AD-blacklist1

2022
feb.
24

Van szeme hozzá

Írta: Oszvald György

Kasztovszky LeadKőbányáról a nagyvilágba és vissza címmel nyílt meg Kasztovszky Zsolt, a Kőbányai Fotóklub tagjának kiállítása a Kőrösi Kulturális Központban február 11-én. A folyosókiállításon tíz fekete-fehér képben gyönyörködhetnek az érdeklődők március közepéig.

 

  

 

   Kasztovszky Zsolt képeiből először 2019. augusztusában láttam kiállítást a Kőbányai könyvtárban. Bár a megnyitón jelen voltam, mégsem erről írtam tudósítást, hanem cikkemben egy kőbányai sétát javasoltam az érdeklődőknek. Egy későbbi időpontban, mikor volt időm ácsorogni a képek előtt, s nem kellett rohanni, hogy a kiváltott érzéseket meg tudjam fogalmazni, nos akkor vetettem a digitális térbe a gondolataimat.

   Most kicsit más volt a kiállítás, és más volt a téma is. A helyszín a Kőrösi Kulturális Központ oldalfolyosója, melynek falfelületét a Kőbányai fotóklub „bérelte” ki, hogy tagjainak munkáit egy kamaratárlaton bemutathassa.

 

   Kasztovszky 034Szepesi Julianna klubvezető (képünkön Kasztovszky Zsolttal) ajánlotta az érdeklődők és a fotós klubtársak figyelmébe a kiállítást. Elmondta, 2019-ben volt utoljára – a koronavírus miatt – klubtagok bemutatkozása, s most igyekeznek ezt a hagyományt megújítani. Mások mellett köszöntötte a kényszerszünet alatt belépett tagokat, és eddig nem találkoztak a Folyosókiállítással. (Megjegyzem, Zsolt 2019-ben lett a fotóklub tagja -a szerk.)

 

   E néhány gondolat után átadta a szót Kasztovszky Zsoltnak. Kiderült, hogy ezt a kiállítást még 2019-ben kezdte el szervezni Zsolt, de a Covid-19 közbeszólt. Vidáman jegyezte meg, „talán nem is baj, az idő jót tett a képeknek.”

  

   Zsolt élt a lehetőséggel és elmondta, hogy huszonévesen kezdett komolyabban fényképezni, járta az országot, közben készültek a képek. Az első, nagy külföldi útja Amszterdamba vezetett. Az édesapjától kapott Praktica Super TL gépet vitte magával.

 

   Kasztovszky 068„Ott kezdtem el street photokat (street photography = utcai képek -a szerk.) készíteni, persze, akkor még nem tudtam, hogy a képeim ebbe a képzőművészeti műfajba tartoztak.” – mondta. Egy hosszabb szünet következett, s 2016 táján kezdett Kőbányán sétálgatni. Rákapott a régi házak, ablakok, különféle motívumok fotózására. „A képeimet felraktam a facebookra, ezek megtetszettek egy-két embernek, s 2018-ban kaptam egy lehetőséget, hogy a KÖSZI-ben kiállíthassak ezekből. Egy évre rá a Kőbányai könyvtárban volt a második bemutatkozásom. Igaz, a Covid miatt nem utaztam közel két évig, de úgy tervezem, nemsokára beindulnak az utazások mind belföldön, mind külföldi úticéllal” – vázolta a terveit.

   Hozzá tette, hogy figyel majd az emberekre, a hangulatokra is; eleddig csak utcákat, épületeket, egyebeket fotózott. Azt is elmondta, hogy az utóbbi időben a fekete-fehér képek lettek a kedvencei, s ezen a kiállításon is ezek közül válogatott.

 

   A képek Kőbányán, Londonban, Szöulban, Párizsban, Győrben, Egerben készültek.

   Zsolt több képről is elmondta, hogy eredetileg nem akart embereket fotózni, csak a kaput vagy az ablakrácsot, de amikor válogatott, nagyon megtetszettek neki ezek az alakos pillanatképek. Én pedig azt mondom, eltekintve attól, hogy ismerem a kép keletkezésének történetét, hogy Zsolt remekműveket állított ki.

 

   Kasztovszky 073aA hatalmas kapu előtt lekapott tétován ácsorgó idős hölgy fotója nemcsak egy pillanatot ragad ki az időfolyamból, de egy jellegzetes időskori életérzést is bemutat: tétovaság, bizonytalanság, egyedüllét. Kivételesen ezeket nem egy közeli portréfotó mondja el, hanem a hölgy testbeszéde, tartása, az arányok szembeállítása. Nem utolsó sorban a pozíció asszimetriája. Lehet, hogy ha Zsolt akár csak 2-3 másodperccel később exponál, mindezeket nem mondhattam volna el, hiszen egészen mást ábrázolna a kép.

 

   Némi önkénnyel hadd emeljem még ki a kávézó előtti asztaloknál az időt múlató két személyt! A kép sugallja a csendes, békés, az afféle tespedő állapotot, hangulatot. Jellegzetes párizsi utcakép.

   Kasztovszky 075De képzelje el az olvasó, hogy más szögből fotózva mit is ábrázolhatna a kép, vagy egyáltalán: szerepelhetne-e itt, ha mondjuk a hölgy megérezte volna a kamerát, és éppen „szemezne” a fotóssal.

   Minden bizonnyal nem az a hangulat jönne le, amit bennem kiváltott, s remélem, ha nem is mindenkiben, de sokakban ez az érzés kavarogna.

 

   Szem kell ehhez a műfajhoz, plusz egy nagyon gyors gépbeállítás, hogy éles legyen, hogy kontúros legyen, hogy jó legyen a képkivágás.

   De ahhoz is szem kell, hogy észrevegye a fotós a fa árnyékát a fehér falon, és ebből varázslatos kompozíció keletkezzék. Ugyanezt az árnyékot kellett észrevenni és – talán nem túlzok – az aranymetszés pozíciót beállítani, hogy a kép odaszögezzen a padlóhoz, és ne engedje jó darabig, hogy a következő kép elé lépjek.

 

   Hát, csak azt tudom mondani, hogy szeme van ennek a srácnak! Kasztovszky Zsolt alábbi hitvallását kiegészíteném, azzal, hogy a fotózás az arányokkal, a hangulatokkal, a kimerevített mozgásokkal is játék!

 

   „Számomra a fotózás mindennapi életünk – az emberek, tájak, történetek, pillanatok, épületek – dokumentálása, ugyanakkor játék is. Játék a fénnyel, az árnyékokkal, a perspektívával.”

 

A cikkhez a megnyitón készült szerény galéria ITT tekinthető meg.

Fotó: 10kerkult.hu/OGY