Visszamesélt pillanatok

Pillanatok címmel nyílt meg Krausz Margit kőbányai festőművész kiállítása a FSZEK Kőbányai Könyvtárában március 6-án. A kiállítást Oszvald György újságíró ajánlotta a szép számban megjelent érdeklődők figyelmébe.

A változó, múlékony időben minden, amit megélünk csak egy pillanat. (Krausz Margit)

   Ábel Kornél zongora muzsikája és Földényi Krisztina, a Kőbányai Könyvtár munkatársa köszöntő szavai után Oszvald György újságíró lépett a mikrofonhoz. Azzal kezdte a megnyitóját, hogy egy tavalyi, Krausz Margit kiállítására írt ajánlóból idézett egy gondolatot.

   „A zseniális tiszta szívű művésztanár, aki – bár távlatokban él – el tud töprengeni diákjai kalodába rekedt látásmódján.” – írta dr. Nagy Mária Magdolna pszichiáter.

  – Hogy Krausz Margit diákjai valójában milyenek, már ami a látásmódjukat illeti, nem tudom. De, ha Krausz Margit itt kiállított képeit elnézem, vitába szállnék Nagy Mária Magdolnával. Ugyanis, hiszem, hogy amit itt látok, az „megy át” a diákoknak is! – indokolta kétkedését, majd mind a tanár, mind a művész oldaláról megvizsgálta a közlés (gondolkodásmód, az alkotások kódolás) tartalmát, módszertanát.

   Krausz Margit (képünk) az utóbi egy, másfél év munkáit állította ki, eltekintve egy-két kivételtől; például Velence című képe az örök emléket képviseli. Figurális, többnyire virágmintákat idéző, és geometrikus alapszerkezetű képek – néhol egy sajátos „áthallással” – egyidejűségének harmóniájában gyönyörködhetünk.

   „A rend és a képzelet van jelen a képeken” – mondta Oszvald. A rendet a vízszintes és függőleges elrendezés, néhol a felismerhetően megjelenő rácsszerkezet képviseli. Ide tartoznak a Lebegés, a Csend, a Velence, a Sejtelem című képek, míg a fantázia, a „kalodába rekedt” gondolatiság szabad szárnyalását az áttűnések (például Fájdalomfa, Lebegés) képviselik. Átmenetet képeznek – mások mellett – az Örvény, a Via dolorosa című festmények.

  Érdekes jelenség, egyfajta kódolás az alakok, többnyire nőalakok megjelenése a képeken (Kék Duna keringő - bal oldali képen -, Angyalok könnye, Múlt idő)

   Krausz Margit kiállított képeinek túlnyomó többsége akvarell, de megjelenik – a színek dúsítása okán – az akril is. Sőt, több képén a kollázs technika is felfedezhető. Aranyfüst rátétet alkalmaz a téma, a közölni kívánt információ megerősítésére. De, ha valaki azt állítja, hogy az arany alkalmazása csak a vízfestékre réfestett újabb felület egy másfajta „festék” felvitelével, talán annak is igaza van, de minden esetre, a kísérletezés egyértelműen tetten érhető.

   Képeinek sajátossága a képsíkok – de mondhatjuk azt is, hogy idősíkok – egymásba ágyazása. Az efféle egyidejűség ábrázolására az akvarell talán a legjobb technika – a festék és víz arányainak alkalmas megválasztása. Ha pedig az alkotás mögött az embert is nézzük, adódik a következtetés: miközben egy fő téma foglalkoztat, ott van mögötte akár számtalan, az ehhez kapcsolódó, az adott pillanatban a héttérben futó gondolat.

   „És ez az a pillanat, ahol értelmezni kell a kiállítás címéül választott szót is” – fordította az alaptéma másik értelmezése felé a figyelmet Oszvald. Mert mi is a pillanat? – Bármilyen rövid időtartamról is esik szó, annak van kezdő és végpontja, így nehéz lenne azt állítani, hogy az idő megáll. Salvador Dali Elfolyó idő (Melting Watch) című remekére emlékeztetett. „Az, hogy a képek színkavalkádja, az egymásba folyások, és az egymásra rétegzett idősíkok, a villódzások által érzékeltetett mozgás mennyire gyors, azaz, hogy a kép által közölt információ befogadása, annak megértése hogyan történik, nos, annak eldöntése mindenkinek saját joga.” – mondta, majd ennek kifejtését egy konkrét képpel és a művésztől idézett gondolatokkal mutatta be.

   A Hiány című, láéthatóan színét vesztett, kicsit megfakult kép egy régi opus Krausz Margittól, Mégis elhozta az új kepei közé, mert „jól szimbolizál több dolgot is, így a pillanat múlandóságát is; elhalványodott, miként idővel a fájdalom és a régi öröm változik, tompul, új formát ölt.” – idézte Oszvald Krausz Margitot.

   Az idő érzelmi oldalát, az „idősík mögé tekintést” az ott tapasztalt jelenségek értelmezését egy játékos megtoldással mutatta be Oszvald. A művész által felsorolt pillanatféleségekhez párosított jelzőket. Íme, mutatóba néhány. Az érintés pillanata – simogató érintés; Az öröm, a mosoly pillanata – egy összenéző pajkos kacsintás; A lehulló szirom pillanata – lebegő, könnyed ereszkedés. Ugyanakkor jelezte, hogy a pillanat lehet mámorító, döbbenetes, félelmetes, édes… ki-ki kapcsolja hozzá a történést.

   Ám mindegyik közül is egy költőien fogalmazott gondolatot idézett Krausz Margittól: „A képek is visszamesélik a pillanatokat.” Sőt, megfejelte ezt egy alkotói önvallomással is, mely magyarázatot ad arra is, miért nem izgul a művészt méltató újságíró Krausz Margit diákjainak látásmódja miatt.

   „Amikor fest az ember talán megállít egy kis időt, de az nem a valóság. Egy szubjektív érzet: most született és mindjárt múlik. Ha meg akarom ragadni, megélni, átélni, hagynom kell áramlani. Hagyom. Talán a képeim azért ilyenek.”

   A kiállítás április 12-ig tekinthető meg a könyvtár nyitvatartási ideje alatt.

   Felhívjuk a figyelmet, hogy ezen a napon (április 12-e) 16 órától Festeni jó címmel, egy interaktív, a festőművésszel közös alkotásra is lehetőséget adó találkozóval zárul a kiállítás!

A kiállítást a Kőbányai Német Önkormányzat támogatta.

A cikkhez képgaléria tartozik – ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY

Az oldal minden tartalma ingyenesen hozzáférhető, de előállításuk pénzbe kerül