Tűzben fogant kötődések

A kőbányai Kőrösi Galériában Papp Oszkár, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett, Kossuth-díjas magyar festő, tűzzománcművész kiállításának megnyitó ünnepségét tartották február 20-án. A kiállítást Feledy Balázs művészeti író, művészetkritikus nyitotta meg.

„Talán kevesen tudják, hogy a 2011-ben elhunyt Papp Oszkár erősen kötődött Kőbányához, mert mind a hármas metró Ferenciek terénél lévő főváros egyesítését jelképező tűzzománc sorozata, mind a hetvenes években készült több tűzzománc sorozata a kőbányai Lampart gyár, egy számára kialakított alkotó műhelyében készült.

   Sokat járt Kőbányára, s éveken keresztül alkotói korszakának egy meghatározó állomása kötötte a kerülethez. A kiállítás részben a kőbányai vonatkozású munkáit mutatja be, részben életművének több más kiemelkedő képeit is láthatják a látogatók” – írta Takács István, a kiállítás kurátora a meghívóhoz csatolt „fül” szövegben.

   Érdemes volt nem sokkal a hivatalos megnyitó előtt érkezni. Volt idő szemlélődni, alkalmas pozícióból készíteni néhány képet, bele-belefeledkezni egyik-másik fej tanulmányba, vagy éppenséggel darabról darabra megnézni a tűzzománcokat.

   Takács István (képünk) vezette fel a kiállítást, mindenekelőtt a művész özvegyét, Nádasi Judit asszonyt köszöntötte, majd röviden ismertette, miért is éppen most és éppen itt rendezték meg Papp Oszkár Japi bácsi életművét – ha csak vázlatosan is – bemutató kiállítást.

   – Amikor arról gondolkodtunk, hogyan is lenne jó megrendezni a tárlatot, rájöttünk, az életműből már sok kép kikerült, így nehéz volt a merítés. Úgy döntöttünk, az a célra vezető, ha Japi bácsi minden korszakát megjelenítjük, különösen nagy gondot fordítva az első teremben lévő tűzzománc művekre. Miközben a Lampart Zománcipari művekben az edények égetésére készültek, odaszóltak neki, Japikám, igyekezzen, egy óra múlva égetünk.

   Ahogy próbálkoztam fejben elrendezni a műveket, az jutott eszembe, hogy fiatalkorában nagy tisztelője, egyben művelője is volt a táncművészetnek. Igazából, ezért egy táncrend szerint raktam össze a kiállítást ennek tiszteletére, Judit asszony segítségével. A táncrend alapján a gyors, gyors, lassú és egyéb ritmusokat követtem: van, ahol el lehet időzni a képeknél, de van, ahol sűrűbb a szerkesztés, több képet helyeztem egymás mellé.

   Ezen belül is egy-egy falon egy-egy stílus, Japi bácsi korszakai jelennek meg. Úgy érzem, sikerült, köszönet ezúttal is Juditnak, s remélem, most valahol, ott fenn, Japi bácsi egy felhő szélén ücsörögve néz minket, s azt figyeli, kik jöttek el, mennyien jöttek el, hogyan vannak kihelyezve a képek… – mondta Takács István.

   Nos, ezekről pedig az avatott szakértő, Feledy Balázs művészettörténész (jobbra lenti kép) adott útbaigazítást. Azzal indított, hogy az elmúlt év késő őszén és még napjainkban is, két kiemelkedő kiállítás volt látható és talán még a megnyitó napján is látható. A Keretek között című tárlat a XX. század magyar képzőművészeti eredményeit veszi számba 1958 és 1968 közötti időszakban. Tanulságos kiállítások, ám mindkettő közös jellemzője, hogy a sokféle stílust és irányzatot bemutató kiállításról hiányoztak Papp Oszkár művei.

   – Persze, ismerve közéleti tevékenységét, nem lehet csodálkozni, hogy ebben az időszakban műemlékvédelmi restaurátori munkakörben, népművelőkét, művelődésszervezőként tevékenykedett – magyarázta az erős felütést, majd így folytatta.

   – Takács Istvánnak köszönhetően egy szűk, de nagyon intenzív válogatás látható. Papp Oszkár munkásságáról beszélni kell és munkáit látnunk kell! A „vájtszeműek” talán bírálhatónak tartják a megvalósult kiállítást, de tudni kell, hogy az anyag egy szűkös térhez lett alakítva. Egy vegyes, sokszínű kollekciót láthatnak, s a sokféleséget könnyű észre venni.

   Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy nagyon jól rajzolt. Ez tetten érhető grafikai munkáiban; idővel művészetének egyik attribútuma lett a kristályszerkezet, amely az 1960-as, 1970-es évektől kezdődő progresszív időszakára jellemző. Jónéhány műve itt is látható. Majd sorozatokban gondolkodott, arcokat, fejeket készített hosszú éveken át részben önarcképi kiindulással. Részemről hangsúlyos mondat, hogy Papp Oszkár olyan művész volt, aki monomániásan készített sorozatokat egy-egy témában, technikában, és ezen a sorozatok közül bármelyik önmagában is megtöltené ezt a két termet.

   Technikai virtuóz volt, minden hagyományos technikát magas fokon művelt, hamar elszakadt a reális természetábrázolástól és az absztrakció felé fordult, „de igazán odáig sem ment el, hanem egy nagyon érdekes egyéni lebegő nyelvezetet talált meg a maga művészetében” – fogalmazott Feledy Balázs. – Látható a Kristály sorozatból néhány munka, szinte majdnem kibontódik a Fejek sorozat.

   Papp Oszkár tűzzománc képeiről Takács István már ejtett szót, itt csak azt hangsúlyoznám, hogy élete utolsó évtizedeiben ismerkedett meg a zománctechnikával, amelyet színgazdagsággal, képzőművészként művelt. A magyar festőzománc-művészetben mint úttörőt tarthatjuk számon – húzta alá Feledy Balázs. 

   A művész méltatásában elhangzott, hogy a felületes szemlélő talán úgy látja, hogy Papp Oszkár sok mindenbe belekapott. De ez csak a látszat, annak a következménye, hogy ő maga volt az analizáló és szintetizáló művész egy személyben. Mindkét szót fontosnak tartotta Feledy, de kiemelte, hogy az analizálás egész életművére jellemző.

A kiállítás a Kőrösi Galériában (1105 Budapest X., Szent László tér 7-14.) látható, nyitva: kedd-péntek 14-19.00, szombat: 10-1 óráig A kiállítás megtekinthető: március 19-ig.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY

„Papp Osazkár, Japi. Festő, grafikus, zománcművész.

   Tanulmányait Örkényi Strasszer István magániskolájában kezdte 1942-44 között, mestere Bernáth Aurél volt. Később a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Mesterei Szőnyi István, Bencze László Bernáth Aurél voltak. A Muharay-együttes tagja volt 1944-től. A Dési Huber István népi kollégium titkára, majd igazgatója lett 1947-49 között. 1950-től 1975-ig az Országos Műemléki Felügyelőségnél, vagyis annak elődjénél volt falkép-restaurátor. 1976-80 között a Népművelési Intézet, 1980-tól a Művelődéskutató Intézet munkatársa volt. Számos európai országban járt tanulmányúton. 1965-ben a Pécsi Balett, 1971-ben a Radnóti Színpad részére tervezett díszleteket. A képzőművészet, a művészeti nevelés, az amatőr művészeti mozgalom témakörökben számos cikket publikált. 1946 óta kiállító művész. Egyéni tárlatai: a Fényes Adolf Teremben 1953-ban, New Yorkban 1973-ban, Pécsett 1977-ben, a Helikon Galériában 1981-ben, a Vigadó Galériában 1995-ben. Több csoportos kiállítás résztvevője is volt itthon és külföldön. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a Fővárosi Képtárban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a székesfehérvári István Király Múzeumban, a kecskeméti Képtárban és a pécsi Janus Pannonius Múzeumban.” (kieselbach.hu; fotó: jaszioszkarpaholy.com)

Álljon mellénk, támogassa a szerkesztőség munkáját, hogy fejlődni tudjunk, hogy színesebbek lehessenek cikkeink! A részletekért kattintson a képre!