AD-blacklist1

2017
dec.
22

Pannonhalmi Béla szellemisége – 1.

Írta: Oszvald György

Baptist gyongyhalasz 455leadTöbb alkalommal is részt vehettem a Pannonhalmi Béla Baptista Általános Iskola rendezvényein. Legutóbb a karácsonyi előadásukat tekintettem meg. De, mielőtt közreadnám gondolataimat, néhány eseményt felidéznék ez idei élményeim közül.

 

 

 

Gyöngyhalászok

   Nem, senki sem váltott szakmát, senki sem merült a víz alá igazgyöngyökért. Nagyon is a felszínen voltak. Egy országos hatókörű tehetségkutató verseny, a Gyöngyhalászok II. Baptista Ki Mit Tud? zsűritagja voltam. A rendezvény fővédnöke Szabó Csaba, a Baptista Szeretetszolgálat oktatási igazgatója, a házigazda a Pannonhalmi Béla Baptista Általános Iskola volt. A verseny kategóriái: ének, hangszeres zene, jelenet, tánc és mozgás voltak.  

 

   Baptist gyongyhalasz 1554A produkciók megtekintése után egyértelmű volt, hogy az elődöntők során valóban a legjobbakat választották ki a döntőre.  

   Gondos felkészítések, parádés előadások jellemezték a színpadi produkciókat, a háttérben pedig a budapesti Pannonhalmi Béla iskola fantasztikus szervezőmunkáját kell dicsérni. Fennakadás nélkül, zajlott a verseny, mindenki tudta, hol öltözik, hogyan kell a színpadra menni, mikor kerül sorra, stb., stb. Arról már nem is szólva, hogy a Kőrösi Kulturális Központ technikai személyzetével is folyamatosan kellett a kapcsolata tartani: hol a világítás, hol a hangosítás kívánta meg a produkcióknak megfelelő beállításokat. (képünkön Rátrkay Áron átveszi a különdíjat)

  

    A sok tagú zsűri minden kényszer nélkül pontozott, az értékelésnél kiderült, hogy gyakorlatilag egy véleményen voltak: egy-két kivételtől eltekintve azonos volt mind az egyéni, mind az összesített pontok alapján a sorrend. Ahol eltérés volt, ott a zsűri ütköztette a véleményeket, s a pro-kontra álláspontokat figyelembe véve nyílt többségi szavazással döntött.

   Érdekes volt a különdíj – egy Sri Lanka-i utazás – sorsa. A felajánló Baptista Szeretetszolgálat vezetője azt javasolta, hogy csak akkor adja ki a díjat, ha a zsűri egybehangzóan meg tud nevezni egy abszolút első helyezettet. Nos, ez megtörtént, némi hezitálás után (két produkció „játszott”) a kőbányai Rátkay Áron cselló játékát tartotta az utazásra érdemesnek.

 

Élmények Sri Lankáról – Áron

   Májusban családi napot szervezett a Pannonhalmi Béla iskola. A színes programokban, játékokban bővelkedő nap rendkívüli alkalmat biztosított a barátságok ápolására, újak keletkezésére, egyéni beszélgetésekre szülők, pedagógusok között, és nem utolsó sorban sok-sok közös játékra. Kívülállóként, semleges résztvevőként nem lehetett nem észrevenni, hogy milyen nagy szeretet lengte körül az eseményeket. Figyelmesség, kedvesség, egymás elfogadása, a gyengébbek azonnali segítése volt a jellemző.

   Baptist csaladi nap 142Ezt a barátságos – hadd nevezzem családias hangulatnak inkább – légkört használtam ki, hogy az időközben már haza érkezett Rátkay Áront kérdezzem a Sri Lanka-i élményeiről.

 

   Azt kértem Árontól, csukja be a szemét, s idézze fel a Gyöngyhalászok – Ki Mit Tud? eredményhirdetés pillanatait. Arra voltam kíváncsi, vajon hogyan élte meg a különdíj bejelentését? Előtte elmondtam neki, hogy a különdíj egy, a zsűri szerint is szuperprodukcióhoz volt kötve. Ha ilyen nincs, a díjat sem adják ki. De, szerencsére, akadt egy versenyző, aki átlagon felül teljesített.

   – Ez a valaki a zsűri egybehangzó véleménye szerint te voltál. No, akkor szem becsuk, fül kinyit, mesélj! Hogyan élted meg a díjátadást?

   – Hát, úgy elvoltam a csapattal, örültünk a díjnak, poénkodtunk, aztán hallom a nevemet. Nem tudtam, miért hívnak ki újra, ugyanis a csapat elismerését én vettem át. Azért kimentem, átadtak valamit, utána sokan gratuláltak, s utólag kérdeztem meg, mit is kaptam. Hát, mondták, te mehetsz Srí Lankába. Na, csak itt esett le a tantusz. El lehet képzelni, mennyire meglepődtem, azt se tudtam hirtelen, hol vagyok – mondta el az első benyomásokat Áron.

 

   Szóltam neki, már kinyithatja a szemét, s kézenfekvő volt arról kérdezni, mi történt otthon, hogyan reagált a család? Nevetve mondta, hogy az anyukája tudta, mert a zsűriben volt, de rajta kívül „mindenki el volt képedve”.

   – Őszintén örültek, s tudom, ha csak valami csoda nem történik, ők nemigen jutnak el ide. Az volt a benyomásom, hogy igazából el sem hitték. Peresze, el kellett higgyék, mert ott volt a papír. Amit még láttam rajtuk, az a nagy-nagy büszkeség volt – idézte az otthoni élményeket.

 

    Elmondtam Áronnak azt is, bár szerintem tudta, hogy én is tagja voltam a zsűrinek, és nem mondhattam el a jó hírt, holott összefutottunk az aulában az eredményhirdetés előtt. Sőt, ezzel az anyukájának is meg kellett küzdeni, s neki biztosan nehezebb volt… 

    De ezt csak egy hangsúlytalan megjegyzésnek szántam, a főszereplők továbbra is Áron, meg a kíváncsiságom. Kiderült, az utazás és a díjátadás között durván egy hónap telt el, és Áron azt hitte, majd valamikor az év folyamán sor kerül rá. Nem nagyon tervezgetett semmit, mondván, ráér arra akkor, ha már tudja a dátumot. – Teljesen váratlanul, mint a villámcsapás, jött egy telefon, hogy onnan számítva egy hét múlva utazunk – emelte meg picit a hangját Áron, láthatóan izgalomba jött az emlékezés hatására. – Hoppá! – mondtam, s elkezdtem izgulni – nevetett egy jót. És már sorolta is, hogy volt egy kis „meló”, mert össze kellett szedni, meg kellett csináltatni az iratokat, vízumot kellett igényelni. A sürgős teendőkhöz természetesen kapott segítséget a baptistáktól.

 

    L1040930A jutalom úton az iskola angol tanára, Feledi-Üveges Judit és az igazgatója, Tatai Erika voltak Áron kísérői, a Baptista Szeretetszolgálatot Szenczy Sándor elnök képviselte. Srí Lankán csatlakozott hozzájuk Szilágyi Béla, a Baptista szeretetszolgálat helyettes vezetője és Vujity Vtrtko televíziós újságíró a két gyerekével, Barnabással és Benjáminnal. A kis magyar csapattal tartott a Szeretetszolgálat fotósa, Fehér Bertalan is.

    IMG 0598Áron beszélt az utazásról is. Elmondta, még soha nem utazott repülőn, így ez „óriási élmény” volt számára. – Akkora élmény volt, hogy szinte el sem tudom mondani – fogalmazta meg nemes egyszerűséggel annak nagyságát. – Érintő képernyős tévé, mindenféle vezérlő, fülhallgató, jöttek-mentek a stewardesek, hozták a kaját, meg az italokat, meg ilyenek. Szóval, hatalmas volt. Iszonyatosan izgatott voltam, alig bírtam felfogni, hogy repülök, meg hogy mi is történik velem – sorolta, most is látható izgatottsággal, mint említettem volt. – Nagyon élveztem a le- és a felszállást is, mindkettő más élmény volt. Dubajban landoltunk és átszálltunk a srí lankai járatra. Hát, azt nem hiszed el, milyen klassz volt a leszállás, meg utána a helyszín, ahogy kiléptünk a gép ajtaján: különleges, elegáns volt minden – mondta egy szuszra.

 

    Hogy pihenjen egy kicsit, elmeséltem neki egy réges-régi emlékemet, amikor is az egykori Szovjetunióban IL 18-as géppel repültem óriási viharban a szibériai Kemerovo városából Moszkvába. Mit ne mondjak! Dobálta a gépet a szél, bukdácsoltunk, a hányinger kerülgetett, de megúsztam… Az élmény után újra Áron következett.

   IMG 0711Hogyan teltek a napjaid? Tengerpart, nyaralás, kirándulások a környéken vagy volt valamilyen hivatalos, szervezett program is?

   – Igen, a kötetlen szórakozáson kívül mentünk néhány hivatalos helyre. Jól ki volt gondolva a program, csak gyorsan elrepült az a néhány nap. A hotel egy 5 csillagos szálloda volt, a kertben saját medencével, többféle sportpályával. Élveztük, hogy a medence partjára hozták a kaját és mindenki nagyon kedve volt. Egyébként, ízlettek az ételek, a reggeli svédasztalos volt, ebédet ott ettünk, ahol éppen voltunk, a vacsorát meg vagy a szobába vagy a medence mellé kértük. Ez volt a menő!

   – Vittél-e magaddal csellót? Volt-e fellépésed?

   – Nem vittem, úgy volt, hogy majd ott lesz, de valami közbejött, mégsem lett hangszer, s így, legnagyobb bánatomra nem is zenéltem. Ha innen nézem, sajnos, csak nyaraltam, de ugyanakkor éppen ez valami nagyon szuper dolog volt.

 

   A beszélgetésünkön Áron elmondta, itthon tartott az élményiről előadást, volt diavetítés is. Egy valamire azért még kíváncsi voltam. Arra, hogyan jött ki Vtrtkoval és a gyerekeivel? Áron szerint Vtrtko egy sokoldalú, közvetlen és viccelődő ember, de az furcsa volt neki, hogy mindig sapkát viselt. Ez „az ü védjegye” állapította meg. A fiaival nagyon gyorsan összebarátkozott, „jó srácok” és a mai napig tartják a kapcsolatot.

 

   Végezetül arra kértem, egy-egy szóval foglalja össze a legnagyobb élményeket. Íme! Repülés, óceán, hatalmas hullámok, árvaház az eredő közepén, teaház, elefántok.

 

Élmények Sri Lankáról – Erika

   Ahhoz, hogy Tatai Erika igazgató asszonyt is kérdezni tudjam a nagy kalandról, a júniusi ballagásig kellett várni. Erről a felelemelő, nagyon nagy szeretettel megrendezett ünnepet egy képriportban mutatom be. Annyit azért elmondanék, nem csak szeretet övezte a ballagást, de egy ragyogóan szerkesztett és megvalósított műsorral kedveskedtek a kisebbek, emlékezetessé téve a nyolcadikosok utolsó útját a tantermekben, az udvaron és az iskola előtt, az utcán.

 

   L1040746Említettem már, hogy a Srí Lanka-i úton Tatai Erika képviselte a Gyöngyhalászok versenyt rendező iskolát. Élményeiről elősorban a hivatalos oldal felől közelítve kérdeztem, hiszen már Áron is említette, nemcsak tengerpart meg a pálmafák alatti láblógatásból állt az utazás.  

  – Arra kérem, néhány szót azért mondjon a Ki Mit Tud?-ról, gondolom, már minden mozzanata a helyére került…

   – Igen, így van, de azért még most is beleborzongok, ha arra gondolok, mégiscsak 650 gyerek, az országban a baptista fenntartású iskolák adott műfajban, kategóriában legjobb tanulói mérték össze a tudásukat. Szenczy Sándor, a Szeretetszolgálat elnöke azon a véleményen van, hogy minden gyerek tehetséges valamiben, nekünk az a dolgunk, hogy ezt a felszínre hozzuk és mutassuk is meg. Ezt tettük az országos verseny megrendezésével. Meggyőződésem, hogy a kiírt kategóriák teljesen lefedtek minden művészeti ágat, lehetőséget adtak mind az egyéni, mind a csoportos produkciókra. Most mondja meg, hol van még egy ilyen dolog a világon, ahol nem csak sikerélményt kap a gyerek, de az óriási közösség még jellemformáló erő is!

    P1080552Ádám nem fejtette ki, így arra kérem kezdjük azzal, mit kell tudni az árvaházi látogatásról?

    – Azon túl, hogy ez egy óriási kaland volt a „föld másik oldalán”, tartalmazott egy érzékenyítési elemet is. Azt szeretném, hogy az egész világ tudja meg, Srí Lankán, a dzsungel közepén van egy magyar falu. 2004-ben egy vízalatti földrengés óriási cunamit okozott Srí Lankán; az eredmény 30 ezer halott, és felmérhetetlen kár. Szenczy Sándor néhány napon belül a helyszínen volt, s mintegy 150 fő – itthon és a ott – összehangolt munkájának az eredménye volt hogy szinte órák alatt létrejött egy help-központ. Felépítettek egy iskolát, mellé olyan házakat, ahová a nincstelen családok költözhettek be. Srí Lankán van egy szabály, hogy nem lehet gyerekeket örökbe adni, csak árvaházban helyezhetik az egyedül maradottakat. A Szeretetszolgálatnak sikerült olyan családokat találni, akiknél több generáció élt együtt. Ez lényegében a falu.

   – Az árvaház ehhez kapcsolódik?

   – Igen, az őserdőben egy hosszú út vezetett odáig, s csodálatos érzés volt látni, érezni, hogy mekkora volt a várakozás! Elénk tárult a dzsungel közepén egy csodás épület, ahol a gyerekek szépen, egyenruhába felöltözve vártak ránk, a tenyerükben zöld leveleket tartottak, s átadták nekünk, ez volt az ajándékuk. De úgy, hogy letérdeltek, s a fejükkel megérintették a földet, ami szintén egy jelkép. Sándor felkészített minket ezekre a szokatlan esetekre, főleg a gyerekek miatt. Volt egy hivatalos aktus, egy zászlófelvonás, ahol az apróságok elénekelték a himnuszokat. Na, ez a hihetetlen, hogy ezer kilométerekre Magyarországtól, az apróságok egy magyar iskolában éneklik a Himnuszt! Utána egy nagyon szép műsort adtak a gyerekek, megmutatták hagyományaikat.

   – Volt-e nyelvi nehézségük?

   – Szerencsére nem, hiszen a szingaléz és tamil hivatalos nyelvek mellett az angol a közös nyelv, így minden rendben volt. Így tudtuk megoldani azt is, hogy az egyik családi házba költözött házaspár elmesélhette, hogyan ragadta ki gyerekeiket az ár szó szerint a kezük közül! Megrendítő volt. szerencsére, sikerült megtalálni a módját, hogy két árva kisgyereket befogadhassanak és nevelhessenek. Szívszorító volt.

   Szeretném megjegyezni, hogy létrehoztak egy „örökbefogadó” telefonszámot. Ha valaki felhívja 1355 segélyhívó számot, 350 forinttal járul hozzá egy Srí Lanka-i árva gyerek gondozásához, kvázi örökbe fogad valakit.

 

   IMG 0801Meglátogattunk még egy majd 2000 fős baptista fiúiskolát – a kormány nem engedte, hogy ott lányok is tanulhassanak –, s ez lett a mi ottani testvériskolánk. A következő, 2019-es, III. Gyöngyhalászra az ő fúvószenekaruk egy részét fogjuk vendégül látni, s megbeszéltük, ők fogják megnyitni a vetélkedőnket.

  

  Úgy hiszem, mozgalmas tavaszvég és nyárelő volt.  de – naptári évet tekintve – az év vége sem szűkölködött a kiemelkedő eseményekben. Talán nem tévedek nagyot, ha a Pannonhalmisok karácsonyi gála előadását, a Kis herceg történetét feldolgozó színházi élményt is kiemelem. De erről a következő tudósításban olvashatnak majd.

    

A Gyöngyhalász II. Baptista Ki Mit Tud? díjazottjainak listája IDE kattintva nézhető meg (pdf)

 

Cikkünkhöz képgalériák tartoznak: GyöngyhalászCsaládi napBallagásSrí Lanka officialSrí Lanka/Tatai

Fotó: 10kerkult.hu, Sri Lanka-i fotók: Fehér Bertalan, Tatai Erika

 

A 10kerkult.hu portálon nincs fizetős tartalom, de a cikkeink pénzbe kerülnek. Álljon mellénk, támogassa a szerkesztőséget, hogy fejlődhessen! És, hogy miért is tegye? A válaszok a képre kattintva olvashatók.

tamogato tabla 400px