Korona a művészi pályafutáson
Meiszter Kálmán legjobb képeiből nyílt tárlat a magyar kultúra egyik fellegvárában, a Duna Palotában. Talán nem túlzás ezt afféle életműdíjnak tekinteni.
A belvárosi Duna Palota a hazai kultúra egyik központi színtere, komoly nívójú színházi és zenés előadások, koncertek, tárlatok váltják egymást – szóval ide bekerülni egyfajta rangot jelent. És mivel december 8-n itt nyílt kiállítása a tősgyökeres kőbányai festőművésznek, a 86 esztendős Meiszter Kálmánnak, azt is mondhatjuk, hogy eddigi karrierjének méltó elismerése ez, afféle életműdíj számára. Azt azért ezen a ponton hadd jegyezzük meg, hogy a kiállítás létrejöttében, megszervezésében elévülhetetlen érdemei vannak a kertvárosi lokálpatriótának, dr. Som Lászlónak, aki egyébként rendszeresen az „első számú Meiszter-fannak” nevezi önmagát…
Mi több, már a bemutató jelentőségét emelte, hogy azt – Luzsicza Fanni hárfaművész gyönyörű játéka után – személyesen Bíró Ildikó, a Duna Palota igazgatója (a nyitóképen) nyitotta meg kedves méltató szavakkal és mellesleg Kálmán bácsi egyik versével. Mindezt a félemeleti kiállítóhelyet szinte zsúfolásig megtöltő barátok, ismerősök, érdeklődők előtt. Dr. Kelényi István egyetemi tanár, művészettörténész köszöntőjében frappánsan megjegyezte, hogy „nomen est omen, azaz, akit Meiszternek hívnak, az csak mester lehet, és Kálmán valóban a festőművészet mestere”. Hozzátette, ő „egyszerre mestere a színeknek és az érzelmeknek, és műveiben a természet és az emberek szeretete nyilvánul meg elsősorban”.
Nos, mindezzel nehéz vitatkozni, hiszen Kálmán bácsi portréiból, önarcképeiből, tájképeiből, csendéleteiből – azokból is, amelyek a Duna Palotában helyet kaptak és azokból is, amelyek otthon maradtak a kőbánya-kertvárosi „dühöngőben” – valóban sugárzik a kedvesség, a figyelem, az empátia. Bár Kálmán bácsi a megnyitó előtt szűk körben elárulta, hogy ő tulajdonképpen a szép hölgyeket szereti…
És talán nem bántódik meg Kálmán bácsi, ha azt írjuk, kicsit irigykedve figyeltük, ahogy a nők lelkesen körülveszik és ünneplik. Felfigyeltünk egy, a nyitányra szinte az utolsó pillanatban érkező ifjú, huszonéves szépségre, akit rögvest Kálmán bácsi ölelő karjai fontak át. Láttuk, hogy ugyanő a hátsó sorokból – amolyan titokzatos rajongóként – milyen őszinte örömmel, mosollyal tekint a kőbányai művészre, és azt is láttuk, ahogy a ceremónia után elmélyülten, hosszan beszélgettek egymással, mint az életet meg festészetet igen jól ismerő tanító és az ebben a kettőben még járatlan tanítvány.. Persze Kálmán bácsi megérdemli ezt az össznépi imádatot és megérdemli ezt a nagyszerű bemutatót.
(A tárlat a Duna Palotában /V. Zrínyi utca 5./ 2012. január 3-ig látogatható.)
(fotó: 10kerkult.hu/OGY)
