…és Zolika mesélt

A Lengyel Kutatóintézet és Múzeum kiállítótermében mutatták be Danka Zoltán író, festő önéletrajzi novelláskötetét (meséit), egybekötve egy nagymerítésű, jónéhány, a kötetbe illusztrációként is bekerült festményeinek kiállítás-megnyitójával, szeptember 26-án.

Szeretnénk megjegyezni, hogy az esemény beharangozójában már hivatkoztunk Danka Zoltán képeire, s szóltunk a meséiről is.

   A megnyitón azonban mindezekről jóval bővebben lehetett hallani, s a festmények is sokat elmondtak az alkotóról.

   A mesékkel Danka Zoltán (képünk, mellette Jógáné Szabados Henrietta) elég régen foglalkozik: egy kőbányai szervezésű, az Én mesém sorozatban kiadott mesekönyvben már jelent meg írása. Ugyanakkor a Zolika mesél az első önálló kötete.

   Danka Zoltán hosszabb ideje tagja a különféle nehézségekkel küzdő, azokon az önsegítés módszereivel változtatni kívánó Ébredések Alapítvány Barcsay-körének, melyben festészeti ismereteit gyarapítja, alkalmanként pedig a nyári alkotótáborokban az esti tábortűznél „mesélgetett” gyerekkoráról.

   „Így jött az ötlet, talán le is írhatnám ezeket a történeteket. Hát, így született meg ez a könyv.” – írja a kötet elején az önéletrajzában.

   Danka Zoltán tevékenységét elsőként Weeber Tibor, Kőbánya alpolgármestere méltatta. Elmondta, hogy nem Danka azok közé tartozik, akik éveik számának növekedésével egy korábbaiktól eltérő tevékenységet kezdenek el, s ebben teljesednek ki. Danka esetében ez a festészet, s az írás.

   „Nehéz lenne műfajilag besorolni ezt a kötetet. Visszaemlékezés? Az is… Gyermekkori emlékek mesefüzérszerű felidézése?... Kőbánya, Nyírbátor, Ófehértó, Nyírgulág… megannyi helyszín. Hol a felnőtt, hol a gyermek szemével láttatja a világot. A gyermek szemüvegén át közölt emlékek hatására mi is gyermekké válunk olvasás közben.” – osztotta meg élményeit.

   A meséket „kedves, szellemes” történetekként említette, melyek elénk idéznek embert, tájat, állatokat.

   Weeber Tibor (képünk) úgy fogalmazott, hogy a képek szemlélése közben is ugyanolyan élményeket élt át, mint a mesék olvasásakor. „Gyerekkori tisztaság, naivitás árad belőlük.” – mondta. A gondolatait tovább szőve megemlítette, hogy ezek a gyermekkori tulajdonságok, kibővítve az őszinteséggel, a nyitottsággal, az elfogadás készségével, a felnőttkorban megkopnak, elhalványulnak vagy el is veszhetnek.

   „Ránk rakódik a világunk nem lemosható szennye, s óvatossá válunk, elzárkózunk, védekező reflexeket alakítunk ki. Zoltán képeit nézegetve, történeteit olvasgatva megállapíthatjuk, neki sikerült valamit megőrizni az ártatlan gyermeki látásmódból, hangulatból.” – ajánlotta a „felszín alatt rejtőző csiszolatlan gyémánt” hasonlattal Danka Zoltán könyvét, s kiállítását.

   A megnyitóbeszédet Gajda Mariann éneke és gitármuzsikája követte, majd a szerző, Danka Zoltán élt a lehetőséggel, s mondott eddig el nem hangzott gondolatokat. Megköszönte a nyilvánosság előtti bemutatkozás lehetőségét, de mindenekelőtt a könyvet kiadó Zsuppán-kert Kulturális Alapítványnak, személy szerint Nagy András kuratóriumi elnöknek, majd többeknek, akik az eseményt támogatták. Néhány történetet kiemelt a kötetből, és ismertette azok megszületésének körülményeit. Az egyiket, a Csodaméz címűt Tóth Katalin mondta el. Ez a mese A hét írása rovatban, IDE kattintva olvasható.

   Jógáné Szabados Henrietta, az Önkormányzat nemzetiségi referense kedves szavakkal invitálta a szép számú érdeklődőt a kiállítás megtekintésére, kötetlen beszélgetésre.

cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT  

fotó: 10kerkult.hu/OGY

Az oldal minden tartalma ingyenesen hozzáférhető, de előállításuk pénzbe kerül