Egész nyáron Estöri
Érdekes, tanulságos dolgokat fedett fel az Esterházy Magánalapítvány I. Summer University táborán résztvevő diákok és tanárok tanulásról, tanításról alkotott véleménye. Szerkesztőségünk egy teljes napot töltött el a résztvevőkkel.
Hadd idézzünk fel annyit, hogy az Esterházy Magánalapítvány egy szokatlan történelemvetélkedőt szervezett az év elején Estöri – Kreatív Történelmi Verseny címmel. A 10kerkult.hu a középdöntők során kapcsolódott be a vetélkedésbe, mert – túl azon, hogy a Szent László Általános Iskola néhány tanárja a szervezők között volt, sőt, Menyhárt Sándor igazgatót ötletgazdának is nevezhetjük – a kőbányai Zrínyi Miklós Gimnázium diákjai is versenyeztek a döntőbe jutásért.
Előzmények
Tapasztalatainkról, élményeinkről beszámoltunk az olvasóknak. Jelen voltunk, amikor a Zrínyisek – más iskolák csapataival együtt – elindultak Kismartonba, a versenysorozat döntőjére. A döntőn, már irányú elfoglaltságaink okán nem tudtunk részt venni, de követtük az élő közvetítését az interneten, s ez alapján közöltünk egy rövid tudósítást a díjátadásról.
Itt jön képbe az Alapítvány különdíja, a részvétel ama Esterházy Summer University táborban, melynek munkájába volt szerencsénk betekinteni a szervezők jóvoltából. Hálásak vagyunk, mert olyan programokon is részt vehettünk, melyek ritkán adatnak meg hétköznapi halandónak.
Sopron
Minden jó, ha a vége jó, egy kalandos jegyvásárlás is időpont változások után a tábor második napjának végén éppen időben érkeztünk meg Sopronba, a Szieszta Hotelbe. A vacsora után részesei voltunk az első nap összefoglalásának. A gyerekek többféle szempontból értkelték az előadásokat, felidézték a számukra legkedvesebb és a legkevésbé szimpatikus momentumokat. A kreatív megoldásokhoz szokott diákok azonnal felvetették, hogy az egyik előadás, annak – elnézést a szakkifejezésért – frontális volta miatt kicsit unalmassá vált egy idő után.
Volt egy kedves mozzanat, amit a fuldokló nevetésbe torkolló elbeszélés miatt nemigen értettünk; más lett volna a helyzet, ha ismerjük a körülményket. Éppen ezért másnap sort kerítettünk rá, hogy kifaggassuk az egyébként mosonmagyaróvári, de a győri bencés gimibe járó Kiss Márton Pétert (képünk) az előző esti élményről.
– Eléggé nehéz volt megérteni, mi is történt az előző napon. Mintha a fagyi körül lett volna valami bonyodalom. A te nevetésed egyszerre volt vidám és keserves… Mi történt valójában?
– Egy kicsit hosszabb szabad városnézésre volt lehetőségünk Sopronban, s néhányan betértünk egy önkiszolgáló fagylaltozóba. Már az elején szólt a hölgy, hogy óvatosan bánjunk a fagyi adagoló-karjával. Az egyik társam sikeresen eresztett egy adagot, én egy másik kart húztam meg, óvatosan, s már szinte ütközésig ment, de még mindig nem indult el a fagyi. Majd hirtelen mintegy fél liter zúdult a poharamba. Megijedtem, aztán a pénztárnál másodszor is megijedtem, mert súlyre kellett fizetni: ez 2500 forintnyi fagyi volt. Azért elfogyott… Nekem ez egy negatív élmény és maradandó tapasztalat volt, gyakorlatilag a nap mélypontja, a többieknek persze az ellenkezője, hiszen az eset váratlanságán, a meglepetésen jót nevettek. Ráadásul nem volt olyan finom a fagyi, mint az ára.
Megjegyezzük, már a vacsoránál mikrofonvégre kaptuk az egyik asztaltársaságot, s legnagyobb meglepetésükre, a versenyről, a döntőről és az első napi tapasztalatokról faggatóztunk. Juhász Laura (a képen jobbra) és Rózsa Nóra (a képen balról) a budapesti Könyves Kálmán Gimnáziumból, Bojtor Bogáta a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumból érkezett.
– Ki mire gondolt, milyen lesz a nyári egyetem, amit az alapítvány ajánlott fel a győzteseknek?
Bogáta nyitotta a válaszok sorát: – Azt hittem, főleg, ahogy a témákat megláttam, hogy olyan lesz, mint egy teszt írás az iskolában, hogy kapunk egy forrást, s azt elemezni kell. Nehéznek és komolynak tűnt. Ehhez képest meglepetést kaptunk. Kreatív volt az egész, igazi lúdtollal és tintával írtunk, rajzoltuk, s a komolyság ellenére is tiszta buli volt az első nap.
Nóra úgy gondolta – s ebben egyet értettek az időközben interjúra elhívott Laurával –, hogy egy fegyelmezett, iskolás rend szerinti elfoglaltságuk lesz. – Vidámság, felszabadult beszélgetés jellemezte a téma feldolgozását, a tanárok egyáltalán nem diákként kezeltek minket, inkább partnernek; nem oktatás volt a szó szoros értelmében, elfogadók voltak velünk. Az iskolában ettől jóval merevebb a tanár-diák viszony. Ülj csendben, a tanár elmondja, te pedig tanuld meg! Hát, itt egészen más volt a hangulat.
Időközben befutott az interjúról Mersits Vivien (a képen balra), a győri csapat tagja, s a felvetett téma ismertetése után már mondta is a véleményét. – A Summer University név alapján gondoltam, hogy lesz egy kis tanulás is, de azt is reméltem, főleg a döntő hangulata alapján, hogy lesz egy kis vidámság is, hiszen mégis csak egy táborról van szó. Ismerjük egymást a fináléból, oldott lesz a hangulat. Egy nap után ez teljesen igazolódott. (a képen középen Vasvári Zsóka, jobbra Bojtor Bogáta)
Vivien hozzá tette még, hogy a döntő és a tábor közti másfél hónap alatt sem unatkoztak, hihetetlennek tartja, hogy a „mi Marcsink (Madarászné Kalmár Mária -a szerk.) folyamatosan küldte a tájékoztató íméleket”. Mindenről percre pontosan tudtak, volt lehetőségük felkészülni. – Persze, a meglepiket kihagyta ezekből – jegyezte meg nevetve.
Fraknó
A busz reggel negyed kilencre állt ki, s egy kellemes utazás után érkeztünk a fraknói várhoz. Azonnal megjegyezzük, már a buszon elhangzott, hogy eléggé sűrű a program, s nagyon fontos az időrend betartása. Ezt figyelembe véve sem lehetett panasz az idegenvezetésre.
Dr. Kiss Erika muzeológus (a kép jobb szélén) szakmai felkészültsége, alapossága a szűk időkeret ellenére is sok-sok érdekesség ismertetését tette lehetővé. Az óra- és automaták egyedülálló gyűjteményénél úgy ecsetelte az elrendezés szerkesztését, mintha anno Esterházy Pál társa, tanácsadója lett volna, s vele az elrendezés minden mozzanatát megvitatta volna. Szó szerint életre kelt a terem, szinte magunk előtt láttuk a töprengő grófot, hogyan rendezte meg a tartalom mellé a látványt is.
Megkérdeztük az egyik sok fiókos darabnál, hol van ebben az automatika? A válasz egyszerre volt részletes, kielégítő és humorral teli. Körülbelül ez hangzott el. Ez egy drága díszbútor, a rejtett fiókokkal, mint ahogy ez divat volt akkor, tele borostyánnal, teknőcpáncéllal, meg ezüst berakásokkal. Afféle „tour de force” – drága, szép, látványos… Győzikének meg zebrás ágya van. Ugyanaz a szitu.
Sebestyén Gabriella a világ legnagyobb magánkézben lévő fegyvergyűjteményénél remekelt, „tárlatvezetése” szintén élményszámba ment. Elmondta az Esterházy II. Miklós alapította 30 ezer darabos gyűjtemény nem csak a fegyvereket tartalmazza, benne vannak a kulacsok, gránátos táskák, övek is.
Az alsó szintre, a mellvértekhez, ágyúkhoz, golyóbisokhoz 52 fokból álló fa csigalépcső vezetett.
Itt kicsit előre ugrunk az időben, s az Estöri facebook oldalára feltöltött diákinterjúkból idéznénk egyet, bizonyítandó, értékelésükben magasan díjazták az előadók, idegenvezetők munkáját.
Kohán Mátyás, a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium diákjának véleménye
A délelőttöt, egyben az ismerkedést Fraknó várával egy gyakorlati feladat zárta. Részben a vár stratégia helyzetét értékelték a gyerekek a támadás és védekezés szempontjai alapján, majd egy forráselemzés következett: a kőszegi várat kellett hasonló értelmezésben bemutatni. A gyors közös munka eredménye egy prezentáció lett, melyet vagy a csapat szószólója ismertetett vagy a team minden tagja részt vett az előadásban (szerkesztőségünknek ez utóbbi tetszett a legjobban).
Kismarton
Az érkezés után egy remek ebéddel alapozta meg a társaság a délutáni programot. A kastély érdekességeit – a Haydn terem már ismerős volt a srácoknak a döntő okán – Madarászné Kalmár Mária, az Esterházy Alapítvány idegenvezetője mutatta be - lenti nagy képen -. (Megjegyzem, ezen idő alatt azon dolgoztam az alapítvány irodájában, hogy még aznap felkerülhessenek azok a képek, melyek a nap folyamán készültek, s a kastélyba érkezés pillanataival érnek véget. A galéria linkje a cikk végén található – O.Gy.)
A pompás ebéd alatt-után faggattam egy kicsit a gyerekekkel foglalkozó tanárokat. Foki Tamás az Esterházy Summer University tábor szakmai vezetője, a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanára, Pisák Andrea a Pestszentlőrinci Gimnázium történelem-földrajz szakos tanára, Erdeiné Krobák Edit a Kőbányai Szent László Általános Iskola matematika-rajz szakos tanára igyekeztek megfogalmazni a választ. A központi kérdés az volt, másként tanítanak-e itt, a táborban, mint a saját iskolájukban?
Egybehangzóan azt állították, ugyanazokat a módszereket használják, mint otthon, annyi a különbség, hogy itt több az idő a változatosság megvalósítására, a gyerekek reakciójára.
Foki Tamás meggyőződése, s ezt a többiek is osztják, hogy az nem lehet egy tanár célja, hogy „én elmondom a tananyagot, a gyerektől meg elvárom, hogy tanulja meg és adja vissza.”. – Hol van ebben a gyerek? – kérdezte. Az asztalnál mindnyájan tudtuk, mire gondol.
– Mit jelentett a táborvezetőknek a döntő utáni időszak? Gondolok itt arra, hogy a tábor öt napjára össze kellett rakni a programot, a feladatokat. Ki és hogyan tette ezt?
Foki Tamás: – Gyakorlatilag ez elmúlt egy hónap alatt született meg a program. De nem én csináltam egyedül, folyamatosan rakta hozzá mindenki a maga ötletét. Voltak persze kompromisszumok is, de végül az állt össze, amit gondoltunk és ami következetesen vitte tovább a döntőig vezető megoldásokat.
– Mind a pedagógusoknál, mind az előadóknál „nőuralom” tapasztalható, a diákok közt is a lányok vannak többségben, s nem lehet kihagyni az Esterházy-család hölgy tagjait sem, ld. ékszerek, bútorok, egyebek. Szerepel-e valami kimondottan csajos téma az egy hét alatt?
A kérdés elsősorban Andreának és Editnek szólt. Kicsit meglepődtek, nemigen hihető, hogy ilyen szempontokat figyelembe vettek, de Andrea kivágta a rezet (szinte éreztük, hogy aranyfüsttel volt bevonva):
– Kimondottan erre nem készültünk, de már a középdöntők során is, és a döntőben is voltak olyan feladatok, melyekben abszolút érvényesült a női kreativitás. (Passz, a felelet 5*-ös volt.)
– Mennyire tekintik a gyerekek nyaralásnak és/vagy tanulásnak a tábort?
Edit: – Rendkívül érdeklődők, nyitottak, lelkiismeretesek. Ha feladatot kapnak, a teljes megoldás a cél. Tudomásom szerint van köztük olyan, aki történész pályára készül (ebben már kicsit mi is benne vagyunk), de van, aki először járt Ausztriában.
Andrea: - Nem volt elsődleges cél a tanulás, persze már egy múzeumlátogatás is ad új ismereteket. Gondold el, beszélünk az ágyúkról, majd lemegyünk a fegyvertárba és megnézzük! Elsősorban jutalom volt ez a tábor, élményeket akartunk adni nekik, de azt is akartuk, hogy legyen egy kis motivációjuk is… Így a kettő együtt adja ki azt, ahogyan hozzáálnak ehhez. Profitálni majd évek múlva fognak az itteni egy hétből, illetve az egész versenyből.
Tamás: – Azt hozzá tenném, hogy a feladatok, a kutatómunka mindenképpen újat jelentenek. Az ilyetén kutatói attitűdre az iskolai oktatás keretei között nehéz ráérezni. Egyben látni az adott kérdés történelmi, irodalmi, művészeti oldalait, a felvetődő kérdéseket egy csapatban megválaszolni, nem hétköznapi feladat.
18 diák vett részt az öt napos történészkedésben; az év első felében elég sok információt kaptak a családról, ezeket többféle módon dolgozták fel, s most az ismereteiket elhelyeztük egy történelmi háttérben.
A kismartoni programba azon a ponton tudtunk bekapcsolódni, amikor az emeleti magánkönyvtárban dr. Zvara Edina adjunktus, a Szegedi Tudományegyetem könyvtörténésze (a képen balról) az Esterházy-féle gyűjteményről beszélt, s osztott meg temérdek érdekességet a Gutenberg-galaxisok sok esetben hányatott sorsáról, arról, hogyan sikerült nagy részüket rendkívül alapos kutató és elemző munkával visszaszerezni az oroszoktól. Egy jól szerkesztett előadást hallottunk, bár hiányzott a diavetítés (ennek elmaradásáért technikai okokra hivatkozva elnézést is kért az előadó), és a magunk részéről szívesen vettük volna, ha egy két jobb állapotban lévő középkori könyvet – megfelelő óvatossággal, kesztyűt viselve – kézbe is lehetett volna fogni. Igaz, a gyerekek ennek hiánya ellenére is lelkesen oldották meg a kapcsolódó feladatokat, és silabizálták ki a tulajdonos latinul, szép kalligráfiával írott nevét.
A nyári egyetem résztvevőit és az előadót Czigány Balázs, az Esterházy Magánalapítvány igazgatóhelyettese, tudományos munkatársa köszöntötte (fenti jobb oldali képen). Elmondta, örül annak, hogy létrejött az I. Esterházy Summer University, s igyekeztek a programot úgy összeállítani, hogy az ne csak a tanulásról szóljon. – Remélem, sok újdonságot, tudást tudtok magatokkal vinni, s a tábor végén elmondjátok majd az őszinte véleményeteket! Biztos vagyok benne, azt fogjátok elmondani, amit átéltetek.
Csoportkép a kismartoni Esterházy kastély előtt
Slusszpoén
A tábor zárónapján hivatalosan bejelentették az Estöri – Kreatív Történelmi Verseny második évadjának pályázatát. Az M1 televízió a tábor zárónapján Sopronban forgatott, s itt közölte Foki Tamás, a Summer University szakmai vezetője, hogy szeptemberben jön a folytatás: Vendégségben az Esterházyaknál – XVIII. századi barokk reprezentáció címmel indul az Estöri – KTV második évadja a középiskolák 10. évfolyamos diákjainak.
Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT
Fotó: 10kerkult.hu/OGY