Bamako: a nyolcadik napon...
8. nap (02.01. péntek)
Ma már a közös táborban aludtunk egy kihalt falucskában (azaz: 3 ház a kősivatag közepén). Reggel megint a hidegre ébredtünk, aztán meghallgattuk az eligazítást és nekivágtunk a hátralévő leghosszabb napnak a 762 km-es távnak - írja Timi a csapat naplójában.
Ma végig Nyugat-Szaharában haladtunk, a táj már teljesen kietlen, kősivatagos, az időjárás továbbra is nappal forró, éjjel jéghideg. A mai napra továbbra is érvényes volt a „ne hagyd el az utat” jó tanács, mert még mindig aknamezők mellett autóztunk.
Az első állomásunk egy útszéli tevecsorda volt, megpróbáltuk őket megsimogatni, de természetesen amint megláttak arrébb ballagtak. Azért sikerült jó pár fotót készíteni róluk. A vigyázz teve táblát viszont megsimogattuk, megölelgettük és itt is fotóztunk néhányat. A fotókkal egyébként sem spórolunk, csak az egyik gépen van már 2000 kép.
A táborhelyhez legközelebb eső falu Smara volt, itt vettünk reggelit és vizet. Látnivaló nem volt túl sok, ráadásul kicsit korán értünk oda, így szinte még minden zárva volt. A reggeli általában kenyérből és az otthonról hozott Nescafeból áll. A fiúk menet közben felforralják a vizet a gázfőzővel, majd az országút közepén átadják pohárban a friss kávét.
Két nagyobb városban is megálltunk, az egyik Layoune a másik Boujdour volt. Az előbbiben ebédeltünk az utóbbiban vacsoráztunk. Nem is akármit, hanem teveburgert. Legalábbis azt mondják, hogy tevehúsból van. Egyébként nem volt rossz, de előtte a birka vagy csirkehúsból készült kajáik pont ilyen finomak voltak. Tevét egyébként rengeteget látunk az út szélén, van amelyikhez tartozik „tevész” (gondolom a juhokhoz juhász, a tevékhez tevész dukál), és vannak olyan tevecsordák, amik egyedül kószálnak a sivatagban. Illetve legelnek, csak nem tudom mit, mert homokon kívül mást nem nagyon lehet.
Meg lehetett volna nézni egy hajóroncsot is ma, de annyira későn értünk oda, hogy a sötétben a rendőrök már nem engedtek le a partra. Mire beértünk az esti táborhelyre a „zuhanyt” is elzárták, pedig arra nagyon vágytunk. A „zuhany” egy elég érdekes objektum volt: egy hatalmas csap a sivatag közepén, amit néhány Dirhamért kinyit a bácsi és már ömlik is a forró, kénes gyógyvíz. Mondom még egyszer, mindezt a sivatag közepén. Így sajnos ma este (is) zuhany nélkül bújtunk sátorba.
fotó: crazy4foto.com