AD-blacklist1

2016
okt.
19

Csak lestem a lesen

Írta: Oszvald György

sulilesen 134leadMásodszor rendezett pályaválasztási napot a Körösi Kulturális Központ. A színvonalas és változatos bemutatkozásokon közel 400 kerületi nyolcadikos tekintette meg a középiskolák ajánlatait október 14-én.

 

 

 

A pazar pályaválasztási kiállításon egy régi emlék jutott az eszembe. Nyolcadikos koromban, közvetlenül a téli szünet után, az egyik osztályfőnöki órán száraz beszélgetés kezdődött arról, ki mi szeretne lenni, hol szeretne tovább tanulni?

 

Pályaválasztás – 1966

  Osztályfőnökünk ravaszul indított: – Ki milyen szakmákat ismer? – kérdezte. Látszólag egyszerű volt ez a kérdés, de gyorsan kiderült, két malomban őröltünk. Tanár, orvos, ügyvéd, könyvelő – hangzottak el az első válaszok. Az ofő mosolyogva jegyezte meg, hogy nem járunk messze az igazságtól, de ezek foglalkozások, és hogy ő másra kíváncsi. Mi meg tanácstalanul néztünk egymásra. Aztán segített. Ki süti a kenyeret, ki javítja meg az autót, ha elromlik, ki segít, ha meg kell javítani a csapot a konyhában? Gyorsan jöttek a válaszok: pék, autószerelő, vízvezték-szerelő, aztán szinte magától a többi. Buszsofőr, lakatos, hegeszt, szövőnő és a társaik.

   A folytatásban arról beszélgettünk, hogyan képzeljük el ezeket a szakmákat, milyen iskolákban oktatják?

   Az akkor szokásos „természetes kiválasztódás” rendszere alapján a harminc valahány fős osztályunkból 10-15 fő ment gimnáziumba, hét vagy nyolcan a gépipari technikumba, öt osztálytársam a „közgébe” (Közgazdasági szakközépiskola), ketten más városba: vegyipari technikumba és egészségügyi szakképzésre, a többiek, akiknek közepes vagy attól rosszabb volt a bizonyítványuk, az ISZI-be, ami az Ipari Szakmunkásképző Intézetet rejti, (mások MTH-nak is hívták) iratkoztak be.

 

Pályaválasztás – 2016

   A Kőrösi Kulturális Központban a Galéria melletti sarkot a Giorgo Perlasca Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola standja foglalta el. A fiatalok éppen egy különleges ízesítésű palacsintát sütöttek, óriási lánggal égett a töltelékhez, az előző adagból pedig néhány srác tömte magába a finomságot. 

 

   sulilesen 066Beszédbe elegyedtünk. Kiderült, ők a Fekete István Általános iskola nyolcadikosai, és sokféle ízesítéssel el tudják képzelni a palacsintát, de a hortobágyi húsos palacsinta furán hangzott számukra, a rakott palacsinta pedig ismeretlen volt. Bár igazán elegáns, látványos, sőt, mi több, végeredményét tekintve finom is volt a perlascások munkája, mégsem ez tetszett nekik.

   sulilesen 205Egészen pontosan, a palacsinta tésztája és tölteléke is „király” volt, de nem akart egyikük sem szakács lenni. (képünkön néhányan a Fekete István Általános Iskola nyolcadikosai közül és készül a perlascás palacsinta)

 

  Karosszéria lakatos szeretnék lenni, de itt nem láttam ilyen sulit, így az egyik, a társa hivatásos katonának készül, információkat erről a legutóbbi rendvédelmi napon tudott szerezni. A harmadiknál még semmi, végül a negyedik srác a turisztika felé kancsintgat. A beszélgetés végére még megérkezett néhány osztálytársuk, és készült egy vigyorgós csoportkép is.

 

   sulilesen 077A nagyterem felé haladva még két másik élelmiszeripari képzéssel foglalkozó iskola „kínálta a portékát”. Az Adu Vállalkozói Szakgimnázium, Szakközépiskola és Gimnázium – nevének megfelelően – többféle képzést ad.

   – A szakgimnázium egészségügyi és gépészeti ágazatra, a szakközépiskola pedig először a szakképesítés megszerzéséhez szükséges közismereti képzést adja, majd a szakmai elméleti és gyakorlati oktatás és a szakmai vizsga letétele után két év és jöhet az érettségi – mondta el dióhéjban a legfontosabb információkat egyikük. Az itt oktatott szakmák: szakács, pincér, cukrász, eladó, hegesztő, villanyszerelő, női szabó.  Ezek közül az első három képviselői vonultak fel a kiállításon.

  Érdekes kísérlet részese volt két érdeklődő leányzó. Csukott szemmel kellett a kis tartályba rakott magokat, terményeket megtapintani és felismerni. Volt ezek között mogyoró, bab, borsó, gabonaféle és mások.

 

   sulilesen 095A Pesti Barnabás Középiskola kiállítóhelyén a sulit képviselő diáklány éppen friss pogácsát vett ki a sütőből, megkóstoltam, finom volt, majd kérdeztem egy nehezet. – Két hasonló profilú iskola van a szomszédságban, nem érzik konkurenciának? A tanárnő válaszolt: – Egyáltalán nem, hiszen minden iskola mást képvisel, még ha vannak is átfedések. Aki kíváncsi ránk, többet is megtudhat a honlapunkról – mondta.  

 

   A nagyteremben jól áttekinthetően sorakoztak egymás mellett az iskolák. Ki prospektusokkal, ki mindenféle kütyüvel, mások jelmezben, gitárral és énekszóval várták az érdeklődőket. (És azok jöttek is, még közvetlenül a kiállítás zárása előtt is érkezett egy osztály.)

 

  sulilesen 114Gelencsér Leventével, a Trefort Ágoston Két Tanítási Nyelvű Szakgimnázium szakmai vezetőjével (a képen balra) arról beszélgettünk, hogy kiknek ajánlják képzéseiket. Közben az egyik diák a kíváncsiskodó lányoknak mutatott egy „trükköt”. Különféle gázokkal töltött üvegtartályokat tartott áram alatt lévő tekercs közelébe, mire a csövek különféle színekben „izzottak” fel.

 

   – Szerencsés ez a hely, mert a pályaválasztásnál sokszor az is számít, milyen messzire kell utazni, mi pedig igazán nem vagyunk messze Kőbányától. Tudjuk, hogy itt működik a Pataky híradástechnikai középiskola, de mindenki kicsit más is kínál az egyező alapokon túl. Így vagyunk ezzel mi is. Elsősorban a villamosipari és elektronikai képzésünkre hívnám fel a figyelmet, de, ha valaki az informatikára kíván jelentkezni, annak is örülünk. Megjegyzem, hogy az asztalon lévő apró eszközök működése az informatikai programozáson alapul és a gyerekeink ezeket az órákon készítik.

   Szeretném kiemelni a kétnyelvű képzésünket. Anyanyelvi tanáraink vannak, a diákjaink fizikából, matematikából angol nyelven tesznek érettségit, sokan műszaki egyetemre mennek a végzőseink – jellemezte a képzésüket.

   S ha valaki mindent tudni szeretne, javasoljuk az iskola október 20-ai, november 10-ei és december 6-ai nyílt napjait, melyekről bővebbet ITT lehet olvasni.   

 

   sulilesen 141A kőbányai Keleti Károly Közgazdasági Szakgimnázium néhány napja a Hungexpo területén rendezett pályaválasztási napokon is részt vett. A helyi kiállításon ottlétünkkor (a fotón balról) Tóth Mónika tanárnő, Dudás Klaudia és Pető Vivien (mindketten a 11.A osztályból) diáklányok segítettek az érdeklődőknek.  

   A lányokat a minapi hungexpós kiállítás tapasztalatairól kérdeztem. Szerintük az annyiból volt érdekesebb, hogy nagyobb volt a nyüzsgés, hiszen egész Budapestről jöttek az érdeklődők és állítottak ki az iskolák. Ugyanakkor éppen ezért kevesebb idő jutott arra, hogy a részletekről is beszélgessenek. A helyi kiállítási lehetőség ezért is tetszett nekik jobban.

 

  Arra is kíváncsi voltam, hogyan látják ők, immár iskolai tapasztalattal, hogyan viszonyulnak a mi tizenévesek a pénzhez és a hozzá köthető fogalmakhoz? A kamatot, a tőzsdét, a befektetést, a pénzügyi mérleget említettem.

    – Az a baj, hogy nemhogy ezekkel, de eleve a közdaságtan alapfogalmával sincsennek tisztában – mondta Vivien. – Amikor viszont a közismert A Wall Street farkasa című filmet említettem, kapizsgálták, miről is beszélünk.

    – Ha valaki tényleg kíváncsi valamire, akkor rákeres az interneten, s gyakorlatilag azonnal megtalál mindent – toldotta meg Klaudia.

   Tóth tanárnőt pedig arra kértem, győzzön meg engem egy mondattal, miért is válasszam a kerit? – A mi intézményünk egy élményalapú iskola! – tömörítette az összes jellemzőt. S valóban, élmény volt a hölgyekkel beszélgetni, engem meggyőztek.

 

   sulilesen 155A sarokban a Radar vezetője, Török Tamás (képünk) „árválkodott” az asztalnál, ám annál többen voltak a prospektusok és a diákok is megálltak, mikor észrevették, hogy nem iskolával találkoztak. Tamás pedig nagy buzgalommal válaszolt a kérdéseikre. Többé-kevésbé ismerem a tevékenységüket, de a Time to move! feliratos pólója és a nagyméretű plakát újdonság volt. Abban maradtunk, hogy a fiataloknak szóló programot megnézem az interneten, s megígéretem, a tudósításban röviden összefoglalom a lényegét. Tamás annyit tett hozzá, ne feledjem, hogy a Radar tagja az Eurodesk hálózatnak, s ezen keresztül kerültek kapcsolatba a programmal.

 

  Hát akkor, lássuk! A honlapjukon közölt információk lényege, hogy a „Time to Move egy fiataloknak szóló eseménysorozat, amely sok különféle programmal valósul meg 2016 októberében. Megtudhatod, hogyan mehetsz külföldre, hogyan lehetsz részese egy nemzetközi projektnek. Önkénteskednél egy másik országban néhány hónapig? Iskolai cserére mennél egy szemeszterre? Külföldi gyakorlatban vennél részt? Mi minden kérdésedre válaszolunk!”

   Persze, ehhez keresni kell az Eurodesk információs munkatársait, itt nevezetesen a Radarban Török Tamást. Azért rá lehet keresni a bővebb infókra is. Legalább is nem árt.

 

   sulilesen 292Az idén egyházi fenntartású iskolák is részt vettek a kiállításon. A Radar standja mellett „vertek sátrat” a Kövessi Erzsébet Baptista Szakközépiskola diákjai, így én is leragadtam náluk. Annál is inkább, mert a hintalótól kezdve a zöldségekig sokféle dolog színesítette az asztaluk előtti teret.

 

   Az egyik beszélgetésnél „estis képzést” véltem hallani, a bizonyosságért az asztalosokat oktató pedagógushoz fordultam.

 

   – Az „estis” alatt a hagyományos esti tagozatos képzést kell érteni?

   – Igen, ez maximálisan a klasszikus esti tagozatos képzés. Heti három alkalom, melyből kettő a gyakorlat egy pedig az elmélet. Három szakma folyik jelenleg ebben a képzési formán: asztalos, kosárfonó és a nőiruha-készítő.

   – Most meglepett, szerintem a kosárfonó kihaló szakma, itt-ott a népművészeti kirakodó vásárokon láttam az utóbbi időben…

   – Igen, valóban így van, ugyanakkor az, hogy az esti tagozaton háromszoros a túljelentkezés, valamilyen trendet azért jelez… Megjegyzem, az oktatónk népi iparművész, akinek a munkái – 1-2 kivétellel – mind A-minősítést kaptak a zsűrizésen.

 

   Nézelődtem, figyeltem, hogyan kapkodják el a szórólapokat, mikor kiderül, hogy festő-mázoló, tapétázó, gépi forgácsoló, virágbolti eladó képzésük is van. De, amikor hangot adtam örömömnek, gyorsan lehűtöttek azzal, hogy az egyházi fenntartású iskolák csak a támogatott szakmákat oktathatják, holott szükség lenne a korábban szép eredményeket mutató szőnyegszövő, könyvkötő, tűzzománcos képzésekre is.

 

   A tudósítás végén Veres Ákos főszervező néhány mondatát idézem. „23 iskola volt jelen, tavaly 17-tel indultunk. Az első rendezvényünkhez képest színesedett a kínálat, nem csak a környező kerületekből jöttek, hirtelen a csepeli Szivárvány Gimnáziumot hadd említsem, és az idén megjelentek az egyházi fenntartású iskolák is. A délelőtt folyamán 3-400 gyerek fordult meg a rendezvényen, mindenképpen sikeresnek minősítem, egyben jelzem, jövőre a feladat adott!”

 

Cikkünkhöz képgaléria tartozik  -   ITT

Fotó: 10kerkult.hu/OGY