AD-blacklist1

2018
már.
11

Szél kergette vagabund

Írta: Oszvald György

Kovacs book 221leadA magánkiadás gyakorlatát tekintve meglepő gyorsasággal jelentette meg dr. Kovács Gyula ny. r. alezredes, egyetemi tanár, kriminalista, szakíró, az Endrődy Géza: Bűnügyi nyomozás közikönyve című kötetének – az eredeti szöveg megtartása mellett – szerkesztett és bővített változatát. A hiánypótló könyv első, kőbányai bemutatóját február 28-án tartották meg.

 

 

A minden szempontból csemegének ígérkező könyvbemutatóra megtelt a KőCafé, a vendégek között egyetemi hallgatók, Kovács Gyula tanítványai, barátok, munkatársak foglaltak helyet, s érdeklődve várták dr. Ibolya Tibor, fővárosi főügyész ajánlóját. Egészen pontosan fogalmazva, mint később kiderült, diavetítéssel támogatott prezentációját. De, ha úgy tetszik, az előadás egy nívós esszé minden kritériumát kimerítette.

 

   Ám ennek előtte Kovács Gyula egy 15 perces filmritkaságot jelentett be, s ennek jelentősége kiemelt helye azért van, mert az ujjlenyomatról, mint a bűnügyi azonosítás megszületésének alapjáról, eszközéről szólt.

 

     Kovacs book1 4A film egy 1907-ben történt, a dánosi rablógyilkosság néven ismertté vált, négyszeres rablógyilkosságot elemzi, alapja pedig az, hogy a helyszínen egy véres ujjlenyomatot találtak. Ezt tudták a szakértők (elsődlegesen Pekáry Ferenc, budapesti rendőrfőkapitány-helyettes) azonosítani a dánosi puszta közelében és környékén „begyűjtött” több mint 100 oláhcigány egyikével – mely banda néhány tagját feltételezték az elkövetéssel –, így hazánkban első ízben ítéltek el egy bűnözőt ezen a módon. Az eset a nemzetközi sajtóban is nagy visszhangot váltott ki.

 

   Ibolya Tibor (képünk) azzal kezdte, hogy eloszlatott egy tévhitet: nem a dánosi esetben alkalmazták először a daktiloszkópia módszerét, erre a dánosi gyilkosságok ujjlenyomat szakértője is utal a jelentésében, hanem egy csíkszeredai rablási ügyben, a második egy betöréses lopás volt Budapesten, s csak a harmadik a dánosi gyilkosság. Megjegyezte, a félreértés azért van, mert már a XX. század elején is inkább a bulvár volt az információk alapja, mintsem a bűnügyi jegyzőkönyvek.

   Kovacs book 090Az érdeklődők több érdekességet is megtudtak az ujjlenyomatról (daktiloszkópia – kapilláris bőrnyomatok), elsődlegesen azt, hogy hiába akarja bárki levágni, leégetni, a visszanövő új bőrfelületen újra megjelenik ugyanaz a bőrléc rajzolat.

   A másik, hogy Francis Galton, angol antropológus 1892-ben, a Finger Prints (Ujjlenyomatok) című könyvében ír először a módszerről, s a daktiloszkópia megalapítójának tekintik.

   A magyarországi daktiloszkópia és az erre épülő magyarországi bűnügyi nyilvántartás megteremtőjeként a már említett Pekáry Ferencet tartják, aki – az Endrődy-könyv alapját is képező, már 1893-ban egy német szakmai kiadványban hivatkozott Galton-módszerre kíváncsian – Angliába utazott 1901-ben, hogy tanulmányozza, s elsajátítsa az új tudományt.

 

   Fontosnak tartjuk megemlíteni Ibolya nyomozási módszertani kérdésben tett megállapítását, mely részben hivatkozik Endrődy könyvére, másfelől a jelennel kapcsolja össze az ott leírtakat. Nevezetesen, hiba az, ha a nyomozó felállít egy teóriát, mondván, „ez történhetett”, s a nyomozás folyamán azt kívánja alátámasztani. – Azaz, nincs több verzió, amiket a nyomozás folyamán ki lehet zárni, s a végén csak egy, az igazi történet igazolódik – magyarázta. Példaként a közelmúlt egyik nagy port felvert bűnügyét, a móri bankrablást és mészárlást hozta fel, s mutatta be röviden a nyomozás hibáit. A végén úgy summázta az esetet, hogy sok mindent vizsgáltak, elemeztek, csak „éppen a kriminalisztikai gondolkodás alapelve veszett el az ügyben: a kételkedés, és a többi verzió kizárása.”

 

   Ibolya Tibor szólt még egy fontos témáról, kiemelve, hogy ezzel már Endrődy is foglalkozik. Ez a szakértő kirendelése, amelynél a legnagyobb hiba, ha idő előtt rendelik ki a szakértőt vagy, ha a csendőr, a nyomozó nem veszi észre, hogy olyan helyzet állt elő, amihez szakértő kell!

 

*

 

   Kovacs book 144Kovács Gyula (képünk) többes minőségében adott közre néhány fontos, gyakorlati információt. Elsőként arról szólt, bár sok akadállyal találja, találta szembe magát, de nem kíván felhagyni a kuriózumnak számító kriminalisztikai szakkönyvek kiadásával. Tekintettel arra, hogy saját könyvet is ír, többször ütköznek a feladatok.

 

   Endrődy Géza alapkönyve először 1897-ben, Losoncon jelent meg, majd 120 éve, 1898-ban Budapesten is kiadták. – Endrődy kriminológiai alapvetése nem csak egy antik könyvritkaság, egy kortörténeti dokumentum (hol nyomozhatott a csendőr, kikkel került közvetlen kapcsolatba, milyen volt a viszonyuk a vándorcigányokkal, stb.), de igazi csemege is a kriminalisztikai szakemberek számára – mondta Kovács Gyula. Kiegészítette azzal, hogy egyes részek a mai napig érvényesek. Aláhúzta, ezek a tények már önmagukban igazolják az újrakiadást. De azt is elmondta, hogy a pályája kialakított benne egy késztetést, hogy ezeket a már jogilag feldolgozható műveket felkarolja, s elérhetővé tegye a mának; a szakembereknek, de az átlagolvasónak is ajánlva.

   Kovács Gyula hangsúlyozta, hogy Endrődy Gézát többnyire honvéd- vagy csendőrtisztként ismerik, de a bűnügyi nyomozás kézikönyve a losonci és gyulai rendőrkapitány, a „szél kergette vagabund” tollából született, s ez alapjaiban minősíti annak szakmaiságát.

   A szerkesztési elvek közt említette meg, hogy nem forgatta fel az eredeti kötet sorrendiségét, megtartotta az eredeti formát, de írt hozzá egy szerkesztői előszót, megváltoztatta a régies írásmódot, de meghagyta a régi szavakat. Emiatt kiegészítette a kötetet egy szótárral, mely a régies, esetleg már megváltozott jelentéstartalmú vagy a mai nyelveben nem használatos szavakat, kifejezéseket sorolja.

   Kovacs book 184Készített továbbá egy pályaképet is Endrődyről, ami majdnem teljes; – sajnos, alig van róla anyag, életrajzi adat. Kapcsolódik a műhöz egy forrásjegyzék, tekintettel a szerkesztés során beírt lábjegyzetekre. – Ezekből egészen pontosan 276-ot követtem el – mondta széles mosollyal Kovács. – Megmagyaráztam azt, amiről úgy gondoltam, hogy 120 év után meg kell magyarázni.

   Érdekességként említette meg, hogy elég sokat lamentált a könyv betűtípusán. Miután sokfélet kipróbált, a Book Antiqua típusnál kötött ki, mely egyszerre jól olvasható, szép és eléggé archaikus is. A másik gondot a papír okozta: itt egy csökkentett fatartalmú, speciális felületkezelt terméket választott.

   A szerkesztői munkálkodása gyakorlatilag egy évig tartott, s ezen idő alatt az egyéb elfoglaltságainak is eleget tett.

   A könyvbemutató dedikálással zárult (képünkön Orosz Tibor magánnyomozónak ajánlja a kötetet).

 

Cikkünkhöz képgaléria tartozik - ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY

 

Álljon mellénk, támogassa a szerkesztőség munkáját, hogy fejlődni tudjunk, hogy színesebbek lehessenek cikkeink! A részletekért kattintson a képre!

tamogato tabla 400px