AD-blacklist1

2018
jan.
04

Matek, informatika a másik oldalról

Írta: Oszvald György

petra8leadVannak díjak, elismerések, amiket csak egyszer lehet megkapni, elérni az életben. Egy sportoló többször is lehet olimpiai bajnok, Kossuth-díjat is többen kaptak már kétszer az életükben. És sorolhatnánk még. Csányi Petra, a Szent László Gimnázium tanára pályakezdő pedagógusként kapott rangos elismerést a napokban.

   

 

Pályakezdő – bármilyen területen – csak egyszer lehet valaki, s ha jól belegondolunk, a pályakezdés időtartama néhány hónap, de legjobb esetben is úgy egy év lehet. Utána már a pályán lévő, gyakorló szakemberről beszélünk. S ha valaki azért kap elismerést, mert a diplomája kézhez vétele után jól végzi a dolgát, sőt, már a tanulmányai ideje alatt is figyelemre méltó dolgokat mutatott fel, hát… Hát az a legnagyobb elismerések közé tartozik.

 

   petra 0Csányi Petra tanár. Matematikatanár. És informatikatanár is. Dunaföldváron érettségizett a Magyar László Gimnáziumban, s amikor felvették az ELTE-re, Kőbányára költözött, a Szent László Gimnázium közelébe, immár hat éve. Igaz, ennek nem sok köze van az elismeréshez, bár kétségtelen, voltak előnyei. Nem szeretnék rébuszokban beszélni, ezért idézem a díjátadáson elhangzott laudációt.

 

   „A Bolyai János Matematika Társulat Csányi Petrának, a Szent László Gimnázium tanárának ítélte oda a Patai Alapítvány 2017 évi díját az alábbi indoklással:  

   

petra9

   Csányi Petra 2016-ban végzett az ELTE matematika-informatika szakán. Harmadéves korában a szakdolgozata témája kapcsán elkezdett kutatásokat folytatni Szabó Csaba és Vásárhelyi Éva témavezetésével. A 2015-ös és a 2017-es OTDK-n is társszerzőivel 2-2 TDK dolgozattal indult a Tanulás- és Tanitásmódszertani Tudástechnológiai szekcióban. Összesen egy országos 1. helyezést és két országos 2. helyezést ért el.   

   A kari konferenciákon rendszeresen első és második díjat kapott. Ez a teljesítmény példátlan a szekció történetében. Eredményeiről rendszeresen beszámolt hazai és nemzetközi szakmódszertani konferenciákon magyar és angol nyelven is. Kétszer vett részt a MIDK konferenciasorozaton, amelyik a tudományterület legrangosabb kárpát-medencei tudományos eseménye.  

   Előadását elfogadták az igen rangos 2016-os PME (Psychology of Mathematical Education) konferenciára. Munkái társszerzőivel két nemzetközi idegennyelvű referált dolgozatban is megjelentek. Az INFOÉRA konferencián informatika tárgyú előadással szerepelt.

  Oktatási és társadalmi tevékenysége sem elhanyagolható. Gyakorlatokat tartott a TTK-n és az IK-n is, valamint fél évig ő tartotta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Tanító képzésén a matematika szakmódszertan tárgyat. Tanítási gyakorlata alatt robotika szakkört szervezett iskolájában. 2016 nyarán részt vett az ELTE oktatóinak informatika képzésében, 2017 nyarán pedig informatika tábort szervezett középiskolásoknak.”

 

petra4

  OTDK-2017. Az ELTE csapat

 

   A hírre egy tanár ismerősöm hívta fel a figyelmemet, a facebookon osztotta meg valaki. A Bolyai János Matematika Társulat honlapjára még nem is volt feltöltve, annyira friss volt. Azonnal felvettem a kapcsolatot Petrával, s hivatkozva a kitüntetésre, interjút kértem tőle. Elfogadta, bár jelezte, az elismerés nem csak neki szól, többen is dolgoztak a projektben. Hárman kezdtek el egy oktatásmódszertani kutatást, igaz, az egyik lány helyett időközben egy másik érkezett a projektbe. 

    Petra kedves, mosolygós, elragadó teremtés. Kislányos arcát nézve inkább gondolnánk érettségi előtt álló gimnazistának, mint egy komoly, nehéz tárgyat oktató tanárnak. Nem véletlen, hogy a gratuláció után a kutatásairól kezdtem faggatni.

 

   petra3Említette, többen dolgoztak a kutatásokban. Kik voltak ők?

   – Szabó Zsanett és Fábián Kata (a képen balró, középen Petra) alkotta a kutatócsoportot velem együtt, a témavezetőnk Szabó Csaba tanár úr volt, és mellettünk állt a mentor tanárunk, Vásárhelyi Éva. Ő terjesztett fel a díjra is. A kutatást harmadéves koromban kezdtem el, Szabó Csaba tanár úrral a szakdolgozatom révén kerültem kapcsolatba. Valójában ő hívta fel a figyelmünket egy módszertani témára, s gyorsan belementünk abba, hogy járjuk körbe alaposabban a problémát. Aztán nem tudtunk megállni egyetlen témánál, magától jöttek az újabb és újabb felderítendő kérdések. A tanár úrnak nagyon sokat köszönhetek. Sokat tanultam tőle az évek során, nem sajnálta az időt és az energiát, amit a módszertani kérdések tisztázásával töltöttünk.   

     Petra egy érdekes példát említett, ami igazolja tanítás-, tanulásmódszertani kutatásokat. Szabó tanár úr azon csodálkozott egy, az első éveseknek tartott számelméleti óráján, hogy a hallgatói alapvető fogalmakkal, mint például az oszthatóság, nincsennek tisztában. No, erre ráharaptam, s igaz, egy apró igazítással, de úgy ötven év távlatából is fel tudtam idézni a 9-cel való oszthatóság szabályát. No, de ez csak egy mellékszál, talán imponálni akartam a fiatal tanárnőnek, de az elgondolkodtató, amit kérdezett: vajon milyen tudással jönnek a gimnáziumból azok a gyerekek, akik ráadásul matematikus szakra jelentkeztek?

   

petra2

  OTDK - 2015., Sárospatak

 

    – Sokan nem értik, nem szeretik a matekot, egy csomó mindenre – deriválás, logaritmusok, függvénytan és társaik – azt mondják, felesleges tudni. Önnek milyen motivációja volt a matematikához? Miért lett matematika tanár?

    – Ha lehet, még egy gondolatot említenék erről a kutatásról, azt hiszem rávilágít a kérdésére is. Azzal indítottuk a téma feldolgozását, hogy általános iskolában és középiskolákban is feltérképeztük a diákok tudását, a számelméletről alkotott képét. Milyen fogalmak maradnak meg bennük, milyen témákban mélyednek el, s hol kopik meg a tudásuk? Például, a számelméletnél maradva, kiderült, hogy 9. osztályban foglalkoznak utoljára ezzel a témakörrel, utána a 12. osztályig már csak egy-egy számelméleti fogalom jön elő más témakörbe integrálva. Nem csoda, hogy sok mindent elfelejtettek, mire az egyetemre kerülnek. A díjátadón meg voltam döbbenve, milyen fantasztikus eredményeket elért fiatal matematikusokkal találkoztam! Ők tényleg a legtehetségesebbek közé tartoznak. Mi mással foglalkoztunk, azt kutattuk, hogy az átlagdiáknak hogyan kell megtanítani dolgokat, hogy sikerélményük legyen. Hiszen ez a legfontosabb: az örömmel való gondolkodás, amihez elengedhetetlen a sikerélmény.

   Nekem a matematika azért tetszett meg, mert a gondolkodásra tanít, a gondolkodást, az absztrakciót fejleszti. De, hogy az elejétől induljak: már az általános iskolában szerettem a számokkal foglalkozni, játszani. Imádtam pepecselni a megoldásokkal, tetszett, hogy gondolkodni kell. Maga a megoldáskeresés okozott izgalmat, örömöt.

 

   petra7Petra hirtelen váltott, bár a „valami örömöt okoz” tétel egybefűzi a gondolatokat. Azt mondta, a matek mellett a táncban lelte örömét. Egészen pontosan a mazsorett táncban.

   Tizenkét évig versenyzett, e mellett oktatta is ezt a műfajt, sőt koreografált is. Jelenleg az ELTE modern jazztánc csoportjának a tagja.

 

   Megjegyeztem, Einstein pedig hegedült, s igazolva látszik, a matematika és a művészetek szeretete egy tőről fakadnak.

 

   – Az informatika hogyan kerül a képbe?

   – Az egyetemen a matematika mellé kellett egy másik tárgyat is választani, s némi gondolkodás után döntöttem az informatika mellett. Jó döntésnek bizonyult, az egyetemi évek alatt a programozás, az algoritmikus gondolkodás is megtetszett. A gondolkodásra késztetést tekintve sok közös vonás van bennük. Ma már abban is biztos vagyok, hogy a matematikaoktatás módszertanában sok mindent lehet fejleszteni, az pedig kétségtelen, hogy az informatikaoktatásban gyökeres változásra van szükség. Mindezekhez pedig elengedhetetlen számos jó szakember, aki módszertani kutatásokkal foglalkozik és persze tanárok, akik a módszereket alkalmazzák.

   – Mi vitte a Szent László Gimnáziumba?

   – Az egyetemi évek végén lévő szakmai gyakorlat. Mivel a Szent László Gimnázium szinte a szomszédomban volt és már vidékről is jó hírét hallottam, ideálisnak választásnak tűnt. 2016. szeptemberétől matematikát tanítottam, informatikából pedig a szakmai gyakorlaton vettem részt.

   Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen csodálatos közösségbe csöppenek, mind a diák, mind a tanári közösség szintjén. Aztán itt is ragadtam, s egy évet a 2016/17-es tanévben tanítottam, pontosabban, 2017. októberéig. Nem hagytam el a pályát, csak elkanyarodtam egy kicsit egy másik téma felé. Úgy gondoltam, ebben elmélyedni csak úgy lehet, ha teljes egészében ezzel foglalkozom. Kíváncsi vagyok, hogy milyen nem iskolai közegben dolgozni, fejlesztésben részt venni.

    petra1Titok ez a terület?

    – Nem. Annak idején az is egy lehetőség volt, hogy a doktori felé mozdulok el a módszertani kutatások témában, s közben tanítok, vagy az informatikát választom. Tanítással kezdtem, de az informatika is nagyon érdekelt. Viszont, őszintén bevallva, már most hiányzik a gimi, a közösség, a tanítás és még a kutatás is.

 

   petra111aA nyáron szerveztünk egy informatikai tábort, főleg 6-9. osztályosoknak. A Play&Think Tábor két egyhetes turnusában összesen 86 gyereket hoztunk közelebb az informatika színes világához. Foglalkoztunk programozással, robotikával, 3D modellezéssel. Játszva tanultunk Micro:Bittel, LEGO robottal, Scratch-csel. Célunk volt az érdeklődésük felkeltése az informatika, főként a programozás iránt. Bátran állíthatom, hogy ezt a célt túl is teljesítettük, és remélem, hogy a táborozó diákok érdeklődése hosszú távon is fennmarad majd.

 

   petra11Említettem már, Petrát inkább nézik, nézhetik diáknak, mint tanárnak. Arra voltam kíváncsi, történt-e bármi érdekes, mulatságos eset, valami félreértés ezen okból? Jót nevetett, s már mondta is.

 

   Volt egy időszak tavaly, amikor Esztergomban, a tanítóképzőben is tanítottam. Nem volt mindig órám, így egy délelőtt 11 óra körül mentem volna ki az iskolából, rám szólt a takarító néni, hogy hová, hová? Mondtam neki, vége az órámnak, mennék haza. Kérdezte, hogyhogy, ilyenkor nincs vége az órának.

   Nem akartam lelőni rögtön a poént, válaszolgattam neki még egy-két kérdésre, s csak aztán mondtam, hogy én matematikát tanítok itt, s mára már nincs órám.

 

   Nem győzött elnézést kérni, hogy még nem ismerjük egymást, de biztosan nem fog elfelejteni.

 

 

 

Fotó: Csányi Petra archívuma

 

Kérjük, olvassa el a kép szövegét, s álljon mellénk! Támogassa a szerkesztőséget, hogy fejlődhessen! És, hogy miért is tegye? Indokainkat a képre kattintva nézheti meg.

tamogato tabla 400px