Programművészet és esztétika harmóniája

Csoportos kiállítással zárta a nyáron át tartó tevékenységét a Kőbányai Képző és Iparművészek Egyesülete a megújult Újhegyi Közösségi Házban. Az Új-Város-Kép című tárlat megnyitóját augusztus 18-án tartották.

Szeretnénk megismételni a címet: Új-Város-Kép. Fontosnak tartjuk, mert egy több hónapos programot talán nem is lehetett volna frappánsabb témával zárni, mint azzal, hogyan látják-látták az alkotók szűkebb pátriájukat, de értelmezve közben a várost is, mint egy olyan helyet, ahol jó vagy nem jó lakni. Azaz, nem mindenki ragaszkodott Kőbányához.

   Adott egy megújult városközpont, melynél most nem a megújulás folyamata a lényeges, hanem maga a végtermék. A szellős, alapjában vidám hangulatot, lendületet árasztó sétány. Úgy is mondhatnánk, nagyobb lett a tér, levegője, egyénisége van. Jó itt lakni – úgy hisszük.

   S ebbe a közegbe, hangulatba fúrja be magát egy kiállítás, egyfajta forgalmi dugót okozva – mert meg kell állni, ki kell szállni a járműből, s meg kell nézni, hogy mi történt, miért szűnt meg a folyamatos haladás?

    Buzás Kálmán várostörténész (képönk) jól ismeri a kőbányai alkotókat, az évek során több alkalommal nyitotta már meg kiállításaikat, köztük olyat is, ahol a téma ugyancsak a városi élet, a városi lét megfogalmazása volt. Mostani megnyitójában – építve ezen előzményekre és rácsodálkozva az újdonságokra – alaposan elemezte az egyes művészek munkáit. Elemezte, értékelte, s egyben jelezte azt is, hogyan és hol célszerű egy-egy művet „elhelyezni” a lüktető város „élő” szövetében.

   A kiállított alkotások több szempont szerint is csoportosíthatók. Mint szóltunk róla, vannak a kerülethez köthető – köztük Kőbánya múltját és jelenét bemutató – és más települések inspirálta alkotások. Vannak egy konkrét dolgot ábrázoló és vannak elvont, a várost mint élőhelyet boncolgató, filozofikus művek. Vannak festmények (akvarell, olaj, egyéb), kisplasztikák, fotók, textilek.

  Küzdi Andás munkái

   Akad nem egy alkotás, amelyek abszolút mai témákat dolgoznak fel. Aztán, ha az egyes mű elé állunk, lehet töprengeni, vajon mit is akar vele az alkotó. Van azonban egy olyan kisplasztika, amely hangosan kiabálva reagálja le napjaink égető fontosságú politikai történéseit. Nem akarunk titkolózni, Horváth György szobrászművész Üzenjük Brüsszelnek című munkájáról van szó.

   Horváth korábban kifejtette már szerkesztőségünknek, mit is ért azon, hogy kortárs alkotóművész. Nem akarjuk megcímkézni, hogy bár erősen – sőt, provokálva, kikövetelve az állásfoglalást a nézőtől – nyilvánít politikai véleményt a napi történésekről, mégis azt kiáltja, nem vagyok kortárs. Dehogy is nem! – mondjuk mi. A szó hétköznapi értelmezésében nagyon is az. Meg máshogy is. De abban egyetértünk, nem a sorba beálló, akár a sznobság bélyegét is felvállaló (vagy azt észre nem vevő) művészek közé tartozik. (képünkön Jobbra Horváth György, mellette Miurai Gábor)

   A három alakos kisplasztika első látásra az október 2-ára kiírt „menekültbetelepítés-ellenes” kormánykommunikáció, ott is az óriásplakát-kampány paródiája. Egy alak fogja a kék táblát, rajta a felirat: Üzenjük Brüsszelnek, hogy ők is megértsék! Előtte ketten egy nemzetiszín díszítésű rudat, mintegy sorompót tartanak a kezükben.

    – Eléggé egyértelmű, fordulunk az alkotóhoz, figyelj Brüsszel, magyarok vagyunk, itt a határ, eddig van jogod velünk bármire is. A sorompón innen meg mi közöd van a mi döntéseinkhez? Azaz, azt üzenjük Brüsszelnek, hogy tiszteld a határainkat, a magyarságunkat, az önrendelkezésünket? Valóban ezt mondja a műve? Vagy éppen az ellenkezőjét, hogy figyelj csak Brüsszel, milyen ostobaságok zajlanak itt nálunk?

   – Hát, is-is. Tényleg napi, tényleg aktuális, de tovább kell nézni, főleg a figurákat. (Vár egy kicsit, beugrik-e mire gondolt? Mivel eléggé bizonytalan volt a reakciónk, folytatta.) Azt kell látni, hogy az alakok (a tanárok) kockás ingben vannak (no, itt már derengeni kezdett valami!), s építik a tudás várát. A kép mellett van egy megbontott guriga WC-papír is. Összetett jelképrendszer, mert az is lehetne, hogy ne avatkozzon bele a külföld a mi dolgainkba. De ettől több, hiszen a kockás ing a teljes oktatást leképezi, a WC-papír meg utal mind arra, ami az iskolákban és az egészségügyben ma tapasztalható? Egyszerűen nincs pénz a rendszerben, már papírra sem telik! A piros-fehér-zöld padig annyit jelent, hogy innen, Magyarországról megy az üzenet. Szóval több ez, mint egy szerény tiltakozás és messze több, mint csak a menekült kérdés.   

   – És akkor azt mondja, hogy nem kiabáló kortárs alkotó? Szerintünk nem is kiabáló, de egyenesen üvöltő!

   – Kiabálok, mert korábban kerestem a bemutatkozási lehetőségeket, de sorra azt kaptam, hogy nem vagyok eléggé kortárs. Idegesített, mikor olyanokkal találkoztam, hogy egy asztalnyi felületre összegyűrt-nyomott kóláspalackokat raktak, s ez nagyon kortárs volt. Akkor mondtam azt, akárhol is lesz az első kiállításom, azzal fogok nyitni, hogy „nem vagyok kortárs művész!” No, itt Kőbányán dr. Murai Gábor máshogy nézte a dolgokat, felkarolta, amit csinálok. Hát, erről ennyit, azt hiszem.

   Közben mellénk ért Kőhegyi Gyula grafikusművész, s beszélgetésünket hallgatva egy egészen más oldalról közelítve mondta, Horváth György itt kiállított szobra a program-művészethez sorolható.

   – Gyurinál ugyanis nem feltétlenül az esztétikai élmény a célja munkájának, hanem észreveszi a különlegességeket, lázad, bírál, s addig nem nyugszik, míg ezeket ki nem fejezi. De az is fontos, hogy ne ragadjon le ennél, ne legyen csak a téma az elsődleges – fejtette ki véleményét.

   De, mielőtt bárki holmi részrehajlást feltételezne Horváth György iránt, csak annyit ehhez, hogy a szó szoros értelmében vett naprakészségét nem lehetett kikerülni. Méginkább szeretnénk elkerülni, hogy valamiféle polgárpukkasztó sktaulyába rakják. A Bürokrata című kiállított szobra is inkább az élményt adja a maga furcsaságával, mintsem a ,,kiabálást" juttatja eszönkbe. Ellensúlyként szólni kell arról, hogy az Új hajtás című munkája egyértelműen a Kőhegyi javasolta irányba, az esztétika felé mutat. Így kerül egyensúlyba – mind nála, mind a kiállítás összességét tekintve – a programművészet és az esztétika.

Kiállítók: Berek Lajos, Csáki Gyöngyi, Csomós Zoltán, Ehrenthal Krisztina, E. Szabó Margit, Fábián Rózsa, Gál Magdolna, H. Szántay Marianna, Herpay Gábor, Horváth György, Jajesnyica Róbert, Kelebi Kiss István, Kiss István, †Koós László, Kőhegyi Gyula, Krausz Margit, Küzdi András, Meiszter Kálmán, †T. Varga Hanna, Tényi Katalin, Zsemlye Ildikó, †Varnusz Xavér.

A kiállítás szeptember 14-ig tekinthető meg.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT 

Fotó: 10kerkult.hu/OGY