? Válaszában dr. Hoffmann Rózsa minősítette lapunk érdeklődését. „Ön egy sor olyan állítást fogalmaz meg kérdésként, ami nem következik a törvényből.” Majd a paragrafusokra hivatkozva kifejtette, hogy az iskola kötelessége délután négyig, adott esetben ötig biztosítani a tanulók foglalkoztatását. Ha nem így lenne, megoldhatatlan lenne a minden napos testnevelés megtartása, a művészeti órák számának növelése. A családoktól pedig egyáltalán nem veszik el a gyereket, sőt, biztos helyen van addig, amíg a szülők dolgoznak.

   Őszintén szólva, a kérdésre nem kaptunk választ, sem részleteiben, sem egészében. A minősítést pedig vissza kellett utasítanunk, hiszen az éppen hogy egy döntési mechanizmus tankönyvi megfogalmazására épült, ti: a döntésnek van egy előkészítési fázisa, maga döntés meghozatala és a döntés utáni események vizsgálata. Azaz, a döntés következményhalmaza! És éppen erről akartunk megtudni hiteles vizsgálati, modellezési információkat. Sajnáljuk, nem sikerült. 

 

fotó: 10kerkult.hu/OGY