Határtalanul délvidéken
A Kőbányai Szervátiusz Jenő Általános Iskola támogatást nyert a Határtalanul pályázaton horvátországi tanulmányútjához. A pályázat célja, hogy az egykori Magyarország területén lévő magyar történelemhez és kultúrához kapcsolódó településeket, földrajzi helyeket és épületeket megismerjék a hetedik évfolyamos tanulók.
Június első napján 31 diákkal indultunk neki a négy napos körútnak. Az első nap ellátogatunk a történelmi Szlavóniába, ahol Nagybodolyán megtekintettük a csodálatos tájházat. A többségében magyarok lakta Kiskőszegen felmentünk a Bán-hegyre. A 27 méter magas partizánemlékmű által uralt magaslatról szép kilátás nyílik a Dunára, és a máig vitatott horvát-szerb határvonalra.
Laskón Kovacsevics Anna igazgató asszony a helyi magyar iskola felső tagozatos diákjaival várt a csapatra. Lehetőség volt bemutatni egy kis vetítés keretében Budapestet és iskolánkat, majd következett a magas állami kitüntetéssel elismert laskói zenetanár, Kettős Zsuzsanna gyerekkarának előadása. Ezután Kelet-Szlavónia magyar, német és horvát kulturális gyökerű Dráva parti városába, Eszékre látogattunk, ahol sétáltunk a hangulatos belvárosban. Tettünk egy sétát az ősi mocsárvidéken, a Kopácsi-Rét Nemzeti Parkban is.
A második napon városnéző sétára indultunk Zágrábban, Horvátország fővárosában. Meglátogattuk a Káptalandombon emelt székesegyházat. Itt nyugszik Erdődy Tamás, valamint az 1919-es újratemetésük óta Frangepán Ferenc és Zrínyi Péter is. A Káptalandombi városrészből átsétálunk a Felsővárosba (Gradac), itt megnéztük a Jellasics-teret, valamint a Szent Márk-teret a Szent Márk templommal, rajta Horvátország és Zágráb címerével.
Este értünk Fiumébe, az Osztrák – Magyar Monarchia legnagyobb kikötőjébe. Megismerkedtünk a történelmi belvárossal, a korzón található Óratoronnyal, a kikötővel és annak magyar felirataival. A magyar időben épült a piac, a színház, és egyéb fontos épületek: a Kormányzói Palota, a Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság épülete, az Adria-palota és az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. székháza. Felkerestük a magyar feliratú kikötői bólyákat és a Baross emléktáblát. A szállásunk a tengerpart mellett volt, pompás kilátással a Krk szigetre.
A harmadik napon Tersatto várát, Lovrant és Abbáziát, a „Magyar Tengerpart”-ot néztük meg. Felsétáltunk Tersatto várába, amelyet a Frangepánok építettek a XIII. században és bementünk a magyar hadihajók emlékét is őrző Tersattói Mária búcsújáró templom kápolnájába.
Délután a monarchia egykori villáit néztük meg a horvát tengerparton, hiszen Fiume (Rijeka) mellett Abbázia (Opatija) volt a magyar üdülőhely a Kvarner-öbölben. Mesebeli sétát tettünk az egész horvát tengerpart talán legszebb, legromantikusabb sétányán. Ez a híres Lungomare, amely 12 km hosszan húzódik, gyakran mélyen a sziklafalba vájva egészen Lovrantól Abbáziáig. Lovran ékszerdoboz óvárosában találjuk azt a villát, ahol Feszty Árpád is elhunyt. Felkerestük Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök utolsó lakhelyét Voloskón, melyet szintén emléktábla jelöl. Lovran kitűnő strandján kellemes napsütésben a kimerítő túra után jót játszottak a gyerekek a tengerben.
Az utolsó napon látogatást tettünk a Zrínyiek és az Erdődyek birodalmában.
A programot Varasd megnézésével kezdtük, ami mintegy 200 évig Horvátország fővárosa volt. Városnézésünk során felkerestük az Erdődyek várkastélyát és tettünk egy sétát Európa talán legszebb barokk belvárosban. Itt találjuk a Megyeházát, a Draskovics Palotát, a székesegyházat és a gyönyörű városházát is.
Felsőzrínyifalván megtekintettük azt a Zrínyi-obeliszket. Ezután Csáktornyán, a Zrínyiek sasfészkében tettünk sétát. A délután folyamán Lendvára, a szlovéniai magyarság szellemi központjába utaztunk. A szakrális Szentháromság kápolnát kerestük fel elsőként. Innen csodálatos kilátás nyílik a Mura-völgyre. A török kiűzésének kápolnájában Hadik Mihály kapitány üvegkoporsóját, benne múmiáját is megtekintettük.
Az utazás során temérdek érdekes dolgot láttunk, a gyerekek jobban megismerték Horvátország földrajzi jellegzetességeit, az elméletben tanultak kézzelfoghatóvá váltak. Betekinthettek egy kisebbségi magyar iskola életébe, ezáltal egy más szemszögből is láthatták saját életüket. Az utazás során az élmények összekovácsolták a hetedikes évfolyamot, és ezek az együtt átélt élmények több éven keresztül végigkísérik őket.
Tanulóink szerint:
„Zágrábban furcsa, de mégis jó érzés volt, az a tudat, hogy itt valaha magyarok tették mindennapi dolgukat. … Köszönöm ennek az utazásnak a gyümölcsét” – Tóth-Teleki Dominika 7.a
„Összességében én nagyon élveztem és egy örök emlék marad mindannyiunknak” – Kozák Csenge 7.a
Kovács Adél, Pálinkás Dénes
