A Téli Sportágválasztó margójára
Tavaszias napsütésben – bár ez egyeseseket zavart – rendezték meg a IV. Téli Sportágválasztót a Vasas SC Káposztásmegyeri Jégcentrumában és a jégpalota melletti területen január 27-én.
Talán egy órával a kapunyitás előtt érkeztünk, így alkalmunk nyílt néhány fotót készíteni a felkészülésről, a látogatók fogadásának előkészületeiről. A kutyások sajnálkoztak talán legjobban a hó hiánya miatt, mivel így az egyik legcsábítóbb programjukat, a kutyaszános attrakciót nem tudták megvalósítani.
Hóhelyzet helyett
A síelők viszont elemükben voltak: egy kis emelvényre a már ismert borítást rakták fel, így nem volt akadálya a lesiklásnak.
A hókorcsolyások a cipőket készítették elő, kencézték a talpukat, és örömmel segítettek a korai érdeklődőknek.
Kovács Éliás hat és fél éves kissrác (képünk) is kipróbálta a hókorcsolyát, bár korábban máshol a hagyományos korcsolyával barátkozott.
– Hányat estél, mondjuk egy fél óra alatt?
– Hát, nem sokat, talán négyet, ötöt. És ugratni is tudok, igaz, akkor lehet elesni.
– Nehéz vagy könnyű volt a hókorcsolya?
– Na, ez nehéz, nem nagyon ajánlom. Érdekes sport ez is, de nekem nem annyira.
Azért ide kívánkozik, hogy a sportágválasztó utolsó óráiban, a benti színpadon Karsai László (képünkön Kisóval) éppen azt nyilatkozta, hogy a nap folyamán végig sorban álltak a standjuknál, annyira nagy volt az érdeklődés. „A hókorcsolya (Sled Dogs Snowskates) egy Norvégiából származó téli sport, ami egyre népszerűbb világszerte. Mintha csak koriznál – csak éppen havon!” – írja a Sportágválasztó magazin.
Segway-party; elől Mónika, háttérben Zsófi
Nem sokkal később már a segway-nél láttuk a srácot; meglehetősen magabiztosan használta az eszközt. Itt figyeltünk fel először két fiatal lányra is, köröztek, próbálgatták az elindulást, megállást, barátkoztak az irányváltással. Nem sokkal később már a cyclocross sátornál várakoztak, hogy egy másfajta kétkerekűre nyergeljenek.
Örömünkre, „hazai” sportegyesület, a Kőbányai TC kerekese foglalkozott az érdeklődőkkel. Akadt köztük nagyon fiatal, aki éppen ezért hagyta ki a terepeakadályokat szimuláló raklapokat, és idősebb is, aki meg éppen kora miatt nem vállalta a „lépcsőzést.” Ugyanakkor mindketten mosollyal az arcukon adták át a kerékpárt a következő delikvensnek. Köztük volt a két segway-es leányzó is, s mikor mindketten befejezték a kört, nem lehetett kihagyni egy villáminterjút, amely – előre jelezzük – meglepetéssel végződött.
Elsőként egy rövid bemutatkozásra kértem a lányokat.
– Csiki Mónika vagyok, az Újpesti Károlyi Mihály Általános Iskolába járok, és kosarazok Zsófival – mutatott a barátnőjére.
– Egy iskolába jártok? – kérdeztem Zsófit.
– Nem. Én Szilágyi Zsófia vagyok, a II. kerületi Csík Ferenc Általános Iskola és Gimnáziumba járok, és Mónival a Kiss Lenke Kosársuliban (KLKS) játszunk együtt.
– Először a segway-ről kérdeznék – fordultam Mónikához. – Nagyon ügyesen forgolódtál. Először próbáltad?
– Nem, már tavaly is hajtottam egy rendezvényen ezt a nagyot, és nekem egy kisebb változata van otthon.
– Zsófi: Én most mentem először, s a kanyarodás okozott egy kis gondot. Az egyensúly nagyjából rendben volt.
– Pedig a gyors irányváltás, a súlypontáthelyezés a kosárlabdában már alapból ott van, nem igaz?
– De igen, ez így van, itt mégis más egy kicsit.
– Na, de nézzük a bringát! Mindketten kihagytátok az akadályokat, habár te, Zsófi, azért megpróbáltad vállra venni a gépet…
– Igen és elég súlyos is volt, így éppen csak megemeltem.
És akkor a meglepetés. Zsófi elmondta, országúti kerékpáros, a családjában más is űzi ezt a sportot, és, hogy korábban pályakerékpáros volt a BVSC színeiben, s kétszeres országos bajnok. Hát, ez nem semmi!
Az is kiderült, hogy az országúti változatot abban a bizonyos családi „vállalkozásban”, a Szilvelo Team Family amatőr egyesületben űzi.
Azért Mónika sem maradt ki a „kényes kérdésekből”.
– Csont nélküli kosár?
– Előfordul.
– Három pontos?
– Egy kicsivel többször, ehhez azért kell a tiszta pozíció is.
Megnyitó a melegben
Történt mindez verőfényes napsütésben, a délelőtt tíz órai kezdés után. A kinti bámészkodással eltelt az idő, s igyekezni kellett, hogy a 11 órára hirdetett hivatalos megnyitóról ne maradjunk le.
A képen jobbról, a szólítás sorrendjében: Kiss Orsolya, Kisó, egykori korcsolyázó, jégrevü koreográfus, műsorvezető egymás után szólította a színpadra a megnyitó résztvevőit: Orendi Mihály, a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség ügyvezető igazgatója, a MOB téli sportokért felelős alelnöke, a IV. Téli Sportágválasztó fővédnöke lépett először a dobogóra, majd sorra követték őt Szemán Róbert, a rendezvény megálmodója, a rendező ügyvezető igazgatója, Kiki, az Első Emelet zenekar egykori frontembere, ifj. Foltán László kajakozó, 2x Eb-harmadik, vb 2. helyezett, Beé István kajakozó, 5x Európa-bajnok, olimpiai 5. helyezett, 5x világbajnok, Horváth Gábor kajakozó, 2x olimpiai, 3x világbajnok (és mi mással, mint egy hokiütővel érkezett), végül dr. Kiss Gergely, 3x olimpia bajnok vízilabdázó, a sportágválasztó szóvivője ugrott fel a pódiumra.
Kisó azonnal egy mikrofont nyomott Gergő kezébe, s arra kérte mondjon néhány érdekességet a Téli Sportágválasztó hátteréről, létrejöttéről!
– Hadd kezdjem azzal, nagy öröm számunkra, hogy Orendi elnök úr elfogadta a meghívásunkat, s fővédnöki szerepet vállalt. Köszönöm a sztároknak is, hogy eljöttek, szerintem nincs ember, aki ne tudná, hogy Kiki mintegy két évtizede jégkorongozik, bizonyítva, hogy az előadóművészet igenis megfér az egészséges, sportos életmóddal.
Tizenegy éve indult el a Nagy Sportágválasztó, s a sikereknek köszönhetően a téli sportok különváltak, immár negyedik alkalommal szervezzük meg ezt az eseményt. Az előzetes jelentkezések alapján most is 5-6 ezer látogatóra számítunk a nap folyamán. Külön szeretném kiemelni, egyben megköszönni, hogy a legnagyobb sztárok fogadták el a meghívásunkat, s vállalták a délben kezdődő szuper hokimeccsen a megmérettetést.
A IV. Téli Sportágválasztó hivatalos megnyitására Orendi Mihályt (képünk) kérte fel Kisó.
– Szeretettel, de inkább óriási reménységgel köszöntök minden résztvevőt, közöttük azokat a csillogó szemű gyerekeket, akik most is itt állnak a színpad előtt. Különösen nagy tisztelettel köszöntőm azokat, akik kitalálták a sportágválasztót, és azokat is, akik négy éve úgy döntöttek, külön is megrendezik a téli sportok bemutatkozását. Fantasztikus nap elé nézünk; a múl évben majdnem négyezer fő látogatott el hozzánk, a szervezők szerint most lényegesen nagyobb létszámra lehet számítani. Gyakorlatilag nincs jeges sportág, amellyel ne lehetne megismerni, amit ne lehetne kipróbálni. Ennek azért is van jelentősége, mert 12 nap múlva felloban a láng Koreában, s elkezdődnek Phjongcshangban a Téli Olimpiai Játékok versenyei. Nagy a várakozás, mert 38 év után ismét reális esély van arra, hogy Magyarország éremmel, érmekkel zárja az olimpiát mindannyiunk örömére.
Mindenkinek azt kívánom, a mai nap legyen felejthetetlen, s az élmények maradjanak meg sokáig! De a legfontosabb, hogy ez a nap segítsen abban, hogy az év minden szakaszában sportoljatok. A IV. Téli Sportágválasztót ezennel megnyitom – zárta köszöntőjét Orendi Mihály.
Szuperhoki és egyebek
S ha már Kiss Gergely kiemelte, mi is a hokis sztárvadászatra mentünk a centerpályára; arra számítottunk, lesz egy kis lökdösődés, test-test elleni közdelem, ám tárgyilagosan meg kell állapítani, a sztárok igencsak óvatosan, egymásra vigyázva, sportszerűen hokiztak.
Az all starts csapat: Gangxsta Zolee, Kiki, M. Nagy Richárd – rendező, forgatókönyvíró, Hoffmann Attila (Hofi) – a Vasas jégkorong csapat edzője, volt válogatott jégkorongozó, egykori ferencvárosi legenda, Szőke Álmos – a MOL Liga elnöke, a Red Bull Hungária Kft. ügyvezető igazgatója, Tokaji Viktor – a MAC edzője, volt válogatott jégkorongozó, Foltán László – olimpiai bajnok magyar kenus, Horváth András (Balu) – 225-szörös válogatott jégkorongozó, Beé István – világ- és Európa-bajnok kajakos, Horváth Gábor – kétszeres olimpiai és háromszoros világbajnok kajakozó, Bozsik Gábor – világbajnoki ezüstérmes, olimpiai ötödik helyezett kajakos és Székely Mádai László, a Vasas utánpótlás jégkorong edzője.
Maradva a centerpályán, de sportágat váltva: nagy érdeklődéssel néztük a műkorcsolya fiataljait: mind az egyéni, mind a páros és jégtánc kűrök nagyszerűek voltak, s eszünkbe juttatták a kőbányai reménységeket, Talabér Zitát és Búcsú Ákost. Jó lett volna őket is látni, rég hallottunk róluk.
Annak viszont örültünk, hogy – ha csak egy pár percre is, de – összefutottunk Elek Attila edzővel.
Ugyanakkor az edzőpályán nagyban zajlott az élet: rutinosabbak, kezdők köröztek a bob, fakutya, szánkó szomszédságában. A pálya másik felében pedig a curling volt a sztár: szó szerint sorban álltak kicsik, nagyok, hogy kipróbálhassák ezt a sportot. (Seperni, egyengetni a kő útját, nemigen volt alkalmuk a tesztelőknek, de a lökés rejtelmeire többen is rájöttek.)
Az emeleten a hokisok birodalmát rendezték be: korongokból toronyépítés, célba lövés a lépcső alatt, asztali hoki…
Minden hozzáférhető volt, mindennel lehetett játszani. Mint a folyosó túlsó végében, ahol – egyfajta pihenőszobaként – jég nélkül lehetett egyensúly gyakorlatokat végezni, ráadásul a korisok csilivili kűrruháit is meg lehetett csodálni.
Talán nem értik félre az olvasók, de valójában egy slusszpoénnal álltunk szemben a délelőtt folyamán.
A kőbányai otthon Down-szindrómás betegei is meglátogatták a Téli Sportágválasztót
Hogy mit próbáltak ki a Down Alapítvány kőbányai, Zágrábi utcai 2. számú Átmenetei és Napközis Otthona lakói, nem tudjuk. Jelenlétüket jó érzéssel rögzítettük, hiszen fényes bizonyítéka a „sport mindenkié” elvnek, s ne feledjük, nem múlik el Street Ball fesztivál Kőbányán, ahol ne jelenne meg a Hársfa Egyesület, többnyire dobogós helyen végezve. S miért ne lehetnének sikeresek a Down-szindrómás betegek a téli sportok valamelyikében is?
Na, ugye!
Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY
Álljon mellénk, támogassa a szerkesztőség munkáját, hogy fejlődni tudjunk, hogy színesebbek lehessenek cikkeink! A részletekért kattintson a képre!