AD-blacklist1

2018
jan.
26

Költők egymás között

Írta: Oszvald György

RH Irodalom ora 064leadRendhagyó irodalomórán vettek részt két kőbányai általános iskola tanulói a Köszi színháztermében január 19-én. Az órát – s ettől volt igazán rendhagyó – színészek tartották…

 

 

 

Csendes alapzaj uralta a termet: a Bem József Általános Iskola nyolcadikos osztálya és két ötödikes osztály diákjai a Szervátiusz Jenő Általános Iskolából – összesen mintegy hetven gyerek – várták az irodalom óra kezdetét. Néhány perccel délelőtt 10 óra után elsötétült a terem, reflektor világította meg a függöny előtt felépített díszletet. Asztal székekkel, konyakos üveg és poharak, a háttérben ruhafogas.

 

   RH Irodalom ora 006Aztán hirtelen kinyílt az öltözőkhöz vezető ajtó, jött egy lódenkabátos fiatalember, költőkről beszélt, de úgy tűnt, mintha mesélne, majd egy másik is előkerült, aztán hátulról is érkezett egy fekete kabátos. Ők is mondták a maguk monológját, hogy először a színpad előtt, majd maximálisan kihasználva a teret, a színpadra menve mondják el a műsort – no, mit beszélek itt butaságot, az irodalom órát – nyitó „tartalomjegyzék” utolsó sorait.

 

   Persze, így visszagondolva néhány nap után, azt kell mondjam, műsor volt ez a javából. Egy olyan mozgalmas műsor, ahol három fiatal srác hol a székre ül, hol feláll rá, hogy mint valami soapbox-speaker vitázzon a társaival, hol a színpad szélére huppan, hol szalad egy kört a nézőtéren. Közben meg veretes verseket vezetnek elő. Kik ők? – kérdezheti teljes joggal az olvasó. A gyerekek is ezt kérdezték.

 

   „Költök egymás között… Miről is eshet szó olyan emberek társalgásában, akiknek hivatása a nyelv ápolásáról, rímek faragásáról, az emberi kultúra életben tartásáról szól?

   Vannak komolyak s komolykodók. Viccesek és vicceskedők. Szerelmesek vagy elemzők, gondterheltek és merengők… Egyvalami azonban közös bennük: a magyar nyelv iránt érzett csillapíthatatlan szerelemvágyuk.

   Most három színész megpróbálkozik életre kelteni néhány olyan írót-költőt, akik beírták magukat a felejthetetlen alkotók közé. Teszik ezt természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen hál’ Istennek bővelkedünk kiváló tollforgatókban, de mindannyiuk megidézésére átláthatatlanul sok időre lenne szükség…” – mondták el bekezdésenként a színészek, mi is a céljuk a szokatlan irodalomórával, tágabb értelemben ezzel az előadással.

 

RH Irodalom ora 201   Pallós Tibor, Valázsik Péter, Szabó Arnold, a Pódium Színház három fiatal művésze (a képen balról) vállalkozott arra, hogy formabontó módon, az unalmas, vigyázzállásban szavaló stílust messze űzve próbálja az irodalom cseppjeivel beoltani a gyerekek lelkét.

 

   Az előadás után Pallós Tibort kérdeztem az ötletről, arról, hogy ők hogyan érzik magukat a színdarabszerű előadásban?

 

    – Nem csalatkozom, ugye, ha azt mondom, élveztétek a játékot?

    – Igen, minden percét. Úgy indult ez a téma, hogy korábban a Magyar Kultúra Napjára egy volt kollégánk, Habány Tamás szerkesztette és rendezte ezt a darabot. azóta is sikere van, sokfelé jártunk már vele, mind rendhagyó irodalomóra, mind kultúra napi előadások apropóján. Úgy hiszem, az előadás már a „miénk”, tudjuk, hol lehet improvizálni, hol kell lendületet váltani, és tudunk reagálni a közönség jelzéseire is. 

   – Mennyire irodalomóra és – vagy mennyire színház ez a produkció? Hiszen díszletet is alkalmaztok…

   – Alapjában véve ez egy korrekt színházi előadásként is megállja a helyét, hiszen az átkötések nem minden esetben a költőktől származnak, s zene is kapcsolódik hozzá. Annyit megjegyeznék, hogy inkább középiskolásoknak szól az előadás, talán könnyebb úgy a befogadás, ha fölismerik a verseket, a prózákat.

    

   Az egyes tételeket zenei betétek választották el egymástól, a végén pedig a fiúk dalra fakadtak, hogy ne csak a próza játssza a főszerepet.

 

  RH Irodalom ora 041Az iskolásokat faggattam arról az óra végén, hogy kit vagy mit ismertek fel az műsorban? Tettem ezt azért is, mert az elején elhangzott, kiragadtak öt alkotót, „akiket most egy irodalmi szellemidézéssel, színházi köntösbe burkolva a hallgatóság elé tárnak”. – De a szórakozáson kívül az is a feladatotok lesz, ismerjétek fel az írókat, költőket, ami nem is lesz olyan nehéz, hisz’ a legnagyobbak közül választottunk – mondta Valázsik Páter! 

 

    Hát, vegyes volt a kép, az ötödikesek mentségére legyen mondva, hogy például Örkényről még nem tanultak, ámbár a dramatizált egyperecese, az Emlékkönyvbe című írása sikert aratott. Hitem szerint nem csak azért, mert az írás és a megjelenítése is humoros, látványos, hanem azért, mert ez éppen egy olyan dramaturgiai ponton épül be a műsorba, amikor lankad a figyelem, akármennyire is játszanak a színészek a tér adta lehetőségekkel, a versek ritmusával.

 

   Több szerencsém volt a nyolcadikosokkal. Néhányan felismereték Adyt, József Attilát, s társítani is tudták a verset: a Héjanász az avaron – Ady, József Attilától pedig a Levegőt című vers hangzott el. Örültem volna, ha Adytól – több versét is beszerkesztették – egy szintén gyönyörű líra, az Elbocsátó, szép üzenet is beugrik valakinek. Hadd áruljam el, valaha olvastam, tanultam róluk, de nekem sem jött be minden! Például ez a csoda sem – úgy kellett az interneten megkeresnem.

 

RH Irodalom ora 062cAdy Endre: Mert engem szeretsz

 

Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.

 

  Szerepelt még az előadásban Radnóti Miklós, és, ha már a költők beszélgetnek egymás közt, és a téma a szerelem, telitalálat, erős felütés volt ez a verse a blokk elején.

 

RH Irodalom ora 100cRadnóti Miklós: Tétova óda (részlet)

 

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.

 

    Kicsit a móka felé vették az irányt Karinthy Frigyes: Így írtok ti – Pünkösdi kolbász (József Attila) versével. Majd Örkény – nem kevésbé mulatságos – egypercesei után a befejezés, mint említettem volt, dalosra sikeredett, s én is csak azért tudom az óra végét jelző „kicsengetést”, mert megkérdeztem. Hollós Korvin Lajos: Csonka vers (Holt katonák balladája) című versének megzenésített változatával köszöntek el a Pódium Színház művészei.

   

RH Irodalom ora 186

 

  A végére engedjen meg az olvasó egy személyes megjegyzést! Sok-sok ilyen irodalom óra kellene, sőt, az iskolai lehetőségeket figyelme véve, a diákoknak akár egy csoportfeladat is lehetne, hogy tíz-tizenöt percben néhány versből egy ilyen gyöngyszemet, mit most láttak, hallottak, éreztek, összeállítsanak, s osztályközösségek előtt bemutassanak!

 

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY

 

Álljon mellénk, támogassa a szerkesztőség munkáját, hogy fejlődni tudjunk, hogy színesebbek lehessenek cikkeink! A részletekért kattintson a képre!

tamogato tabla 400px