AD-blacklist1

2018
már.
30

Négyszemközt az alkotással

Írta: Oszvald György

Krausz kiallitas 070leadKrausz Margit festőművész akvarelljeiből nyílt Szín-Folt címmel kiállítás a Köszi KőCafé Galériában március 21-én. A művésztanár alkotásait, a kiállítást Takács István, a Kőrösi Kulturális Központ munkatársa méltatta, s nyitotta meg.

 

 

 

Dr. Nagy Mária Magdolna elektronikus levelét idézném, egyfajta ráhangolóképpen. Már a levél tárgya is szokatlan: „Krausz Margitnak ajánlva, a zseniális tiszta szívű művésztanárnak, aki – bár távlatokban él – el tud töprengeni diákjai kalodába rekedt látásmódján...” – a többi pedig egyenesen a csoda:

 

   „Aki szerencsés, annak megadatott. Hogy világról szerzett benyomásai között a látványból is kiindulhat, hogy szemével felfoghatatlan mennyiségű információt tegyen magáévá, s azokat tudatosan és kevésbé tudatosan feldolgozva igazodjon el.
   Szerencsére, azért a legtöbben így vagyunk. Hogy aztán ezzel mit kezdünk, az más kérdés. Felnövekedésünk során válunk valakivé, valamivé, orvossá, tanárrá, asztalossá, varrónővé, ki amivé. Mindenki pótolhatatlan az „egész” működése szempontjából – még ha a látszat az ellen is szól néha –, s mindenki a választott hivatásán keresztül is kifejezi mindazt, amit a világról gondol, ahogy ő megéli azt.” 

 

   Krausz kiallitas 087 LA Köszi KőCafé Galéria ovális belső terének ívén sorakoztak Krausz Margit képei; rég éreztem efféle harmóniát: akvarell a természetes téglafalon, színek, formák, témák hullámzása. Halk zene szólt, s a kávézót megtöltő, kisebb-nagyobb csoportokban beszélgető, a képeket nézegető közönség szinte magától rendeződött és halkult el, ahogy Takács István, a Kőrösi Kulturális Központ munkatársa (a képen jobbra, Krausz Margittal) a mikrofonhoz lépett.

 

   Krausz kiallitas 050 L– Amikor egy kiállításra jön az ember, egy kicsit átrendezi a lelkét, befogadóvá válik. Krausz Margit esetében ez azért is érdekes, mert sokan ismerik őt, többnyire tudják, mit várhatnak, akik pedig nem ismerik, legfeljebb hallomásból feltételezik a várható élményt.

 

   Egy kiállítás mindig egy életpálya része, annak egy állomása. Amikor a késő öregkorban a művész visszaemlékszik élete nagy eseményeire, házasság, gyerek, egy diploma megszerzése, akkor beugrik az is, hogy volt egy ilyen vagy olyan kiállításom. A lényeg, hogy ezek alappontokká nemesednek, amikre jó visszagondolni, Ez is közéjük fog tartozni – mondta Takács István.

 

   Ide azonnal beszúrnám Krausz Margit egyik megjegyzését, miszerint „nagyon rég volt ilyen boldogságom, többen is itt vannak az egykori osztálytársaim közül.” Hiszem, hogy ez a kiállítás nem csak egy lesz a sok közül, de ama kikerülhetetlen alappont lesz, amiről Takács István beszélt.

   Krausz kiallitas 190 L

  Krausz Margit és egykori osztálytársai

 

   Takács kitért arra is, hogy a képek között friss és régebbi művek is vannak. Igyekeztek úgy rendezni, hogy mutasson egy folytonosságot is, de egy-egy kép önamagában is jelezzen egy fontos eseményt, egy maradandó élményt vagy azok sorát. Az absztraktól indulva eljutunk a természetes formákhoz, majd a képsorozat végén újra az elvontabb képek láthatók. A színvilág is kíséri ezt az elvet: a kékkel indulva, majd a sárgával és árnyalataival folytatódva, a sötétebb árnyalatok uralkodnak a műveken.

 

   Krausz kiallitas 043 L– Amikor a festő a vászon előtt áll és fest, négyszemközt van az alkotásával, igyekszik őszinte lenni, törekszik rá, hogy elmondja, amit éppen akkor gondol. De ha kész a kép, és elviszi keretezni, majd elhozza, például ide, a kiállításra, a kép új életet kezd. Vajon a szemlélő ugyanazt érzi-e, mint a művész, ugyanazt mondja-e neki a kép, mint az alkotónak? No, ezzel is szembe kell néznie a művésznek, amikor megmutatja magát – elemezte a művész „kettős létét” Takács.

 

   Megemlítette, hogy – tekintettel Margit pedagógus mivoltára – az élmények, érzések átadása mellett fontos az is, vajon tud-e, és hogyan tud másokat inspirálni. – Elmondhatjuk, Margit egész életére jellemző ez a készség, s nemcsak az itt látható képekre igaz, de arra a közegre is, ahol élete nagy részét tölti: a diákjai körében – utalt Margit hátterére is.

 

   Krausz Margitot kőbányai létem első percétől ismerem, több kiállítását is láttam, sőt, volt szerencsém közülük egyet megnyitni is. Művészete egyedi. A vízfestés egyszerre nehéz és könnyű, de mindenesetre legalább is embert, szellemet próbáló. Gondolok itt arra, hogy lehet akármilyen terve, elképzelése, vázlata a művésznek, amikor a nedves anyagot a papírra keni átváltozik a világ. És ő maga is. Gyorsan kell dolgozni, elfolyhat a festék, a száradás megváltoztatja a színeket, ügyelni kell arra, mikor jó, ha megfolyik a kontúr és mikor nem kívánatos. Egyszerre szerkeszt, improvizál, ha kell, miközben nem akar eltérni az eredeti gondolatától. Kevés az esélye a javításra…

   Fogalmazhatok úgy is, elsőre kell tökéletest alkotni. S ez az igazi ereje Krausz Margit művészetének.

   

Krausz kiallitas 155slide

 

   A kiállítás létrejöttét a Kőbányai Német Önkormányzat támogatta. A megnyitón zongorán közreműködött Ábel Kornél.

   A kiállítás április 25-ig látogatható a KőCafé nyitvatartási idejében (cím: 1105 Budapest, Előd u. 1.)

 

fotó: 10kerkult.hu

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT 

 

Álljon mellénk, támogassa a szerkesztőség munkáját, hogy fejlődni tudjunk, hogy színesebbek lehessenek cikkeink! A részletekért kattintson a képre!

tamogato tabla 400px