Szerb rímek, szerb ízek

Irodalmi és gasztronómiai bemutatót szervezett a Kőbányai Szerb Önkormányzat a FSZK Kőbányai Könyvtár emeleti olvasótermében két fiatal, magyarországi szerb költő részvételével, december 23-án.

Az irodalmi délután vendégei Mitar Mirko Krkeljić és Grga Olah (Oláh Gergely) voltak. De hadd kezdjem a tudósítást egy érdekességgel!

   Még csak félig volt berendezve a terem, mikor megérkezett a két főszereplő, s az üdvözlések után Mirko elém állt, s azt mondta: „Emlékszem rád, te fotóztál néhány éve a pincében (az Ihász utcai, korábban a nemzetiségi önkormányzatok háza pinceszinti rendezvényterme – a szerk.), de akkor csak két verset mondtam el.” Hát, mit ne mondjak, zavarba jöttem. Az eseményre emlékszem, főleg a Gyurgyevdanye (Ederlezi - Djurdjevdan) szerb népdalra, amit Básits Branka énekelt 2015. decemberében. Mirkóra sajnos nem emlékeztem, pedig eléggé jellegzetes a szakálla, de ő udvariasan elütötte a témát, s csak annyit fűzött hozzá, hogy most is inkább szerb nyelven mondja majd el a verseit. Ezúton is köszönöm, hogy kisegített „lányos” zavaromból.

   Azért csak rágta a fülemet a malőr, így előkerestem az akkori eseményről írt cikkemet, s elolvasva a róla szóló részt, most sem tudok mást mondani. Nem értettem a szerb nyelvet, de a versek lüktetését, dallamát nem csak éreztem, de azt hiszem, tudom, hogy milyen érzelmekről írt Mirko. És itt rögtön megjegyzem, Gergőnél is ugyanez volt a helyzet.

  balról: Szabó Bogdán, Grga Olah, Mitar Mirko Krkeljić 

   A családias hangulatú rendezvényen Szabó Bogdán, a szerb önkormányzat elnöke azt javasolta, jöjjön mindenki közelebb a költőkhöz, jobban érzékelhetők így a gesztusok. Az óhatatlan zaj után, a hirtelen beállt csendet Mirko törte meg.

   „Őszintén megvallom, hogy amikor az elnök úr meghívott erre a délutáni eseményre, kicsit pánikba estem, hiszen jó ideje nem írok verseket, más felé kacsintgattam, bár az irodalomnál maradtam. Darabot írtam, rendeztem, sőt, játszom és énekelek is színházi produkciókban. Azon gondolkodtam, hogy melyik verseket szedjem elő, hiszen – szerintem legalább is – minden szerző úgy van ezzel, hogy az évek múltán más szemmel néz a főleg kamaszkorban írt verseire. Néha ez kicsit ciki tud lenni. Mindezektől függetlenül vállalom őket, s egy olyan tíz évvel ezelőtti versre találtam, ami nagyon jól mutatja az akkori világomat.”

   A kiválasztott vers elé elmondta, hogy hajlamos az érzelmeit túldramatizálni, s ez benn van a tíz évvel ezelőtti, rollerkölcsönzőben átunatkozott napok történetében is. A vers ugyanis arról szól, hogy egy nőről ábrándozott rollerárulás közben, s jellemzően, eltúlozta az ábrándokat. A vers szerb nyelven hangzott el, s kiváló felütése volt a várható élményeknek.

   Gergő azzal nyitott, hogy ő nem esett pánikba a felkérésre, a mai napig ír verseket. „Nem sűrűn, de rendszeresen, s a középiskolás évek engem is megérintettek, sok élményt, érzést foglaltam versekbe.” – mondta. Hozzá tette, hogy elrakta ezeket a korai írásokat, valahol megvannak, s érdekes lenne előszedni őket.

   „Az új verseim között sok téma van, a legtöbb a nőkkel kapcsolatos. Szerbül és magyarul is írok, magyarul főleg az utóbbi években.” – árult el néhány apróságot, de ő is egy szerb nyelven írt verssel indított. A történetéről annyit mondott, hogy az egyetemen, a szerb-szlavisztika szakon, azt a feladatot kapták egy foglalkozáson, hogy egy adott fogalomhoz kötődő, azonos kezdőbetűvel bíró szavakat kellett írniuk. Nos, nála ebből egy tréfás vers kerekedett.

   Ahogy kivettem, a szavak az m betűvel kezdődtek.

   A közvetlenné vált hangulatban a két fiatal nemcsak verseket, de Mirko egy rövid prózát is felolvasott, s egyikőjüktől sem volt idegen, hogy egy-egy vers elmondása között anekdotázzanak egy keveset.

   Az irodalmi rész végeztével a gasztronómia vette át a rímek, ritmusok helyét. Az asztalon már a magyaroknak sem újdonság csevapcsicsa (ćevapčići) volt a sláger az elmaradhatatlan ajvárral (ajvar – padlizsános paprikakrém -a szerk.) és az enyhe hagymasalátával, a nyers paradicsommal. Nem hiányozhatott a kínálatból a többféle ízesítéssel (túrós, sonkás) készült burek sem. 

A cikkhez szerény képgaléria tartozik – ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY