Mikszáth nyomában

Iskolánk idén harmadik alkalommal vitt el hetedik évfolyamos tanulókat határainkon túl élő magyarlakta vidékekre kirándulni. Az előző két alkalomtól eltérően ebben az évben nem Székelyföldre, hanem a Felvidékre szerveztünk utazást. Három osztályból összesen 47 tanuló vett részt az ötnapos szlovákiai barangoláson.

A pályázati támogatással megvalósult kirándulás célja az volt, túl azon, hogy diákjaink eljussanak a Mikszáth Kálmánhoz köthető helyszínekre, megismerjenek más magyar vonatkozású történelmi és irodalmi helyszíneket és bepillantást nyerjenek a külföldön élő magyarság mindennapjaiba is.

  Magát az utazást ráhangoló programok előzték meg. Először a Magyarok Házában a Mi, magyarok című kiállítást tekintettük meg. Később egy előkészítő órán a résztvevők megismerkedtek a Felvidék történelmével, majd az öt nap részletes programjával. Egy héttel az indulás előtt felvidéki ételt sütöttek a lányok, valamint játékos vetélkedőkkel készültünk a kiválasztott témánkból: Mikszáth Kálmán, illetve a felvidék várai, történelmi személyei és a hozzájuk köthető helyszínek.

   Utazásunk első állomásaként Mikszáthfalván látogattuk meg a Mikszáth emlékházat. A múzeum az író szülőházának helyén áll. A tárlatvezetést követően az udvaron Mikszáth-korabeli játékokkal ismerkedtek meg a gyerekek. A Mi, magyarok kiállításon már találkoztak a palóc tájszólással, amit most vezetőnk személyén keresztül élőben is meghallgathattak.

   Ezt követően Alsósztregovára utaztunk, ahol meglátogattuk a Madách-kúriát, megnéztük az emlékkiállítást. Madách Imre itt írta valamennyi jelentős művét, köztük Az ember tragédiáját is. Felolvasást tartottunk a műből. Ezt egy kiselőadás előzte meg, melyre még otthon készültek fel a gyerekek. A parkban lévő síremléket is megtekintettük.

   Továbbutaztunk Szentantalra, a Koháry család kastélyának megtekintésére. A barokk stílusú kastély fennmaradt régi berendezése, a mennyezetfreskók a főúri élet hajdani gazdagságát idézik. Innét Selmecbányára utaztunk, ahol a szállásunk volt első éjszaka.

   Második napunkon délelőtt Selmecbánya belvárosát fedeztük fel. Megtekintettük a Szentháromság teret, a Városházát. Ellátogattunk az Ásványmúzeumba, megnéztük az evangélikus líceumot is, melynek híres tanulója volt Petőfi Sándor és Mikszáth Kálmán is. A város egyik dombján épült a Leányvár kastély, melyhez számtalan magyar monda fűződik.

   Továbbutaztunk Besztercebányára. A városban indultunk sétára. Ezen a településen végezte alsó iskoláit Balassi Bálint, akiről még 6. évfolyamban tanultak a gyerekek. Mikszáth Kálmán Beszterce ostroma című híres regénye részben itt játszódik. Megtekintettük a várnegyedet és a vártemplomot.

   Folytattuk a városnézést: Thurzó-ház, Benicky-ház, Mátyás-ház. Kiselőadást hallgattunk meg a felvidéki bányavárosok kiemelkedő szerepéről a középkori Magyarországon. Útban Tátralomnicra, ahol a szállásunk volt, megálltunk még Poprádon.

   Harmadik napunk délelőttjén ellátogattunk a Tátra Múzeumba, ahol a Tátra természetrajzi és néprajzi gyűjteményét tekintettük meg. Ezt követően Késmárkra utaztunk, ahol Lám Frigyes költő és nyelvtudós született.

   Megnéztük mindkét evangélikus templomot. A XIX. században épült nagyobb templomban található Thököly Imre sírja. Mellette a XVII. században épült fatemplomot is meglátogattuk, ami a világörökség részét képezi. A várban a kiselőadás ideje alatt néhány diákunk rajzokat készített a késmárki várról, melyeket azonban itthon fejeztek már be. A vár a Thököly család birtokában volt a XVI. század végétől.

   Ólublóra utaztunk. Meglátogattuk a Lubló vára alatt kialakított Skanzent, amely 25 ácsolt gerendaházból áll, melyek a XIX. század első felétől a XX. század első harmadának közepéig terjedő időszakból származnak és a lakáskultúrát, a gazdálkodást, a mindennapi élet színtereit (pl. iskola) mutatják be. Ezt követően felkirándultunk a várba is. A várban raboskodott Benyovszky Móric, akinek emlékiratait és útinaplóit Jókai Mór fordította le. Csoportmunkát kaptak a gyerekek, melynek mentén megismerkedtek a várral és annak történelmével.    

   Továbbutaztunk a Csorba-tóhoz. Ott sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk, a tó mellett kirándulva elkapott minket az eső. Alaposan elázva és átfázva érkeztünk vissza a szállásunkhoz. Az ide tervezett kiselőadást a buszon hallgattuk meg, az elkészített plakátot ott adtuk körbe, hogy megtekinthessék a gyerekek.

   Utunk negyedik napján reggeli után Lőcsére utaztunk. Városnézésünk során felkerestük a Szent Jakab templomot, ahová sajnos nem volt módunk bemenni a nagy tömeg miatt. Továbbsétáltunk a főtérre, megnéztük a városházát és a Thurzó-házat. Ebben a városban játszódik Mikszáth Kálmán Fekete város című regénye. Kiselőadásokat hallgattunk meg a művel kapcsolatban.

   Innét busszal a Szlovák Paradicsomba, a Hernád-áttörtéshez utaztunk, hogy ott kiránduljunk egyet. A túra alatt biológia szakos kollégánk tartott kiselőadást a gyerekeknek a környék növény- és állatvilágáról.

   A túra olyan jól sikerült, hogy visszaérve a szállásra, a gyerekek már semmilyen közös programon nem akartak részt venni. Nagyon elfáradtak, csak a pihenésre tudtak gondolni.

   Utolsó napunkon nem mentünk el Krasznahorka várához, mivel jelenleg zárva van, nem látogatható. Rozsnyóra utaztunk, ahol megtekintettük Kossuth Lajos szobrát. A Rákóczi-szabadságharc alatt 1706-ban II. Rákóczi Ferenc innen kormányzott. Nem időztünk sokáig, mivel Bátkán már vártak bennünket. Eredetileg Rimaszombaton látogattunk volna meg egy iskolát, de az ő visszalépésük miatt új partnert kellett találnunk. Ez lett a Bátkai Alapiskola.

   A Bátkai Alapiskolában megismerkedtünk az iskola pedagógusaival és diákjaival. Átadtuk azt a közel 30 könyvet, melyet diákjaink gyűjtöttek össze az Alapiskola könyvtárának megsegítésére. Meghallgattuk a bátkai diákok bemutatóját. Betegség miatt a tervezett foci elmaradt a gyerekek nagy bánatára. Ezért a hozott könyveket segítettünk állományba venni és elrendezni a könyvtárban. Ebéd után indultunk tovább Rimaszombatra, ahol Tompa Mihály szobrát a tér átépítése miatt nem tudtuk megtekinteni. A róla szóló kiselőadást a főtéren hallgattuk meg.

   Tanulóink saját elmondásuk szerint nagyon jól érezték magukat. Sokat láttak, színes élményekkel gazdagodtak, de a legjobb hozadéka ennek az öt napnak talán mégis az, hogy új barátságok köttettek, az egymást eddig idegenkedve szemlélő évfolyamtársak most már ismerősként, sőt barátként tekintenek egymásra.

   Hazatérésünk után még hátra voltak az értékelő programok. Az értékelő órát a diákok fényképes beszámolóival és prezentációival kezdtük, majd a kísérő tanárok összefoglalták, hogyan sikerült megvalósítanunk a terveinket, céljainkat. A diákok külön erre az alkalomra készültek egy összefoglalóval, melyet felolvastak a beszámolójukban. Bemutattuk a túrán készült videókat is. Az útinaplókat, prospektusokat, képeslapokat kiállítottuk.

   Bemutató előadásunkat elsősorban a pályázat iránt érdeklődő 5. évfolyamos diákoknak tartottuk.

   A Nemzeti összetartozás – Határtalanul! témanapunkon a felsős osztályok forgószínpadszerűen vettek részt a következő foglalkozásokon: 1. vetítéses interaktív beszámoló a programokról, élményekről, 2. felvidéki étel elkészítése: főző foglalkozás, lapcsánka készítés, 3. előadás a kirándulás helyszíneinek történelmi, irodalmi személyeiről, eseményeiről - ppt szemléltetéssel, 4. tánctanítás-táncház. A foglalkozások több helyszínen folytak, részben egyszerre, részben egymást követően. A táncházat a végére hagytuk, mivel a helyszínt csak így tudtuk biztosítani. A témanapra berendezett kiállításnál a tablókból, prospektusokból 2-2 fő hetedikes diák rövid élménybeszámolót tartott alsós tanulóknak az élményeikről, majd ezt követően kiállítást rendeztünk be az alsósok folyosóján.

   A témanap eredményeképpen iskolánk diákjai tudomást szereztek a kirándulásról, bepillantást kaptak az ottani gyerekek életébe, és ismeretekhez jutottak a közös múltunkból.