Az erős gyenge nő és a Balaton

Igazi kánikulában, langymeleg vízben, az eredeti időpontban rendezték meg a XXX. Balaton-átúszást az idén Révfülöp és Balatonboglár köözött. Mint említettük beharangozónkban, Kőbányáról is voltak résztvevői a figyelemre méltó sporteseménynek.

   A gyengébbik nem – mondjuk udvariasan a hölgyekre. Gáll Gizella – sokan Gizusnak ismerik – a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ munkatársa, akinek a kerékpározáshoz való kötődéséről tudunk többet, és ez egyáltalán nem a gyengeségre utal. Főleg akkor nem, ha ismerjük gyerekkorát: két bátyja között eléggé fiúsítva volt, s a túrázástól kezdve a röplabdáig, vagy Marosvásárhelyen, ahol felnőtt, a gátnál a vízesésbe ugrálásig sok minden sportalkalomba „bekéredzkedett.”

– De a futás szóba sem jöhet – mondta mosolyogva a Balaton-átúszás utáni hétfőn, immár a munkahelyén. – A víz szinte természetes közeg számomra, év közben is heti rendszerességgel járok vízi tornára. A Balaton-átúszást a bátyámnak köszönhetem; ő már évek óta tervezte a nagy kalandot, de a munkája, az időjárás és a sokszor áthelyezgetett dátumok miatt nem jött össze neki. Most viszont ideális volt minden, és szóba sem jött, hogy kihagyjuk! Igazság szerint a kitűzött időpont előtt három héttel terveztük el, hogy nevezünk, s onnan kezdve készültem rá, edzettem.

   Gizus elérti a kíváncsi pillantást, s a kimondatlan kérdésre is válaszol. A valamivel több mint öt kilométeres táv leúszását nem kivagyiságnak vagy egy jó „brahinak" tekinti. A magának való megfelelés, a „képes vagyok ilyenre is" megnyugtató érzése a vezérfonal. Arra a felvetésre, hogy ez egyben egy kiváló sportteljesítmény is, a fejét ingatja.

– Nem feltétlenül az, inkább arról van szó, szeretem a kihívásokat, kíváncsi vagyok, hol vannak a határaim. Kitűztem egy célt, megcsináltam, s mint mondtam, ez a tudat, hogy teljesítettem, megnyugtat.

– És akkor most elégedett? Érez valamilyen boldogságfélét? – feszegettük tovább a témát.

– Kétségtelen, volt és van bennem egyfajta eufória.  Meg büszke vagyok, hogy meg tudtam csinálni, mondtam is, akár holnap mehetünk újra!

   A teljesítmény öröme mellett azonban ott vannak a körülmények is. A tévéből tudjuk, több mint 10 ezer ember regisztrált, s ennek azért van egy hangulata. Sorban állás az orvosi vizsgálatra, kódot nyomnak az ember karjára: a leolvasás a vízre szállás és a partot érés alkalmával megmutatja, mennyi idő alatt sikerült leúszni a távot. Igaz, ennek nem nagy jelentősége van, így úszás közben a pihenés is lehetséges.

– Én úgy három és fél kilométernél gondoltam rá, hogy a kijelölt sáv egyik oldalán sorakozó hajók valamelyikén kiülök pár perce.  Olyat kerestem, amelynek a tat részénél van egy szélesebb, a vízen nyugvó „kilépő”. Addig keresgéltem, mígnem úsztam úgy egy kilométert még, de pechemre, a kinézett hajónál már négyen ültek. No, akkor én megyek tovább, döntöttem, de hasonlót már nem találtam. Hát, így úsztam végig egy szuszra a távot. Igaz, úgy 5-600 méterrel a cél előtt mondtam a bátyámnak, hová dugtad el az ötezres bóját, mert az nem létezik, hogy ugyanolyan távolságra van, mint az előző! Kellemesen elfáradtam… A testvérem támogatása sokat segített, nélküle nem biztos, hogy ment volna…

   A pihenés meg adott volt, hiszen az utolsó kétszáz méteren már inkább gyalogolni kellett, utaltunk a déli part sekély vizére.

Gizus azonnal tiltakozott, hogy azt mindenki csak gondolja, de rosszul, mert ezen a szakaszon a hajójártatok miatt ki van mélyítve a meder, s csak az utolsó harminc-negyven méteren, ahol a partot érés van kibójázva, ott lehet csak lábra állni. Addig szigorúan úszás van!

Hát, ennyivel is okosabbak lettünk. Abban is megegyeztünk, hatalmas élmény ez az úszás. Sokan figyelnek az emberre, programok sokasága mindkét parton, a komphajókkal vitték oda vissza a versenyzőket. Megjegyeztük, hogy a harmincadik alkalom erre bőven ad okot, de azonnal jött a tromf: – Nekem az első volt!

   Nos, ha itt vége lenne az írásunknak, ez kiváló végszó is lenne. De a beszélgetés közben megtudtuk, a polgármesteri hivatal informatikusa, Juhász Attila is úszott, s később, a vele készített telefoninterjú során kiderült, ő harmadszor teljesítette a távot. (Kicsit előre ugorva, ő is mondott egy kiváló végszót!)

Készült-e külön az átúszásra, amikor a sajtó közölte a tervezett időpontot?

   Nem különösebben, hiszen mindennapos vendég vagyok az újhegyi uszodában, s fel tudtam már mérni, mire kell számítanom. Persze, nem mondom, amikor először készültem a Balaton-átúszásra, alaposan kidolgozott terv szerint tettem.

Mennyire befolyásolja a medencében teljesített akár 3-4000 métert is az a tény, hogy itt élő vízben kell úszni? Hullámzás, tömeg, bármi zavarhatja az úszást…

   Igen, ez valóban így van, de ez a „rutin” része a dolognak. A körülmény már ismerős, ennek ellenére fejben erősnek kell lenni, s tudni kell, mit is jelent az öt kilométer. Sokan képesek arra, hogy ennyit leússzanak, de figyelni is kell, hol akarok kiülni egy hajóra, pihenni néhány percet, vagy egyszerre akarom teljesíteni a távot.

Volt önnek ilyen holtpont?

   Hát persze. Van egy sajátos idegállapot, az viszi az embert egy jó darabig. De utána tudni kell dönteni. Ha egyszerre akarom végigúszni, erősíteni kell magamat, mondjuk a közepétől, úgy két és fél kilométer után tanácsos azt szuggerálni, most már kifelé úszok, menni fog ez! De a fizikai korlátokat mindig figyelembe kell venni.

Egyedül úszott vagy barátokkal, családdal, mint tette azt Gáll Gizella? Ő a bátyjával úszott.

   Elkísért a család, de egyedül úsztam. Talán jövőre már a gyerekeket is sikerül rávenni, tartsanak velem.

A harmincadik, jubileumi eseményen más volt a „feeling” mint a korábbi alkalmakkor?

   Annyiból igen, hogy kiváló volt az idő és rengetegen voltak. Tavaly előtt az időjárás miatt meg sem rendezték, tavaly pedig a többszöri halasztás után már annyira rosszra fordult az idő, hogy kétséges volt, megrendezik-e, de az utolsó pillanatban megtartották az átúszást és fele annyian is voltak, mint az idén. Ezzel együtt nagy élmény ez az úszás, mindenkinek javaslom, hiszen ilyen sporteseménye csak Magyarországnak van!

fotók: 10kerkult.hu/OGY, balaton-atuszas.hu és Juhász Attila

Kérjük kedves olvasóinkat, ha bárki tud olyan kőbányai lakosról, aki teljesítette a Balaton-átúszást, értesítse szerkesztőségünket, hogy bemutathassuk a 10kerkult.hu hasábjain! Köszönjük!