AD-blacklist1

2019
aug.
05

Ébredéstörténet újra – aki az alkoholba volt szerelmes

Írta: Oszvald György

Papp Akos Puskinban 124Újragondolva, kibővítve állította ki fotóit és írásait (versek, prózai részletek) Papp Ákos, addiktológiában jártas segítő szakember, diplomás szociális munkás a Restro Puskin Kávézóban. Megnyitó helyett egy beszélgetés hangzott el a pozitív szenvedélyek életünkre gyakorolt hatásáról. A vendég a hosszútávfutó és edző, Markocsán Sándor „Sanyosz” volt.

 

 

„Engedd, hogy átöleljelek, mert, amikor nagyon rossz voltál, senki nem ölelt át, pedig akkor kellett volna átölelni és barackot nyomni kobakodra, de a szeretnivaló kicsorgott némaságodon…”

(Papp Ákos: Eljöttem hozzád, hogy megszeresselek)

 

 

   Nemrég egy ajánlóban foglaltam össze Papp Ákos, az Adna Kávézóban megrendezett kiállításának rám gyakorolt hatásait. Őszintén szólva, elég sok kérdés fogalmazódott meg bennem, melyekre többé-kevésbé választ találtam. Ám érdekelt, hogy amit nem láttam, mert az Adna kisebb hely volt, megtalálom-e a Puskinban? A válaszom: igen, de azt sem tagadhatom, további kérdéseim is támadtak.

 

   Hogy világos legyen a rébusznak tűnő bevezetőm, idézem a meghívóban közölt szöveget. Hogy miért éppen a beszélgetés helyettesíti a megnyitót? Íme:

 

Papp Akos Puskinban 077

  balról: Markocsán Sándor, Papp Ákos

 

„Szenvedélyek kapcsán leginkább a rossz dolgok jutnak az eszünkbe, ugyanakkor pozitív arcáról kevés szó esik, pedig a jó szenvedély építi, újraépíti és erősíti a személyiséget. A mostani beszélgetésben a beszélgetők ezt a témát járják körül. Megvizsgálják, hogy a sport, jelen esetben a futás, vagy bármely alkotótevékenység, akár a fotózás vagy az írás milyen szerepet játszik a személyiségfejlődésben, önismeretben és felépülésben.”

 

   (Nem vitatkozni szeretnék, de óhatatlanul eszembe jutott egy régi ismerősöm esete, aki bélyeggyűjtő volt, és ez ugye pozitív szenvedély; napokig lehetne mesélni, hogy mennyi ismeretet tartalmaznak a bélyegek, hogyan gyarapítják tudásunkat, fejlesztik kulturális vagy akár természetrajzi érdeklődésünket, bővítik kapcsolatainkat, stb, stb. Minden pozitív hatása ellenére a jónevű közgazdász ismerősöm börtönben végezte, mert a bélyeggyűjtés bizony nem olcsó mulatság, s a betegséggé alakult szenvedély bizony nagy összegű sikkasztásra késztette. Tudomásom szerint, már a fogva tartása ideje alatt is pszichológus foglalkozott vele, és szabadulása után még néhány évig. A szenvedélyéből kigyógyult ugyan, de a gyűjteményét eladta, személyisége megváltozott, motivációját elveszítette, korábbi munkáját nem folytatta, segédmunkásként vegetált…. Több évtizede megszakadt vele a kapcsolatom, jelenéről nincs tudomásom.)

 

   Papp Akos Puskinban 095Persze, azt is tudni kell, hogy Papp Ákos azért néhány mondattal bemutatta magát, mielőtt a beszélgetés elkezdődött.

 

 

   „Ez a harmadik kiállításom, s ennek végtelenül örülök. Ugyanakkor nagyon fáradt vagyok, a sorozatban megvalósult három kiállítás sokat kivett belőlem. És izgulok, mert ugyan tanítok főiskolán, foglalkozom emberekkel, de nem szoktam kiállításon beszélni. Hát még beszélgetni. Főleg magamról nehéz beszélni, és ezért választottam inkább a fotókat, mert ezek többet is elmondanak, mint én tudnék.”

 

   Itt egy logikai csavarral megjegyezte, hogy amikor mond néhány szót, legtöbbször arról beszél, hogyan „zúzta szét az életét”. Magyarázatként hozzá tette, hogy valószínű, sokan tudják, egy közel harminc éves szenvedélybeteg „pályafutás” áll mögötte, ahol „hatósági ügyek, elvonók, intenzív osztály” színesítették az életét, de ezen időszakban voltak rövidebb-hosszabb jó szakaszok is.

    „Pokoli kín, tönkrement kapcsolatok, egzisztencia, társadalmi pozíció és egészségi állapot után öt éve történt meg velem a csoda, hogy abbahagytam ezt az önpusztítást. Három éve pedig, amikor is a telefonomon egy rossz gombot nyomtam meg, s lefotóztam valamit, elkezdődött egy új világ, a fotózás. Megfogott, hogy rájöttem, vannak színek és vannak fények… A szenvedélyemmé vált a fényképezés."

 

   De lássuk, miben hasonlít egymásra az atléta és a függőségből felépült szociológus?

 

„Mindketten sok év kihagyás után kezdtek bele/találtak rá régi/új szenvedélyükre, ami azóta életük fontos részévé vált, és igyekeznek kihozni belőle a legtöbbet. Továbbá mindketten fontosnak tartják az ezzel kapcsolatos tudás és tapasztalat másoknak való átadását.” – áll a meghívóban.

 

   Igen, ez utóbbi idézet záró mondata nagyon fontos kijelentés! Mint ahogy az alkoholizmus sem egyik pillanatról a másikra jelenik meg, hanem egy folyamat eredménye, úgy a „hasznos szenvedély” is szinte észrevétlenül ragadja el az embert.

   Papp Ákos történetét, motivációját fentebb írtam le, Sándor pedig elsőként megerősítette, hogy valóban tíz éve ismerik egymást Ákossal. A Margitszigeten, egy futóklub eseményén, ahol Sanyosz volt az edző, és Ákos új szenvedély után kutatott, a futással próbálkozott.

 

   Papp Akos Puskinban 094„Valamikor a ’80-as évek elején kezdtem el futni, 12 évig élsportoló voltam, de abbahagytam a futást. Tizenhét év kihagyás után, 2009-ben tértem vissza a sporthoz, s találtam meg azt az örömforrást, szenvedélyt, amit azóta sem tudok elhagyni, újra az életem része lett a futás. Ebben a szenvedélyben az a nagy pozitívum, hogy edzőként másnak is át tudom adni a futás örömét. Azt viszont sajnálom, hogy Ákosban az első nekifutás nem váltott ki olyan erős hatást, ami öt évvel előrébb hozhatta volna az >>ébredését<< – mondta el álláspontját a témáról Markocsán Sándor.

 

   Később alkalmam nyílt arra, hogy néhány részletet is megtudjak a futás kiváltotta endorfin-mámorról, mivel szerintem a szenvedély, mint fogalom, egy kétpólusú jelenség.

 

   – Valóban ellenpólus a pozitív életérzést adó, az örömet, teljességet okozó tevékenység?

   – Nem hiszem…, úgy vélem, együtt létezik a két pólus, és inkább erősítik egymást, mintsem egymás fölé kerekednek. Ha a tevékenység adta öröm elegendő, akkor nem borul fel az egyensúly.

   – Ha innen nézzük, a változás, a változni akarás erősebb inger kell legyen, mert különben csak helyettesítésről, pótcselekvésről beszélhetünk. Az ön esetében hogyan működiki ez? Fut 10 km-t és semlegesen nyugtázza, majd, ha lefutotta a 20 km-t, már bizsereg valami, és 30 km után pedig jön az eufória? És ezt akarja minden alkalommal elérni?

   – A sportolónál ez úgy működik, hogy például tavaly két maratont is sikeresen teljesítettem. Az érzés leírhatatlan, annyira, hogy ötvenéves létemre a célban elsírtam magam. Így tört ki belőlem a teljesítmény hatása. A beletett munka, az, hogy jó időt értem el, az, hogy beértem, a stressz megszűnése pedig elementáris erőket hozott a felszínre. És a két maraton, önmagában a futás, nem valami helyett történt.

   – Gondolja, hogy Ákos esete valóban párhuzamos az ön újrakezdésével?

   – Igen, nézze azt, hogy Ákosnak van egy kiállítása. Itt van vagy 50 ember, kíváncsiak rá. Ez önmagában is siker. És, ha siker, akkor ez örömöt vált ki belőle. Akarja majd újra és újra. Mintha én akarnám a maraton célba érését ismételten átélni.

   – Akkor mondhatjuk, hogy nem a siker elérése a cél, hanem a siker maga az eszköz, hogy újrateremtsem magamat egy kritikus helyzet után?

   – Igen. És azzal támasztom alá, hogy akkor is kimegyek futni, ha esik az eső: mert szeretem a futást, és az a célom, hogy a futás sikert okozzon. És, ha nem adom fel – nem is kell hozzá mindig maraton táv –, akkor elértem a célomat, beállt a siker.

 

Papp Akos Puskinban 065

  A közönség egy része Papp Ákos kiállításán 

 

   Úgy fogalmaznám meg a furának tűnő gondolatok eredőjét, hogy Ákos esetében a cél a változás az adott tevékenyég (ez a fotózás) okozta pozitív hatás révén, a változás bekövetkezését – pedig adott stációk teljesülése után – a siker, jelen esetben a kiállítás jelenti. Ha nem tudom elérni a célomat, t.i., hogy megváltozzak, nem lesz sikerélmény sem. (Megjegyzem, mivel Ákos ír is – versei, novellái jeles periodikákban jelentek már meg –, egy önálló kötet megjelenése is azonos lehet a kiállítás élményével.)

 

   Papp Ákos kiállítása nem veszített varázsából. Már csak azért sem, mert kijelentette, hogy ezt a fajta fotós-írott történetmesélést úgy kívánja kezelni, mint a hosszútávfutást: egyszerre találja meg benne a gyönyört és a szabadságot.

 

   Papp Akos Puskinban 022Mint egyik kérdésemre válaszolta, a fotózás, az írás nem pótcselekvések, hanem a „visszatalálás az eredeti énjéhez.” Egy olyan „erőforrásra csatlakozott”, amely adja azt az örömöt, kielégülést, hogy önmaga lehet.

   „Amikor ittam, kiütöttem magam a világból, most pedig integrálódok ebbe a világba.” – magyarázta.

 

   A kiállítás esztétikai élményanyaga továbbra is az a szenzációs megoldás, ahogy megtervezték az iratkapcsokkal láncokra erősített fotók, írások függesztését – van abban valami kacér, hogy Papp a korábbi láncait idézi egy abszolút ártatlan helyzetben!

   Ha valaki veszi a fáradtságot és a hátralévő időben megtekinti a kiállítást, javaslom, fordítson egy kis figyelmet a Köszöntő című írással egybekomponált két fotóra (az aluljáróban futó sportolós kép egyben a meghívó címképe is).

    

Papp Akos Puskinban 033

   Végül, engedjen meg az olvasó egy szubjektív kiemelést! A Démoni angyalaim emlékére című „ébredéstörténet” kiemelt részlete önmagában is döbbenetes (a teljes novella ITT olvasható), s ha a fotót is „mellé nézzük”, együtt hátborzongató élményt adnak. Micsoda kompozíció, micsoda érzeteket kelt a hatalmas feketeségben vergődő parányi fehér madár! „Spirituális dimenziók” átlépése, az „összegubancoltam minden csillagot és azt hittem, én magam vagyok az univerzum” vizionálása, a „beláttam, hogy elveszítettem ezt az élet nevezetű játékot” – a lemondás maga. Lemondás az életről? Lemondás az önbecsülésről? Lemondás a „mindenkinek van egy második esélye” axiómáról (persze, nem tudni, hány második esélye volt már a főszereplőnek…)? Nos, ezt mindenki csak maga döntheti el. Papp Ákos legfeljebb az ihletet adja a gondolatokhoz.

 

   A kiállítás augusztus 12-ig tekinthető meg a kávézóban (Restro Puskin, 1055 Budapest, Semmelweis u. 2.)

 

fotó: 10kerkult.hu/OGY

 

Az oldal minden tartalma ingyenesen hozzáférhető, de előállításuk pénzbe kerül

tamogatas