AD-blacklist1

2018
okt.
11

Kiállítás énekszóval

Írta: Oszvald György

Fabian Rozsa kiallitas 027leadFábián Rózsa festőművész Hosszú úton című kiállítása október 13-ig látható a Körösi Galériában (Budapest, X., ker. szent László tér 7-14.). Érdemes megtekinteni, már csak azért is, mert az alcím – életmű-kóstoló – sok-sok érdekességet sejtet…

 

 

Fábián Rózs különleges ember, s ehhez egy különleges megnyitó is járt. Rózsa vendége Birinyi József népzenész, népzenekutató (aki a rajzot és művészettörténetet tanító Fábián Rózsa gimnáziumi diákja volt) nem hazudtolta meg mag magát. Citerát húzott elő tokjából, s nemes egyszerűséggel arra kérte a jelenlévőket, énekeljék vele a közismert Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatokkezdetű népdalt.

 

   Fabian Rozsa kiallitas 189S megtörtént a csoda: az alkalmi kórus a közös éneklés örömével, mosolyogva követte Birinyit – kíváncsi lennék, hogy a jelenlévők énekeltek-e valaha is citeraszó mellett? –, ráadásul nem is egy versszakot, de a teljes népdalt eldanázva. (a képen balról: Birinyi József, Fábián Rózsa, dr. Bereczky Loránd)

 

   Ráadásként, mondhatni egyfajta jutalomként, Birinyi dorombot vett elő, s aki nem ismerte fel a dallamot, elmondom, méhkeréki román muzsikát (egy gyors tempójú minintelu dallamot) adott elő.

 

   A hatásos felvezetés kiváló alapot teremtett dr. Bereczky Loránd művészettörténész, a Nemzeti Galéria ny. főigazgatója méltatásához. Részben a közös éneklés és a dorombzene hatására, részben a pazar kiállítási anyagra alapozva, mintegy tanulságként, megállapította, hogy „nem lehet a lélekben való felkészültség alapján az életet abbahagyni.” – Mindig dolgozni kell, valamit tenni, s ez a kiállítás, Fábián Rózsa régebbi és újabb műveivel éppen ezt bizonyítja – mondta.    Szerinte, Rózsa pályáján végig tekintve, az tapasztalható, hogy a felkészült, rajzolni nagyon tudó, a világot, a természetet és az embert nagyon jól ismerő művész a lelkén átszűrve ábrázolja témáit. Ezek között pedig az egyik legfontosabb, a művészet alapkérdése, feladata az ember emberhez való viszonyának bemutatása.

   Fabian Rozsa kiallitas 303Kiemelte, Fábián Rózsa azonban túljutott az egyszerű válaszadáson, s egy idő után azt elemezte, hogy a képzőművészet mit tud kihozni az emberből, ha az ember nyílt szívvel közelít a műhöz? Ennek kifejtésére a képzőművészet alkotóelemeit, a színeket, a formákat rakta egymás mellé, anélkül, hogy konkrét tájat vagy alakot kívánt volna ábrázolni. – Ezzel eléri, hogy az általa közölt, és a vizuális élményben megjelenő mondandó a bennünk meglévő érzéseket, tapasztalatokat hozza elő – fogalmazott Bereczky professzor.

 

   A méltatás után Fábián Rózsa is elmondott néhány gondolatot arról, hogy miért fest, mi készteti még ma is, betegséget, a mozgását korlátozó fájdalmakat leküzdve az alkotásra.

 

   A kiállítás gyönyörű, az érdeklődők mindkét termet megtöltötték; Fábián Rózsa eddigi élete, munkássága színe-java látható a falakon, s bár a kiállítás jellegéből fakadóan nem lehetett a teljességre törekedni, mégis átfogja a teljes életművet, az akvarelltől a kollázson, a tusrajzokon keresztül a tűzzománc művekig. Az idős művésznő fiatalos lendülettel osztotta meg a közte és a vászon, az ecset közötti titkait. Egy példát hozott a tanulóéveiből:

   Fabian Rozsa kiallitas 222– Egy sámlin sárgarépa, karalábé és más zöldségek voltak, s ezekről kellett csendéletet festeni. Ülök, festegetek, mikor odajött a mester és megkérdezte, mit festek? Feleltem, hogy a sárgarépát. Azt mondja erre, Rózsa, maga ne azt fesse! Képet fessen! És igaza volt, mert nem a sárgarépát kell lefesteni, hanem a képet kell megalkotni – mondta Fábián Rózsa festőművész, Kőbánya Kiváló Művésze, Nagyszénás díszpolgára.

 

   A kiállítást, az életmű-kóstolót Takács István rendezte kiváló érzékkel, igazi alázattal, nem utolsó sorban Fábián Rózsa teljes megelégedettségére.

 

cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY

 

tamogatas