A különbség: ők a Hős utcában élnek

A szükségszerűen bekövetkező dolgok különös módon szabják meg az események, történések menetét. Egyese talán véletlennek neveznék, mások a sorsra hivatkoznának. Nem kívánunk oksági elemzésbe mélyedni, de tényleg a szükségszerű lehet a jó megoldás a Hős utcai gyerekek esetében…

A történések valahol ott kezdődnek, hogy a Kőbányai Önkormányzat a Hős utca 15/A és 15/B épületeket a földdel kívánja egyenlővé tenni. Ebbéli szándéka – még ha ez valahol érthető is a körülmények miatt – és a megvalósítás azonban számos ellentmondást tartalmaz. Önmagában a vegyes tulajdonosi szerkezet – látszólag – feloldhatatlan lakhatási kérdéseket vet fel.

   Talán ezen a ponton válik főszereplővé a Kontúr Közhasznú Egyesület. Évek óta foglalkozik a Hős utcai lakosokkal, számos esetben kézzelfogható eredményekkel. Sajtótájékoztatót hívott össze, vezetői folyamatosan keresték a kommunikáció, a párbeszéd lehetőségét az önkormányzattal, hiába. Neves szociológusok közreműködésével szervezett konferenciát, ahová meghívta az önkormányzat képviselőit is, de senki sem volt rájuk kíváncsi. Nagyon nagy kár, mert olyan tudást (és ezek forrásait) dobtak el maguktól, melyek hasznukra lehettek volna (talán a jelen idő használata is jogos), melyek segíthetnék az egyébként nem is olyan könnyű munkájukat.

   Az infantilis hozzáállásnak köszönhetően, negatívan megítélve a Kontúr szerepvállalást, egyszerűen kilakoltatták a szervezetet az egyébként korábban a céljaik megvalósítására rendelkezésükre bocsájtott bérlakásból. Az átadáson maga Weeber Tibor alpolgármester minősítette hasznosnak a Kontúr tevékenységét, s avatta fel a közösségi teret. Azt a teret, ahol, kiemelt figyelmet fordítottak a gyerekekre. Olyan foglalkozásokat szerveztek számukra, melyeken nem csak ügyességük, rátermettségük, szellemük mutatkozhatott meg, s fejlődhetett nagyon is kívánatos irányba, de az egész lényük, magatartásuk pozitívan változott.

   Ebbe a körbe tartozik az a tény, hogy a Kontúrral dolgozó önkéntesek segítségével kiállításra érett alkotásokat tudtak létrehozni a gyerekek, s a kiállításnak olyan illusztris belvárosi helyszínt találtak, mint a Nagy Diófa utcai Massolit Books & Café in Budapest nevű idegennyelvi könyvesbolt, egyben kávézó és hangulatos kiállítási helyszín.

   (Ugye, kedves olvasó, látják önök is a szükségszerűen egymásra épülő eseményeket, az ok-okozati összefüggéseket? A továbbiakból kiderül az is, miért éppen a Massolit Books & Cafe in Budapest a helyszín?)

   A témát néhány szóval Lados Noémi vezette fel. Elmondta, a helyszínt az egyik támogatójuk, adományozójuk ajánlotta fel. Több éves munka, álmodozás eredménye ez a kiállítás, létrejöttét konkrétan Pecák Judit, a hely üzemeltetőjének és Tőzsér Valéria, az Ampók Alapítvány vezetőjének köszönhetik. A kiállítást pedig gyakorlatilag tavaly december óta szervezik. A kiállítás miértjéről a Kontúr közleményét idézzük:

   „A legerősebbeknek mutatják magukat, mégis sokszor bizonytalanok a rossz hírű Hős utcai telepen élő gyerekek. Ebből a tapasztalatból született az ötlet, hogy alkotásaikat és történeteiket a nagyközönséggel is megismertessük. A kiállítással látványosan bizonyítjuk a gyerekeknek, hogy értékek teremtésére képesek, hogy munkájukat elismerik, hogy nem csak az életükben évek óta jelen lévő Kontúr Egyesület önkéntesei fordulnak feléjük nyitottsággal és bátorítóan.

   A kiállítás (a címe: Hős utca – a „legegerősebbek”) minden darabja olyan önismereti munkát kívánt meg a gyerekektől, ami segíthet belső bizonytalanságaik leküzdésében, valódi erősségeik megtalálásában.

   Miskolci Erika, keramikus vezetésével „szelfi-csempéket” készítettek, Neogrády-Kiss Barnabás fotósétáin polaroid géppel fényképezték le saját közvetlen környezetüket, élethelyzeteiket, kapcsolataikat. Őszinte történeteikkel, melyeket Erdős Virág költő örökített meg és illusztrált saját fotóival (a Hős utcai trilógia a GyerekHős címet viseli -a szerk.), a telepi életet is értelmezik.”

   A bevezetőre nagyszerűen rímel Csoszó Gabriella fotóművész (képünk) április 25-én elmondott megnyitója. Nem véletlenül és nem ok nélkül sorolta az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény passzusait. Az imént feszegetett szükségszerűen bekövetkező eseménysorokhoz két kiemelést teszünk:

   „A gyerekeknek joguk van a fizikai és lelki szükségleteiknek megfelelő életszínvonalhoz. A kormányoknak segíteniük kell azokat a családokat, amelyek nem tudják ezt biztosítani a gyerekeiknek.”

   „Minden gyereknek joga van a pihenéshez, a játékhoz, sporthoz, és ahhoz, hogy különböző kulturális és szabadidős programokban vegyenek részt.”

   Meggyőződésünk, hogy a Kőbányai Önkormányzat, mint a kormány helyi képviselője, éppen a segítséget hanyagolja, sőt, adott esetben kifejezetten megtagadja, gátolja azt.

   Csoszó Gabriella persze nem megy el szó nélkül a kiállítás látható tartalmisága mellett sem. „Sétálunk karonfogva és beszélgetünk. Arról, hogy minden pillanat, minden csepp erő, amit a gyerekeknek tudunk adni, hasznos. Hogy az egyetlen, amiben bízunk, amitől a jövőt reméljük.” – mondta.

   Érzékletesen írja le a két ház közötti sokszor koszos, szemetes, elhagyatott füves területet, a hely lehangoló hangulatát… „Üres az udvar, a folyosók, csend van és délelőtt, a gyerekek most nincsennek itthon. Elképzelem, a mikor hazajönnek. Elképzelem, amikor játszanak, amikor megismerkednek erős és kedves emberekkel, akik játszanak velük. azért jönnek, hogy segítsenek megérteni, lerajzolni, lefotózni, megfesteni, megformázni, megmutatni megváltoztatni… belül, kezdetben, aztán talán kívül is…”

   És a Hős utcai gyerekek elfogadták a segítőket, ragaszkodnak hozzájuk és maradót alkottak. A bolt mögötti kis udvaron a kicsiny kezek formázta kerámia tálakban szervírozták a pogácsát, s itt, no meg a belső tér asztalain is az ő munkáik, a saját szaporítású, nevelésű zöld növényekkel beültetett mini kaspók adták a kellemes dekorációt.”

   A megnyitón Lados Noémi, a Kontúr egyik alapító tagja is nagyon elgondolkodtató dolgokat mondott. „Nagyon örülök, hogy egy régi álmunk válhat most valóra, mégpedig az, hogy valamilyen formában bemutassuk, megmutassuk ezeken a tárgyakon keresztül azt a gyerektársadalmat, akikkel évek óta dolgozunk a Hős utcában, akik valójában ugyanolyan gyerekek, ugyanolyan vágyakkal, álmokkal és tervekkel, mint a város más részein élő gyerekek, de mégis abban különböznek, ahol és ahogy ők élni kényszerülnek a családjaikkal.”

   Csoszó Gabriella ugyanezt a gondolatsort imígyen fogalmazta meg: „Nézem a képeket és a gyerekek segítenek megértenem, hogy együtt vagyunk. Hogy együtt kell lennünk. Hogy ugyanolyanok vagyunk. Egyetlen különbség van. Hogy a Hős utcában hősök laknak.”

   És, hogy miért a Massolit Books & Café in Budapest a szükségszerű helyszín? Erről Pecák Judit, a hely egyik tulajdonosa (balra lenti kép) nyilatkozott honlapunknak. Mi a nagyobb adomány: adni 100 ezer forintot vagy pénzben nehezen kifejezhető értéket jelentő kiállító helyet biztosítani? – szólt az egymillió forintos kérdés.

   „Érdekes felvetés, erre még nem is gondoltam. A kiállítást végül is nem mi csináltuk, csak a helyet biztosítottuk hozzá. Ez a mi lehetőségünk, hogy van egy ilyen helyszín, s a könyvesbolt is egy olyan közösségi hely, amely igyekszik sokszínű, jó szándékú dolgoknak helyet adni. Ebbe a sorba jól illeszkedik a Hős utcai gyerekek szereplése.

   Részben a támogatásunk miatt, részben pedig – és ez nekem fontos tényező – azért, mert nemzetközi, idegennyelvű könyvesbolt lévén nagyon sok külföldi vendégünk, látogatónk van, s ez a kiállítás betekintést ad számukra, hogy a hetedik kerületi sétálgatás és kávézgatás mellett milyen, a város más területein, de akár az országban is, milyen problémák merülnek föl. Például, hogy miért van egy sátor a Parlament mellett?

   A kiállítás másik olvasata, hogy a gyerekek szempontjából mit jelent a nyilvánosság? Szerintem fontos, hogy részt vesznek olyan programokban, amelyek lehetőséget adnak nekik. lehet, hogy évek múlva lesz egy olyan élethelyzet, amikor választaniuk kell, és akkor beugrik majd ez a kiállítás… - zárta gondolatait PecákJudit.

   Abban egyet éretettünk Judittal, hogy a gyerekek munkáinak értékét megszázszorozta a hely, a fantasztikus ötletekkel, kreativitással rendezett kiállítás, az önzetlenség, s mindazon szereplők részvétele (Rutkai Bori pólókészítés, Színész Bob slam-poetry, Erdős Virág költő, Bódis Kriszta pszichológus, Szadát Sára SOS Gyermekfalvak és a Kontúr sok-sok önkéntese), akik a május 9-ig megtekinthető kiállítás kísérő rendezvényeihez adták nevüket, tudásukat, szívüket.

   Azt már a megnyitón jeleztük Lados Noéminak, hogy a május 4-ei, szombati „gyerekzsúron” szeretnénk részt venni. Nem volt akadálya, így délelőtt időben mentünk el a Massolitba. Az önkéntesek megérkeztek a gyerekekkel, s a kávézó egyébként tágas, de ebben az időben zsúfolt, ám duruzsolóan kedves, csendes tere megtelet a gyerekzsivajjal.

   A hátsó kis szobában vetették bele magukat a fotelekbe, néhányan lerakták kabátjaikat a székekre, mások harci csatakiáltásra emlékeztető biztatással szaladtak át a galériába. No, azt lehetett volna gondolni, hogy itt kicsit elcsendesedtek. Egy kicsit igen. A felfokozott várakozás feszültsége buggyant ki a torkukon. Egymásnak mutatták, több esetben is majd’ felborítva a másikat, hogy nézd, itt vagyok, ezt én csináltam, és így tovább. Egyikük magasra ugorva csapott a kis polaroid képre, hogy „ez meg én vagyok, látod?” Viszonylag hamar beteltek tenmaguk munkáinak látványával, visszaviharzottak a terembe, s amíg megérkezett a beígért kakaó, dióskifli és répatorta, párosító kártyával játszottak, könyveket nézegettek. Néhányan – eddig megszerzett fotós tudásukat gyarapítandó, Krisztától és tőlem (O.GY.) is kölcsönkérték a kamerát néhány kattintás erejéig.

   Itt jegyezzük meg, hogy a csatolt képgalériában a H-betűvel jelzett fotókat a gyerekek készítették.

   Egyszer minden véget ér, mint ez a látogatás is. A ki ki mellé ül és melyik autóba száll be, bizony nem minden gond nélkül rendeződött el, de a sírás elcsitult, s mindenki hazaért.

   A kiállítás május 9-án zárul Erdős Virág: GyerekHős című három kötetes könyvének 18 órakor kezdődő bemutatójával, előtte, 7-én Színész Bob, alias Horváth Kristóf, a hazai slam-poetry kiemelkedő képviselőjének műsora szerepel a kínálatban 18 órai kezdéssel és ugyancsak a Massolit Books & Cafe in Budapetben.

   A kiállítás megnyitóján készült képek ITT, a gyerekek szombati kakaó partiján fotózottak pedig ITT tekinthetők meg.

Fotó: 10kerkult.hu/OGY

Az oldal minden tartalma ingyenesen hozzáférhető, de előállításuk pénzbe kerül