AD-blacklist1

2018
júl.
03

Lufiparádé és kulcskeresés

Írta: Oszvald György

freinet 2nd A 089leadAkkreditált pedagógusképzés keretében hirdetett országos Freinet találkozót a Kőbányai Kincskeresők Óvoda. A tábor második napja már aktív munkával telt el: megkezdődtek a műhelyfoglalkozások.

 

 

 

A tábor három műhellyel működik. A tematikák rendkívül érdekes világot sejtetnek.

 

   1. Amit ma megtehetsz – műhelyvezetők: Toldi László Ferencné, Katona Istvánné.

   2. A képzelet és a valóság játéka – műhelyvezetők: Szatmári-Schubauerné Pfarcz Éva, Zaveczné Komáromi Katalin

   3. Hagyd, ami belül van, a felszínre kerüljön – műhelyvezetők: Gulyás Balázsné, Legeza Dorottya

 

A lélek szárnyalása  

 

   Találomra választottuk ki az egyik műhelyt (ez éppen a második volt), s érdeklődve figyeltük, hogyan kezdődik a munka. Az első percek egy hagyományos bemutatkozással teltek, mindenki elmondta, honnan jött, milyen motiváció hatására jelentkezett az idei Freinet táborba. A csoportban van pályakezdő óvodapedagógus és nyugdíjazás előtt álló is.

 

A pályakezdő  

 

   Rita pécsi lány, de a tanulmányait a fővárosban végezte, s utána itt kapott állást, szóval itt ragadt.

 

 

   Külön érdekessége a csoportnak, hogy az egyik óvónéni a lányával érkezett, Ő Boukydis Anna, ősszel megy nyolcadikba, és egészen különleges módon indokolta, miért is jelentkezett a táborba.

 

   freinet 2nd A 325– Már egész kiskorom óta voltam Freinet táborokban, s most már teljesen természetes, hogy elkísérem anyukámat. Tavaly és tavaly előtt is voltam Freinet táborban. Nagyon tetszik a közösség, s ebben most sem csalódtam, itt is nyitott, kedves emberek vannak.

   – Mit gondolsz a délelőtti feladatról, a lufis névkiválasztásról és az utána következő önjellemzésről?

   – Meglepő volt, nagyon élveztem és egyáltalán nem volt szokatlan, hiszen kisgyerek korom óta egy ilyen környezetben nőttem fel. (képünkön Anna és anyukája)

 

   Anna indoklása már magában hordta, hogy édesanyjának nem is kevés köze van ahhoz, hogy Anna „Freinet-lány”.

 

   – Már az anyatejjel szívta magába a pedagógiát, lévén, hogy nekem ez a hivatásom. Életének első öt évében az Egyesült Államokban éltünk, s ott is egy ilyen nyitott szellemű közösségnek a tagjai voltunk, s mi magunk is különféle csoportokat szerveztünk a gyerekeink számára. A Freinet pedagógiával pedig 22 éve ismerkedtem meg, és ebből következik, hogy Anna ennek az életformának tevékeny részese volt.

   freinet 2nd A 045Ráadásul, Anna óvónénije voltam, s az, hogy a projekt módszerrel dolgozunk, hogy az önkifejezés nagyon hangsúlyos, az természetes jött a hétköznapokban. Ebből az is következik, hogy egy ilyen táborban való részvételünk ugyanolyan természetes volt. Az elmúlt két évben műhelyvezető voltam, s Anna nagyon sokat segített; nem vitás, ez is szempont volt, hogy most is velem van.

 

    Egy érdekes, a bemutatkozást segítő játék volt az első feladat. Egyesek virágok, mások pillangók voltak, s a feladat az volt, hogy a pillangó fogadtassa el magát a virággal, majd mutatkozzon be.

 

   Úgy láttuk, izgalmasabbnak bizonyult a lufivadászat. Itt az volt a cél, hogy a lufik minél tovább maradjanak a levegőben, s közben a beléjük rejtett betűkből ki kellett találni, melyik kié. Nehezítette a feladatot, hogy a saját név eltérő betűtípusból volt kinyomtatva. Amikor az egyik leesett, kezdődött a feladat másik része, a maradék betűkből egy saját magára jellemző tulajdonságot kellett kirakni, s felragasztani egy karton lapra.

 

Bezárva 

 

   A másik műhelybe érkezésünk éppen a szünetben történt, s így lehettünk tanúi, sőt mi több, részesei annak, hogy bezártak az egyik szobába és megfigyelhettük, hogyan keresik meg a csoport tagjai a szoba kulcsát.

 

    Elsőként a kígyó csusszant be a küszöb alatt, s amikor felnyitották félig levedlett bőrét, megtalálták az első utasítást, ami alapján az elrejtett gyökér alatt előkerült a kígyótojás is, s amikor kinyitották, Bori (ő a kisiskolás Pesterzsébetről, akinek tegnap a fejére raktuk a zöld csoport egyik tárgyát, amitől Pom Pom Bori lett) kikapta a levelet, odaadta az olvasónak, s ez alapján újabb utasítást találtak. Így ment ez még két-három alkalommal, s a végén ráleltek a „kincskeresők” a terem kulcsára is.

    

freinet 2nd A 106

 

   Ám, azzal, hogy kijutottak a műhely résztvevői a szabadba, nem ért véget a munkájuk. Az óvoda kertjében kiértékelték a feladatot, s annak megoldását.  

   Voltak, akik a tudattól, hogy be vannak zárva, rosszul érezték magukat, másoknak ez eszébe sem jutott, a domináns érzelem a keresés izgalma volt. Érdekes volt hallani azokat a véleményeket, melyek a kis csapat együttműködéséről szóltak. Ugyanis, nem lényegtelen, hogy a szoba kulcsához vezető – versbe foglalt – információkat hogyan értékelték: figyeltek-e egymásra, több lehetséges megoldási változat közül melyiket fogadták el vezető véleménynek?

  

freinet 2nd A 199

 

   Miközben ez a beszélgetés zajlott, a másik csoport, kicsit távolabb, egy játékkal készült a másanpi műhelymunkára. A játék lényege az volt, hogy addig kellett táncolni, amíg a zene szólt, majd meg kellett őrizni a zene elhallgatásának pillanatában megtett mozdulatot.  

   Mind a táncot, mind a kimerevített pózt fotózták; s ezekből állt össze a már jelezett másnapi munka alapja. Megjegyezzük, örömmel tettünk eleget a kérésnek, hogy készítsünk közeli képeket az arcokról. Mondani sem kell, a tánc abszolút szabad volt, belefért egy kis légtornászás – ugrás a kispadról – és relaxálás is. Ezen pillanatokat a cikk végén jelzett albumban lehet megtekinteni, természetesen a nap folyamán készült többi fotóval együtt.

 

freinet 2nd A 303

 

   Az ebéd utáni programok közül kiemelnénk, azt a beszélgetést, mely a Freinet pedagógia múltját, s jelenét igyekezett értékelni. Az elmondottakból az derült ki, hogy többet és más formákban kellene foglalkozni a módszer terjesztésével, széles körű megismertetésével. Az évi egy alkalommal megrendezett egy hetes tábor mellett szükség lenne rövidebb konferenciákra, workshop jellegű összejövetelekre, tapasztalatcserékre. Többen is utaltak arra, hogy régebben nem volt ritka a 70-80 fős tábor sem.

   Egy másik tényező a fiatalok részvétele ebben a mozgalomban. Akik húsz-huszonöt éve elkezdték a Freinet-módszer meghonosítását, lassan „kiöregszenek”.

   Freinet 2nd B 058

 

   Bármi is legyen a jövő, nem lehetett megkerülni a meglévő állapotok, a jelenleg is folyó munka kommunikációját. Központi kérdés volt, hogy erre egy, a jelenleginél korszerűbb honlap vagy a facebook az alkalmasabb felület? Jó-e a zárt csoport, főleg, ha figyelembe vesszük, eget rengető privát információk jelenleg sincsennek megosztva, vagy ki kell nyitni és szabadon kommentelhetővé tenni? Ha pedig létrejöhet egy új honlap, ki, kik töltik majd fel és milyen tartalmakkal? Ki végezze a cikkek, hírek feltöltését?

   Tény, ezek fontos kérdések, megoldásuk éppen annak a záloga, hogy a célt, a Freinet pedagógia elérhetőségét, népszerűsítését hatékonyabbá tegyék.

    

Freinet 2nd B 029

  Tablókép a Freinet tábor résztvevőiről

 

   A jelent és jövőt megvitató beszélgetés után érdekes programon vettek részt a tábor résztvevői. Kőbánya egyik nevezetességét, a föld alatt húzódó, mintegy 32 km hosszú pincerendszer látogatók előtt megnyitott szakaszát tekintették meg. (Ezen a túrán szerkesztőségünk – sajnos – egyéb elfoglaltság miatt nem tudott részt venni. S ha már „szolgálati közleménnyel zárjuk a második napi tudósítást, elmondjuk, a harmadik műhely munkáját sem mutattuk még be, de ígérjük, az sem marad ki!)

 

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY