Csak a homokon röplabdázik

A barátnője révén félig-meddig kőbányai kötődésű, a strandröplabdához pedig erős szálak fűzik. Néhány hete – még a rekkenő hőségben – az Újhegyi uszodánál jártam. Strandröplabdásokra „vadásztam.” A pálya éppen üresen állt, így a Magyar Bajnokság balatonlellei fordulóján Dávidot kérdeztem e gyönyörű látványsportról.

   „Túl azon, hogy a barátnőm kőbányai, valójában határeset vagyok, mert csak néhány méterre lakom a Kőbánya-Zugló elméleti határ zuglói oldalán” – nevet az indításon Dávid. A másik kapocs közte és a kerület között a strandröplabda. Dávid röplabdás, de emlékezetem szerint soha nem láttam teremben játszani. – Pedig évente egy-két alkalommal eleget teszek a barátaim kérésének, s a vegyes amatőr bajnokságok fordulóin a teremben is pályára lépek – egészíti ki mondandómat Dávid.

  És itt elérkezünk egy lényeges ponthoz! Az emberek többnyire úgy gondolják, hogy az amatőr bajnokságokban, a budapesti vagy megyei osztályokban a szerényebb tudású, képességű röplabdások játszanak. Ezért alacsony a színvonal, ergó kicsi az érdeklődés. Az eddig elmondottak szerint bárki gondolhatja, hogy Zsembrovszky – mivel nem az Extraligában röplabdázik – a nem tartozik a kiváló röplabdások közé! Én tudom, hogy ez így nem igaz, éppen ezért a kérdéssel szándékosan provokálom Dávidot. – Érdekes felvetés, annyi bizonyos – mondja. – De az igazságnak itt is két oldala van! 2006-ban egy nagy váltás volt a strandröplabda országos szervezésű bajnokságaiban. 
Ekkor kezdték el alkalmazni a sportág nemzetközi szabályait a versenyrendszertől a kiemelésig. Azóta mindig az első négyben szerepeltem a mindenkori párommal, hol dobogón, hol arról csak pár ponttal lecsúszva. (A 2011. évi Strandröplabda Magyar Bajnokság siófoki döntőjében a második helyén végzett Molnár Istvánnal az oldalán – a szerk.) A kisebb versenyekről pedig általában aranyéremmel távozom.  

    Azt hiszem, nem kérdés, hogy Zsembrovszky tudása milyen kategóriába sorolható! Éppen ezért indokolt, hogy a strandröplabdának a teremben játszott változatához képest legfontosabb eltéréseit ő magyarázza el. Jómagam annyit jegyeznék meg, hogy a strandröplabda is olimpiai sportág. 1996-ban, Atlantában debütált óriási sikerrel, s Sydney után Athénban is a legnézettebb sportágak egyike volt. Nem elhanyagolható, hogy a Nemzetközi Röplabda Szövetség (FIVB) legmagasabb, nemzetközi minősítésű strandröplabda játékvezetői között egyetlen magyar is található Ujházi Mónika személyében. De lássuk Dávid véleményét! – A strandröplabdát az is tudja élvezni, aki nem ért hozzá, nem ismeri a szabályait. Itt csak ketten alkotják a csapatot, s kevésbé kell figyelni arra, hogy a teremben hat játékos részvétele adja ki a játékot. Több az akciókat zavaró helyezkedés, tekintve, hogy a pálya eléggé kicsi. Sőt, rendkívül gyors a játék, s hacsak nem a tévében nézi valaki a lassított visszajátszást, nemigen tudja követni, mi is történt. A homokból való felugrás, a vetődések, a levegőben való repülés a labdáért olyan elemek, amelyek csodálkozásra késztetnek mindenkit. Nem beszélve arról, hogy a pályát itt két ember futja be!

   Dávid a bravúros mentéseiről híres, szereti ezt a játékelemet, de ezzel az is együtt jár, hogy kiizzadt testét villámgyorsan belepi a homok, amolyan „panírozott ember” látványát kelti. A civil életben viszont lepereg róla a homok. Építészmérnök, így szakmája precizitást követel, nincs lehetősége a repkedésre. Érdeklődése a strandröplabdán kívül is a mozgalmasság felé fordul: télen a síelés, s ha ideje engedi, a foci. Ha pedig nem sport, akkor a szerepjátékok érdeklik.

  Az újhegyi pálya kapcsán adódik a kérdés, kipróbálta-e már ezt a lehetőséget? Sajnálkozik, hogy a Magyar Bajnokság fordulói, a felkészülés és a civil munkája még nem tették lehetővé, hogy ellátogasson ide, de megnyugtat, tud az átadásról, olvasta a sajtóhíreket az eseményről. Mivel Dávid szinte az egész országot bejárta az elmúlt években a különféle strandröplabda versenyek apropóján, nem érdektelen a véleménye erről a pályaépítésről. – Higgye elé mindenki, a strandröplabda nagyon népszerű sportág – már Magyarországon is!. Igaz, a vízparton való körben ütögetés egymásnak, még ha igazi strandröplabdával is történik, messze van a szervezett versenyektől.  Ennek ellenére azt eredményezi, hogy a strandokon zajló hivatalos bajnokságok meccsei a pályák köré csalogatják az embereket, s ki a lányok-fiúk, ki pedig a játék szépségéért válik nézővé, s talán egyszer játékossá is.

   S mivel az újhegyi pályát üresen találtam, csak remélni tudom, a szomszédban, a kispesti uszoda napozó kertjében talán más a helyzet., Itt egész nyáron zajlik a strandröplabda élet, egyrészt a Kispest Open A kategóriás versenyein, másfelől az amatőr versenyeken. Dávid mindkettőt jól ismeri, s kéri, ne vegyem tolakodásnak, ha elmondja egy ötletét. – Tudom, minden pálya gondja, hogy minél előbb megismerjék a legszélesebb körben. Kispest sem úgy kezdte, hogy országos bajnokságnak adott helyszínt! Éppen ezért – már csak a közelség miatt is – nem lenne érdektelen, hogy a két pálya üzemeltetői felvegyék a kapcsolatot…

  Nem tolakodás, megnyugtatom, sőt, érdekes javaslat. Kőbányán ígéret van arra, hogy ha szükséges, jövőre akár másik pályát is építenek a meglévő mellé. Az pedig nem ördögtől való, hogy a teljes nyári üzemmenethez a szomszédból adaptáljanak ötleteket a szervezők, fenntartók. Biztos vagyok benne, a következő nyáron nem lesz olyan szombat délután, amikor csak a nap égeti a homokot!