AD-blacklist1

2013
jan.
29

Bamakós kalandok a kompon

Írta: szerk-ogy

uti3-komponleadCsáki Tibor (beer-team)  hétfőn, 28-án 22:20 körül töltötte fel a rendkívül hasznos posztját a Budapest-Bamako 2013 hivatalos Facebook oldalára. „A csapatok, akik most szálltak ki a genovai kompból és már túl vannak a vámon : 087, 044, 132, 063, 068, 140, 144, 143 (a Trabik), 085, 086, 048, 045, 066, 064, 012, 131. Sokan még a vámon vannak, több info később.”

 

Ezzel majdnem egy időben olvastuk Koltai Ádám (úgy látszik, „előlépett” a Go Trabi Go csapat sajtósává) kedves sorait, hogy a Facebook oldalukra posztoltak infókat és néhány fotót. Mint kiderült, ez jóval több néhány egyszerű mondatnál. Ha jól sejtjük, akkor a dokumentálás Kiss Timi munkája: egy helyen utal erre. A csapat naplóját változtatás nélkül adjuk közre.

 

1.nap (01.25. péntek) 
A reggeli indulás a szokásos kapkodástól eltekintve elég zökkenőmentesen sikerült. Összesen csak két becsomagolt táskát és a pénzt felejtettük otthon. Az előbbit >>anyataxi<< utánunk hozta, az utóbbit úgy döntöttünk, hogy majd bankkártyákkal pótoljuk.
   uti0Reggel 9 órakor kőbányán a polgármesteri hivatal előtt kb. 400 gyerek búcsúztatott minket (ld írásunkat az esményről!). Délelőtt 10-kor a Szent László-templom plébánosától, Attila atyától kaptunk egy úti áldást, még a Trabikat is megáldotta, azt hiszem erre nagy szükségünk volt. 


   Ezután jött a csomagolás. Lassan, de biztosan bepakoltunk mindent: adományt, táskákat, pótkerekeket, olajat, szerszámokat, kütyüket. Az egyik nagyobbacska plüssmacit kiselejteztük, mondván, hogy nem fér be, erre megjelent Éva, felkapta a földről: „De cuki, ez a kabalátok? Szerencsemaci?” – na ez volt az a mondat, ami után nem hagyhattuk otthon a macit, kikötöttük a légszűrő csőhöz. (ő a BAMAcKO – a szerk.) Erről a maciról még fogok írni…


   A kitűzött déli indulást csak 40 perccel csúsztattuk odébb, ezért megint egy őrült rohanással kellett odaérnünk. Mi voltunk az utolsó csapat, 13:01 perckor kissé morcosan engedtek be.
Egészen addig nem izgultam, de amikor odaértünk az egész olyan valóságosnak kezdett tűnni. Rengeteg ember, rengeteg autó (természetesen a miénk a „legjobb”). Éppen csak kiszálltunk az autóból és gyakorlatilag megrohamoztak a kamerákkal, fényképezőgépekkel, mintha csak ránk vártak volna. Adtunk interjút, pózoltunk, megnéztük Pákót a rajtnál és el is kezdődött a rajt. Szerencsénkre a Spirit kategóriát engedték előre, így három körül elrajtolhattunk.
  

   Elindultunk az ég alja felé. Az első megállónk Székesfehérvár volt, itt egy bevásárlóközpont parkolójában a >>DDT Trabant<< kipufogóját rögzítettük meg, ettől megjavult a fűtés, a >>CID Trabanton<< gyújtást állítottunk, tettük mindezt a farkasordító hidegben.   

   uti1Nagykanizsáig semmi gond nem volt. Itt vásároltunk egy utolsót, megint állítottunk a >>CID Ttrabant<< gyújtásán, elküldtük az utolsó sms-eket és a szlovén autópályáig meg sem álltunk. Itt a Trabik fantasztikusan jól viselkedtek. 2-3 óránként váltottuk egymást és az egész éjszakát végig vezettük. Szlovéniában az egyik benzinkútnál két magyar csoporttal is találkoztunk, de egyik sem bamakós volt. Megcsodálták a kocsikat, sok szerencsét kívántak. A kocsikat egyébként is sokan megnézték, a pályán két percenként dudált ránk egy autós, buszos, vagy kamionos integetve, vigyorogva.

 

 

2.nap (01.26. szombat)
Reggelre Olaszországba értünk. Hajnaltájban azt vettük észre, hogy az egyik Trabant látványosan lelassult, a gyújtásállítás sem segített, így a „hengerfejes” diagnózisra jutottunk, úgyhogy egy olasz faluban hajnali 5-kor nekiálltunk hengerfejtömítést cserélni a >>CID Trabanton<<. Ezek után ismét autópályán hajtottunk tovább egészen Genováig. Magunk is meglepődtünk, hogy milyen hamar odaértünk: fél három után pár perccel már a kikötőben álltunk, a komp pedig hatkor indult. Tivadar és Timi megvették a kompjegyet, persze nem minden bonyodalom nélkül, mert a nálunk lévő 5 bankkártyából egyikkel sem tudtunk fizetni. Pár perces telefonos vita a bankkal és ez a probléma is megoldódott. A kompnál a pénztáros háromszor kérdezett rá milyen autóval vagyunk, mondtuk, hogy Trabant. Erre ő: de mi a típusa? Trabant. Ez autó? Igen, autó! A negyediknél beletörődött, de azért a forgalmit elkérte. 

   Ez idő alatt Gizmó és Ádám a Trabantokat szerelték, teljes gyújtásállítás a >>CID Trabanton<<, és ablakemelő „szerelés” a DDT-n. Nézelődtünk, vásároltunk, kávéztunk egyet aztán beszállás és indulás. 

 

  uti2-kompon

 

   Behajtottunk a kompba, leparkoltuk az autónkat a legalsó szinten. Innen k. 250 méter gyaloglás után megtaláltuk a kabinunkat, ami sokkal kisebb, mint amekkorára számítottunk, kb. 2 x 3 méteres, ebből azonban elvesz a kétajtós szekrény, és a fürdőszoba. Szinte észrevétlenül siklottunk ki a kikötőből, azonban nem sokkal később a hajó vad imbolygásba kezdett, ami nem is maradt abba.

 

3.nap (01.27. vasárnap)
A másnapi program a marokkói belépési papírok kitöltésével / beszerzésével / lepecsételésével kezdődött, ez el is tartott kora délutánig. A hajó összes utasát beterelték egy 40 m2-es terembe (a terem szebb napokat is látott már, valamikor étteremnek használhatták) és jó arab mentalitással elkezdték a papírok intézését. Lassan, ordibálva, veszekedve, minden rendszer nélkül. Két sorba kellett beállni, egyikben a személyeket, másikban az autókat léptették be, tehát nekünk minkét sort ki kellett állnunk. Szétváltunk kétfelé, Tivadar beállt az egyik uti4-komponsorba, én (Timi) a másikba. Persze az arabok azonnal kiosztottak, mi a sorrend: ahányszor jött egy „haver”, én a sor végére kerültem. Éljen a női egyenjogúság! Viszont, ha nem haver jött, akkor nagyon rendesen mutogatták, hogy én jövök utánuk. Így álltunk sorba kb. 1 órát, közben lökdöstek, krákogtak a fejem fölött és kvartyogtak a fülembe. Eközben a másik sorban Tivadar elé beállt Pákó, aki kb. 20 percig feltartotta a sort, mert nigériai állampolgárként vízumot kellett volna kérnie Marokkóba, amit persze nem kért. A vége az lett, hogy elvették az útlevelét és egy órával később a barcelonai kikötőben letették a hajóról. Állítólag holnapra lesz vízuma és majd csatlakozik a csapathoz. Barcelonában, bár 4 órát álltunk, a hajót sajnos nem lehetett elhagyni. 

   Este megint viharos szél fújt. A fiúk kimentek a fedélzetre és repülni tanultak. Majdnem olyan jól ment nekik, mint egy kezdő denevérnek. Eközben én a kabinban próbáltam felülkerekedni a kialakult tengeribetegségemen.

 

4.nap (01.28. hétfő)
A reggelt a háromféle térképünk (papír,GPS, laptop) összehangolásával töltöttük és próbáltuk a következő 2 nap útvonalát megtervezni.
   Ma 6-kor kikötünk Tangerben (Marokkó). Terveink szerint megnézzük a helyi bazárt, megveszünk mindent, amit ránk sóznak, aztán nekivágunk az Atlasznak. A következő célpont Tinerhir, ha azt nem érjük el, akkor Zagora. 

 

Eddig a napló, reméljük, a következő néhány napban is lesznek olyan településen, ahol van internet kapcsolat!

Folyt.köv.