AD-blacklist1

2011
szep.
27

A matt előtt berosálok!

Írta: Oszvald György

 

a 194Ezt a lépést nemigen lehetne megjátszani, ha Krustulovic Alex az ellenfél a sakktáblánál. Mindegy, mikor jön el a mattfenyegetés, az bekövetkezik, akár mit is lépne az ellenfél. Alex verhetetlen! Szeptember 26-án a koraesti órákban mégis sikerült mattolni a nyolc éves Európa-bajnokot a Kőrösi Csoma Kulturális Központ aulájában.

 

   A rendkívül fiatal bajnokról napok óta ír a helyi sajtó, ám arról kevesebbet, milyen környezetből került ki Alex? Kőbányán élénk sakkélet volt az előző évek során, gondoljunk csak a Törekvés versenyeire, sakkozóira. Igen ám, de szakmai munkájuk, itt is elsősorban az utánpótlással kapcsolatos foglalkozás, kevésbé került olyan reflektorfénybe, mint napjainkban történik egy másik egyesületben. halmaj4 040Mondhatnók, a sakk kijött a teremből, látványos esemény május 1-jén, s egyéb, nagy tömegeket mozgató rendezvényeken. Minderről Keresztes Andrea, a KSC sakk szakosztályának vezetője osztott meg néhány érdekességet lapunkkal. –  Idén, az év elején kaptunk meghívást, hogy sakkozzunk Kőbányán. Addig az MTK égisze alatt dogoztunk, s bátran mondhatom, hogy Budapest egyik legnagyobb utánpótlással foglalkozó egyesület voltunk. Ezt látta meg Révész Máriusz, s lényegében ő hívott meg minket, hogy hasonló munkát végezzünk Kőbányán is. Ez 20-25 főt jelentett az év elején, mára mintegy 40 sakkozó palántával foglalkozunk. Az itt tapasztalt fogadtatás, a körülmények, arra késztettek minket, hogy a KSC-be integráljuk a teljes utánpótlásunkat. Sokan jöttek azonban újak is, már a kerületből. Hamar híre ment a munkáknak, a gyerekek és a szülők egymásnak meséltek a sikerekről, a szülők pedig örömmel hozták a gyerekeiket hozzánk. Arra törekedtünk, hogy mindenki a saját szintjének megfelelő csoportot találja meg, s legyen sikerélménye! 

    a 223Ebben a környezetben teljesedett ki a nyolc éves Krustulovic Alex, akit méltán nevezhetünk ifjú sakk-zseninek. Szeptember 26-án, éppen hogy csak hazaért az Eb-ről, a délutánt már a Kőrösiben töltötte, természetesen sakkozott. S amíg a teremben a többiekkel elemeztek, az aulában szorgos munka folyt. Asztalokat toltak a kerámia-fal elé, a poharakba Dobrai Zsuzsa, a Polgármesteri Kabinet vezető titkára öntötte a kölyökpezsgőt, Kovács Róbert polgármester a meglepetés tortára ügyelt, műanyag tányérokat és villákat rendezgetett. Alex erről mit sem tudott, és talán furcsállotta, mikor edzője arra kérte, akassza nyakába az aranyérmet, s fogja meg a kupát. Ezen idő alatt a többi gyerek kitódult az aulába. Fél hét tájban felcsendült a felejthetetlen Freddie Mercury nóta, a We Are the Champions, és Alex – cseppet sem megilletődően – edzője társaságában, kis társai sorfala és vastapsa közepette vonult a tortás asztalhoz. Élvezte a kamerákat, a vakuk villanásait. Tudta, most őt ünneplik, de figyelmesen hallgatta Kovács Róbert – dicséretekkel nem fukarkodó – köszöntőjét.

    a 258Kedves Alex, kedves szülők, vendégeink! Torokszorító érzés, amikor felcsendül a himnusz a győztesek tiszteletére, esetünkben a sportolók himnusza. Győztest ünneplünk ma, s az érzés cseppet sem különbözik attól, hogy itthon vagyunk, s nem a helyszínen. Amikor május 1-jén harminc táblás szimultánt játszottál, Alex, már akkor éreztük, ez nem mindennapi teljesítmény. Érzéseinkből pedig a napokban valóság lett. Veled együtt izgultunk, a honlapon követtük figyelemmel a mérkőzéseidet, szurkoltak neked a hivatalban, az iskolában, szurkoltak neked a szüleid, a barátaid. Győztes vagy, ez nagyon jó, de a kemény munkának ez a győzelem nem a vége. A pályád csak most kezdődik, s azt kívánom, legyen hozzá kitartásod, és még nagyon sokszor állj a dobogó legmagasabb fokára!

    Ezután természetes volt, hogy Kovács Róbert, Alex és edzője, Krizsán László nemzetközi mester együtt ragadtak kést , hogy felvágják a – stílszerűen sakktáblát formázó – tortát.

    a 215Alex édesapja a héttérből figyelte az eseményeket. Talán kicsit meg is lepődött, mikor megszólítottuk, és a gratuláció után a fia sakkos előéletéről kérdeztük. – Igazság szerit, egészen véletlenül fedeztem fel, hogy van érzéke a fiúnak a sakkhoz. Durván három éve történt, öt éves korában, hogy a számítógépemen megtalálta a sakk programot, s nagyon gyorsan rájött, hogyan kell használni. Mondhatjuk, a szabályokat is így tanulta meg, hiszen, ha rosszul lépne, a gép nem engedi tovább. A következő lépés egy sakk-készlet volt karácsonyra…; keveset foglalkoztam vele, habár tudok sakkozni egy jobb amatőr szinten, hamar bebizonyosodott, nincs ellene esélyem. Jó kezekbe került, Krizsán mester kiváló alapokat adott neki. Mára mintegy ötven kötetből áll a saját sakk-könyvtára, s mindet el is olvasta.

   Arra is kíváncsiak voltunk, kellett-e noszogatni Alexet, hogy itt az edzés ideje, tegye el a játékokat. A válasz talán nem is volt meglepő: – Nekünk azzal a kihívással kellett megbirkózni, hogy este 11 óra után feküdjön le aludni, és ne sakkozni akarjon, mert másnap iskolába kell mennie. De elmondanám, hogy ez az egész leírhatatlan örömet jelent nekünk. Az is  biztosra vehetőm, hogy ebből a szekérből már nem fog kiszállni; annak nagyon kicsi a valószínűsége, hogy négy-öt év múlva teljesen megváltozik az érdeklődési iránya. Erős a motivációja, gazdag a sikerélményekben, mit mondjak? Kívánom neki, hogy sikeres legyen a pályafutása, ne törjön meg a lendülete!

   Alex nagyon el volt foglalva a társaival, a tortával, biztos, hogy az ünneplést másként élte meg, mint a többiek. Két szelet süteményt rakott éppen tányérra, csak egy pillanatra nézett fel, mikor arról kérdeztem, hogyan fogadták az osztálytársai? – Az osztályfőnököm arra kérte az anyukámat, hogy kicsit később menjünk az iskolába, mert az osztálytársaim meglepetést készítettek, egy kupát adtak át nekem. Egyáltalán nem irigykedtek, hogy bajnok lettem, inkább tapsoltak nekem. Mivel édesapja említette az aránylag késői lefekvést, az esti programjáról igyekeztünk valamit megtudni. – Mit csinálsz úgy egy óra múlva, este nyolc körül? – Akkor éppen a házit írom majd. – Sakk? – Lesz! – És takarodó este 11-kor? No, erre egy jót nevetett, és gurgulázva mondta, kilenckor! Mit gondolsz?  

a 261

   S ha slusszpoén, hát legyen az! Ki más is mondhatna zárszót a riport végére, mint a mester, Alex edzője, Krizsán László. – Alex nagyon mélyen benne van a sakkban nyolc éves korára. „Elvetemült” történetek vannak az utóbbi három évből a munkabírására, a fanatizmusára. Nem tudom elképzelni, hogy hosszú távon ez megváltozna. Mostanában a foci társul a játék mellé. S ez nagyon jó így, mert fizikálisan is edződik. A edző és tanítvány viszonyára pedig az jellemző, hogy maximális tiszteletet, bizalmat élvezek, de tudja és elfogadja, hogy én építem fel az edzéseket, az életkörülményeket, amik ehhez a játékhoz szükségesek. Rendkívül büszke vagyok arra, hogy korosztályos Európa-bajnok edzője lehetek, s ez a tény mindkettőnk számára nagyon erős motivációt ad a jövőre nézve. A cím visszaigazolja, hogy jó úton járunk, érdemes folytatni.

   S hogy mikor jön a folyt.köv., nem a 10kerkult.hu szerkesztőin múlik…