AD-blacklist1

2018
jún.
27

Három betűre a tanév végétől

Írta: Oszvald György

SztL Suli Tehetsegnap 213leadTehetségnapot szervezett a Szent László Általános Iskola három nappal az év vége előtt június 12-én. Szerkesztőségünk a délelőttöt az iskolában töltötte, s a bőség zavarával küzdve igyekezett minden helyszínen jelen lenni, rögzíteni a látottakat, hallottakat.

 

 

 

A napot egy, a felsősöknek szóló nyilvános élménybeszámoló meghallgatásával kezdtük. A Határok nélkül program keretében szervezett erdélyi túráról szóló prezentáció mintegy kétharmadát volt lehetőségünk meghallgatni.

 

   A szomszéd terembe csak egy percre kukkantottunk be, ahol két tanuló oktatott egy érdekes prezentációs programot. S azért töltöttünk csak valóban egy percet, mert Menyhárt Sándor igazgató jelezte, a nap végén lehetőségünk lesz a két sráccal megismerkedni, s interjút kérni tőlük.

 

   Egy forgószínpadhoz hasonló rendszerben folytak a foglalkozások: gyöngyfűzés egy ritka technológiával, kitalálós játék – activity – immár tablet alkalmazásával (egy fogalmat kell úgy kitalálni, hogy aki nem látja azt, azt célszerűen feltett kérdések sorával kell elvezetni a megoldáshoz), térbeli legó ki- és összerakás, zumba oktatás a tornateremben, az újjáélesztés fortélyainak rögzítése, gyakorlása a kisteremben.

 

   SztL Suli Tehetsegnap 695A szabadban – a rekkenő hőségben – a vakvezető kutya munkájának, s egyáltalán, a kutya betanításának megismerése volt az egyik érdekesség. Berta Viktória (képünk) egy meglepetéssel is szolgált, mikor azt kérdeztük tőle, nehéz volt-e felrakni a hámot a kutyára csukott(!) szemmel?

   – Igazából nem, mert az egyik kutyás az anyukám, s elég sokszor vagyok vele, hogy megmutassam, ha nem akad jelentkező – mosolygott kedvesen. Elmondta azt is, legelőször sem a hám felrakása okozott neki gondot, hanem az, hogy közben a kutya ne menjen el tőle. Azt azért láttuk, hogy a szemét szorosan összecsukta; mint mondta, máskor erre nemigen figyelt.

 

   A hátsó udvarban és a műfüves focipálya mellett a rendőrség foglalta le a gyerekeket. Az egyik helyen általában a rendőri munkáról kaptak információkat, s megnézhették, kipróbálhatták a különféle eszközöket a tonfától kezdve a helyszínelésnél használatos mókusszőr ecsetig. Sikere volt a rendőrautónak, bele lehetett ülni, majd jöhetett a fotó a forgalomirányító figurával.

   A helyes közlekedés magyarázatára egy precízen kiépített pálya szolgált. Igaz, arra nem számított senki, hogy jó lett volna legalább egy bicaj, hogy gyakorolni lehessen a zebrán való áthaladást, az elsőbbség megadását, az úton való viselkedést. De ezn az apróságon gyorsan túltette magát mindenki, s az elméleti tudnivalókat egy sétával rögzítették, majd az alkalmazást egy váltóversennyel oldották meg.

 

Erdély csodái

 

   A kínálatból szeretnénk kiemelni az erdélyi kirándulás prezentációját és az informatikai teremben zajló prezentációs programot bemutató két tanulót. Már csak azért is, mert alapvetően mindekét helyszín egy, a szóbeli előadást színesítő, látványossá tévő eszközzel „operált”.

 

    A tanári bevezetőből megtudtuk, hogy az iskola már hosszabb ideje minden évben pályázik, s rendre nyer is forrást a Határtalanul! program megvalósítására.

   A Határtalanul! program célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, személyes kapcsolatok kialakítása, elmélyítése. A program keretében magyarországi iskolák tanulói az állam támogatásával osztálykiránduláson vesznek részt a szomszédos országok magyarlakta területein, így személyes tapasztalásokat szereznek a külhoni magyarságról.

 

   SztL Suli Tehetsegnap 031Az idén a Szent László Általános Iskola három hetedikes évfolyamból összesen 45 fő utazott el Erdélybe. Összesen 1500 km-t buszoztak. A programot úgy állították össze, hogy a „kulturális látnivalóktól kezdve a természeti csodákig” a lehető legtöbb érdekességet tartalmazza. Azt pedig, hogy mi történt a szűk egy hét alatt, a három évfolyamból egy-egy csapat prezentálja.

 

   Az erdélyi túra első két napjának anyagát Nguyen Duy Anh (képünk) és Rácz Bence állította össze, a prezentálást Anh vállalta.

 

   Logikus húzás volt, hogy elsőként a kirándulás útvonalát mutatta be, annak szakaszolásával együtt. Mint mondta, „az első nap nem is volt olyan sok program, inkább a buszozás vitte el az időt.” Budapest – Szolnok – Berettyóújfalu – határ – Nagyvárad -Kolozsvár volt az első etap. Egyébként a térképen jól látható volt, hogy a teljes útvonal kilenc ponttal volt szakaszokra bontva. Közülük az első és a kilencedik az indulás – érkezés volt.

   

SztL Suli Tehetsegnap 035

 

   Az első program Nagyváradon várta a csapatot. Elsőként a püspöki palotát tekintették meg. Csodálattal nézték az orgonát, a freskókat. A meglepetés ez után következett: Ady Endre és Juhász Gyula szobra „nézett farkasszemet” velük, mellettük pedig Dutka Áron és Emőd Tamás ültek. Ők a korabeli nagyváradi lapszerkesztőségek, az új magyar irodalmi élet kiemelkedő alakjai voltak.

   Ahn nem felejtette el megemlíteni, hogy átkeltek a Garasos hídon, s a mai napig láthatók azok a perselyek, ahol a hídpénzt kellett fizetni.

Szólt az Emke palotáról, ahol megalakult a Holnap Irodalmi Társasága, s ahol Ady megismerte szerelmét, Lédát. Nem maradt ki a városnézésből a December 1. park sem, sőt, a ma már plázaként működő egykori Fekete Sas palota sem.

   – Nagy szerencsénk volt, mert időközben rosszra fordult az idő, s éppen akkor esett, amikor bent voltunk az épületben – emlékezett vissza Ahn. Kiderült az is, hogy a tartalmas városnézés után Nagyváradon volt a szállásuk.

 

     SztL Suli Tehetsegnap 085Másnap a Tordai sóbánya volt a program. Reggel nyolckor reggeliztek, s most is egy eléggé hosszú buszozás után érkeztek meg a sóbányához. Felidézte, hogy többeknek tériszonya volt, olyan mélyre vezettek a járatok.

   A sóbányai látogatás után egy fél órás szünetet iktattak be, majd a hasadékhoz egyszerűen legyalogoltak. A keskenyebb részeknél az előre felszerelt kötelekbe kapaszkodtak a végig izgalmas úton. Az előadást hallgató hatodikosok kedvéért Ahn elmesélte a hasadékhoz kötődő Szent László legendát.

   Nagy nevetés kísérte azt a sztorit, amikor felidézte, hogy az egyik osztálytársuk arra készült, hogy eljátssza a sellő szerepét a pataknál.

   Aznap este a szállásuk Korondon volt.

 

Taplászás

 

   A harmadik naptól kezdődő útinaplót Kaszanyitzky Blanka és Meleg Zsófia írta és mondta, segítőjük Papfalusi Bálint volt.

   SztL Suli Tehetsegnap 120Kiderült a beszámolójukból, hogy az egész napot Korondon töltötték, így sok programot szerveztek nekik. Köztük a legemlékezetesebb a taplászás volt. Ez lényegében taplóból készült tárgyak elkészítése, Korondon ősi mesterségnek számít. A lányok elmondták, hogy az ép, nagy és jószagú darabokból főleg kalapot, táskát készítettek, amelyik tapló rossz szagú volt, az inkább apróbb ajándéktárgyaknak, dísztárgyaknak vagy szemüvegtörlőnek szolgált alapul. De nemcsak elmondták, hanem be is mutattak néhány darabot. (képünkön balról: Meleg Zsófia, Kaszanyitzky Blanka)

 

   Hasonló volt a korongozás illusztrálása is: egy egész doboz még nem kiégetett kis kütyüt hoztak el az élménybeszámolóra. Hogy milyen mulatságos esetek történtek meg velük – és nyilván, a csoport többi korongozó tagjával –, azt a felharsanó nevetés jelezte; pedig még semmit sem mondtak, csak azt, hogy a taplászás után korongoztak.

 

   SztL Suli Tehetsegnap 130Azért csak-csak el tudták mondani, hogy először az agyagot kellett megfelelően előkészíteni, azaz, kiütögetni belőle az esetleges légbuborékokat, majd ez után kellett a korongra rakni. Vizes kézzel kellett formázni az agyagot, s bizony elég nehéz volt egyenletesen felhúzni, hogy valamilyen váza formája legyen.

 

   Az elbeszélésükből kiderült az is, hogy kóstoltak sajtot is, a lépesmézes volt a legfinomabb, sőt, a sajtkészítést is elmagyarázták nekik.

  

   Az erdélyi kirándulás utolsó napjairól Miklós András és Inotai Tamara meséltek, sajnos, ezen már nem tudtunk részt venni, lévén egy másik bemutató vette kezdetét az udvaron.

 

Búcsú a PowerPointtól

 

   Említettük, hogy rácsodálkoztunk két fiatal srác oktatási tevékenységére. Hogy a Prezivel mikor és hogyan ismerkedtek meg, a nap végén kérdeztük tőlük. Közben ugyanis a többieknek magyarázták, hogyan lehet egy már meglévő buborékba akár egy újabbat „varázsolni” vagy éppen szöveget, képet, netán videót illeszteni. Molnár Roland 7.T-s, a társa, Rácz Bencze Kristóf 7.A voltak a beszélgető partnereim.

 

   SztL Suli Tehetsegnap 161– Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, a mai világban bármilyen előadás elengedhetetlen része a vetített képes betét. Vagy éppenséggel arra épül a mondandó. Ti hogyan tanultátok meg, egyáltalán honnan tudtatok erről az alkalmazásról?

   – M.R.: Beneveztünk egy biológia tantárgyi versenyre, s ott mindenki ppt-vel dolgozott. Akkor azt mondtuk, mi mások akarunk lenni, más módon kívánjuk illusztrálni az előadásukat. Kutattunk a neten, rátaláltunk erre a programra, letöltöttük, s elkezdtük megtanulni. Van hozzá egy útmutató, s annak alapján kezdtünk el kísérletezni a lehetőségekkel.

 

   Oly annyira sikeresek voltak ezek a próbálkozások, hogy bejutottak a srácok a döntőbe, ahol egyedül ők dolgoztak a Prezivel.

 

   – Úgy hangzik, mintha párban indultatok volna ezen a versenyen…

   – R.B.K.: Nem így volt, mind a ketten egyéniben indultunk. De nem csak mi ketten…

   – M.R.: …igen, de csak mi ketten jutottunk a döntőbe.

   – R.B.K.: Gyakorlatilag ennek kapcsán jutottunk ide, hogy Marika néni felkért minket, mutassuk meg másoknak is a Prezi alkalmazást.

 

   SztL Suli Tehetsegnap 762Mi volt a legnehezebben megérthető, megjegyezhető a tanulás, gyakorlás során?

   – R.B.K.: Nekem az okozott gondot, mert mindig elfelejtettem, hogyan kell beszúrni valamit a már meglévő szöveghez vagy éppen a szövegbe.

   – M.R.: Igazából nagyon jól lehetett navigálni, csak azt kellett megszokni, milyen sablon hol található.

 

   – Mi volt a témátok a biológia versenyen?

   – M.R.: az alap adott volt: az egyik téma az őslénytan, a másik a körülöttünk élő állatok témát tartalmazta. Bencével együtt az őslénytant választottuk, én a Hungarosaurus tormairól adtam elő. A felkészüléskor elmentünk a Magyar Természettudományi Múzeumba, ahol egy igazi őslénytan kutatóval, a Hungarosaurus mindentudójával, Ősi Attilával (a Bakonyban található dinoszaurusz-lelőhely egyik felfedezője -a szerk.) is tudtunk beszélgetni.

   – R.B.K.: Én ebben a témakörben a dinoszauruszok kihalásával foglalkoztam, erről tartottam előadást.

 

   – Térjünk vissza a prezentációra! A ppt-hez ragadt előadók minden új gondolatot egy új diába írnak. Így az előadás végére akár 40-50 diából álló anyag áll elő. A Preivel lehet-e olyat csinálni, hogy csak egy dia van, s abba ágyaztok bele minden új gondolatot?

   – R.B.K.: Lényegében igen. Ez esetben a főoldalon maradunk, s egy helyre „pakolunk” be mindent. De ez lényegében ugyanúgy egy külön dia behívását jelenti.

   – M.R.: Igen, gyakorlatilag végtelen mélységig lehet beágyazni valami új elemet. Igazság szerint nem is ez volt nehéz, hanem az, hogy csak 3 percünk volt a téma bemutatására, s ez nagyon kevés. Igyekezni kellett, hogy minden lényeges dolog benne legyen, és értelmes is legyen.

 

SztL Suli Tehetsegnap 755

 

   S ha írásunkat azzal indítottuk, már csak három betű hiányzott az utolsó tanítási naphoz, akkor illik azzal befejezni, hogy a nap végére felkerült a ,k’ betű is a szó elejére: „káció”. S amikor cikkünket olvassák, már javában dúl a nyári szünet, kitört a VAKÁCIÓ!

 

Cikkünkhöz képgaléria tartozik - ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY

 

Álljon mellénk, támogassa a szerkesztőség munkáját, hogy fejlődni tudjunk, hogy színesebbek lehessenek cikkeink! A részletekért kattintson a képre!

tamogato tabla 400px