AD-blacklist1

2019
nov.
03

Az elmúlás cáfolata

Írta: Oszvald György

Viola 13dik book 001leadMár sokszor megígérte, hogy ez lesz az utolsó könyve, visszavonul, befejezi az írást. Aztán jött a tizedik, a tizenegyedik, majd elérte a tucatot, s íme, itt van a tizenharmadik, a Csoda volt az életünk című kötete, a Holnap Magazin kiadó gondozásában. A bemutatót szeptember végén rendezték meg Kőbányán, az Újhegyi közösségi házban.

 

 

 

Mielőtt a könyvbemutató körülményeiről, részleteiről szólnék, hadd idézzek a kiadó előszavából!

 

   „Farkas Viola ismét őszintén ír önmagáról, a vele megtörtént új eseményekről, a mindennapok mikro világáról, napi teendőkről és újabb részleteket olvashatunk emlékeiből, az eltelt évtizedek sikereiről, örömeiről, bánatairól. A versek elvisznek minket egy olyan belső univerzumba, ahol az apró részletek fontosságát láthatjuk magunk előtt. Olyan egyedi és különleges dolgokat, melyek mellett ma, nagyon sokszor elmegyünk, nem tulajdonítunk jelentőséget neki, pedig kellene, mert ezeknek a kis apróságoknak az összessége alkotja az igazi életet!”

 

   Viola 13dik book 014Nos ezekről az „apróságokról” beszélgetett Farkas Violával Ari Fabbro költő. Miközben Viola – a kérdésekre válaszolva – az életéről mondott néha hihetetlennek tűnő történeteket, nem hiányoztak a versek sem. Azok a bizonyos hétköznapok Albert Eszter, Albert Ferenc, Ari Fabbro és saját előadásában hangzottak el. A dramaturgiai pontokon pedig Kocsis György zeneszerző, előadóművész gitármuzsikája és éneke csendült fel. Zenei közreműködő volt Szőllősi Dávid.

 

   Néhány napja az új, a készülő tizennegyedik kötetbe(!), szerkesztendő friss fotókat sürgetett Viola. Joggal, hiszen kicsit elmaradtam a tudósítással, s néhány kép elküldésével. Hivatkozott ebben a levelében arra is, hogy most már tényleg befejezi az írást, sőt azt fontolgatja, hogy egészségi állapotára tekintettel a tagságát is megszünteti a Kőbányai Írók, Költők Egyesületében. Kérdezte, olvastam-e a két legutóbbi, ímélben megküldött versét, a Gyászbeszéd és a Gyászbeszéd 2. című írását. Igen, olvastam, s megjegyzem, az utóbbiban az elmúlásról, az elfáradásról ír, sőt, ezt egyfajta elköszönésnek is tekinthetjük. Sejtem, mire gondol, mikor ilyen strófákat olvasok:

 

„Hálás vagyok Nektek Társak

És a bűbájos Múzsámnak.

Vittétek gondolataim.

Viszont látás Kedveseim!

 

Viola 13dik book 203Falevelek vidám tánca,

Utaztat egy más világba.

Tele virág-kísérettel,

Karon fogva Természettel!”

 

 

(képünkön Ari Fabbroval)

 

Természetesen válaszoltam Viola levelére, s ezt írtam neki:

 

   „Legutóbb azt mondtam, hogy igen, látom rajtad a fáradtságot, betegség nyomait. De, amikor mikrofon elé léptél, s a versedet mondtad, meg táncoltál Gufival (Albert Ferenc), egy másik embert láttam, az igazi Farkas Viola másik arcát: a művészt, aki másokért él, másoknak szerez örömet, aki átlényegül, a fájós bokája ellenére mosolyogva táncol, akinél ezen pillanatok alatt megszűnik a külvilág. 

   Igen, ezt láttam, s mondtad már sokszor, hogy vége, ez volt az utolsó könyv. OK, mondd ezt még sok-sok éven át, és ennek ellenére szerezz az új köteteid bemutatóján felolvasott verseiddel (valójában saját magaddal) gyönyörűséget a rád kíváncsi embereknek.  

   Hatalmas erőd van, lelki és fizikai egyaránt, korai még az elmúlásra gondolni.”

 

   Viola 13dik book 0002Ezekből a fájdalmasan nehéz percekről, napokról a könyvbemutatón is szó esett, az első, Ari Fabbro tolmácsolta vers címe – Szegény költő – ezt jól mutatja.

   Viola magáról ír benne, arról, hogy „cudar, kemény” élete ellenére is örül annak, hogy „kapott Múzsát”, s, hogy „Amit lát és megtapasztal/ Megosztja a Föld lakóival.” Majd az utolsó versszakban kérdésbe bújtatja sorsának erős summáját: „Szegény költő, teszi dolgát/ Nem értik meg magányát./ Azt sem értik, miért az írás?/ Miért élteti a varázs?” …

 

   Azt hiszem értjük, sokan értjük. Ha nem így lenne, nem írhatnék sikeres könyvbemutatóról, új emberekről a közönség soraiban, akik éppen azokért a mindennapokról, egy szép virágról, a kései nyár mosolygós napsugarairól, az elesés okozta fájdalmakról, a frissen szedett, ajándékba hozott szamócáról írt, és könnyen érthető strófákra kíváncsiak.

 

Viola 13dik book 439

   Farkas Viola barátai, tisztelői társaságában a könyvbemutató után

 

   Farkas Viola A megszokás hatalma című versét A hét írása rovatunkban, IDE  kattintva olvashatják.

  

   Farkas Viola kötetének bemutatóját Bartók Éva-Mária festőművész és minitárlatának méltatása előzte meg.

 

Fotó: 10kerkult.hu/OGY

 

Az oldal minden tartalma ingyenesen hozzáférhető, de előállításuk pénzbe kerül

tamogatas