AD-blacklist1

2018
jan.
21

Színe, visszája – fába vágott képek varázsa

Írta: Oszvald György

Szech Veszelka 23leadNem volt szerencsém Veszelka Pál intarzia készítő mester kiállításmegnyitójával január 8-án. Aznap nem tartózkodtam Budapesten, így lemaradtam a Széchenyi Általános Iskolában megrendezett tárlatról. Más módját választottam hát, hogy bemutassam a kiállítást és a különleges faképek alkotóját.

 

 

Sándor Zoltán igazgatót kerestem meg, s Veszelka Pál elérhetőségét tudakoltam. Készséges volt, megkaptam a telefonszámot. Ha már ott voltam az iskolában, készítettem néhány fotót, s azt is megkérdeztem, hogyan jött létre a kiállítás? Az intarzia nem egy gyakori önkifejezési mód, ritka ága a képzőművészetnek.   

 

Zoli

 

   Igazából ennek a kiállításnak az apropója a tavaly szeptemberi Széchenyi-emlékhely kialakításához, átadásához kötődik. Kis idővel az avatás után beállított hozzám egy ember, hozott egy Széchenyi intarzia-képet. Elém állt, s megkérdezte, elfogadom-e? Mondtam, megtisztel vele, örömmel fogadjuk, az alapítványunk átveszi, s a Széchenyi-falnál találunk neki helyet is. A második kérdése az volt, megismerem-e? Hát, bevallottam őszintén, nemigen. Erre elmondta, hogy két fia ide járt iskolába, ő is sokat volt itt, s ezért ezzel a képpel szeretné a mi Széchenyi-kultuszunkat támogatni.

 

   Szech Veszelka 22Néhány nap után kattant be, hogy megkérdezzem, van-e több intarzia munkája is? Felhívtam telefonon, s mondtam neki, arra gondoltam, ha igen, akár egy kiállításon is bemutatnánk ezt a különleges műfajt. Már csak azért is, mert egy faipari szakma, a bútorasztalos egyik nagyon szép kiegészítő oldala, s ez bizonyára hasznos lenne a gyerekeknek. Az új év elején meghívott, menjek el hozzá, s nézzem meg, miből lehetne válogatni.

  – Szó, ami szó, összejött a kiállítás – fejezte be a történetet Sándor Zoltán. De, mi sem volt természetesebb, minthogy a témát tovább gondolta, s az elsők közt lehettem, akikkel meg is osztotta terveit. Nevezetesen, hogy akár a rajzórák anyagába is be lehetne illeszteni, hogy a gyerekek rajzoljanak intarzia mintát, s aki úgy gondolja, hogy érdekli az intarzia készítése, szakköri keretekben ezt megtanulhatja – Veszelka Pál szívesen vállalja a velük való foglalkozást –, és a saját mintáikat faraghatják fába. Sőt, az alapítványunk segítene, hogy a fára rajzolt, kiszínezett ábrákat körbe égessék, s mindezekből egy diák-kiállítást is létre lehetne hozni.

   Hát, idáig az előzmények.

Szech Veszelka 3

 

Pali

 

   Utoljára katona koromban – márpedig az nem most volt – találkoztam közelről intarziával. Az egyik bajtársam asztalos volt, s egy idő után engedélyt kapott a szerszámai és a faféleségek laktanyába hozására, s attól kezdve gyártotta a „faképeket”.  Őrtornyot, a laktanya egyes érdekes részeit, állatokat, virágokat, sőt, egy-két portrét is.

   Szechenyi kiall Veszelka 001– Ahhoz, hogy valaki intarziát készítsen, asztalosnak kell lennie? Úgy tudom ön is szakmabeli – fordultam kérdőn Palihoz.

   – Nem. Nem kell asztalosnak lennie, de a fát ismernie kell annak, aki erre adja a fejét. Egészen pontosan a fa tulajdonságait. Mert ahány fa, annyi tulajdonság. Az egyik kemény, a másik puha, ezek a vágás nehézségét befolyásolják. Milyen a fa szálszerkezete, mert az sem mindegy, hogy szálirányba vágunk vagy arra merőlegesen – magyarázta, majd elővette a hátizsákját, s kipakolt belőle néhány kincset.

   – Készültem, hoztam egy félig kész munkát, így könnyebb magyarázni – tette maga elé az egyetlen, s nem is nagy méretű vágó szerszámot, de erről mindjárt szólok bővebben is. Előkerült egy speciális vágólap is, amely felülete sima marad, ha belevágnak – ezt jól ismerik, akik metszetekkel dolgoznak – és kétféle nagyon vékony falemez is.

 

   Óvatosan az asztalra tette a félig kész képet is. Egy nagy körbe virágminta volt rajzolva, néhány eleme már a végleges helyén, mint például a kört ölelő gyűrű és néhány levél, s ezek egy később nyom nélkül eltávolítható ragasztószalaggal voltak rögzítve. Pali elmondta, nem képzőművész, a rajztehetsége átlagos, ezért inkább az internetről veszi le a mintákat, s azokat viszi át a fára. Ugyan tiltakozott az intarzia készítő mester titulus miatt, mint ahogy a bevezetőben is írtam – ő magáról azt mondja, ,,csak egykicsit ügyesebb kezű az átlagnál" – de úgy gondolom, mindaz, amit láttam, tapasztaltam, az alapján, legyen bármilyen szerény is, kijár neki a mester! Nos. Amikor a rajz kész, akkor elkezdi kivágni az elképzeléseinek megfelelő részeket. A magyarázat után azonnal neki is látott, de előtte bemutatta a szikét.

 

   Szechenyi kiall Veszelka 011– Szóval ez a kés. Lehet üzletben is vásárolni intarzia-kést, de azzal nem tudnék dolgozni. Nem illik a kezembe, nem olyan a fogása és a pengéje sem tetszik. Ezt én magam köszörültem gépi vasfűrész lapból. Eléggé kemény, de rugalmas is. A fa nagyon koptatja az élét, ezért munka közben többször is meg kell fennem. Olyan éles lesz, mint a borotva. sőt…

 

  S már mutatja is, hogy mit látok. Kicsit értetlenül néztem, így jött a magyarázat: – Tanuló koromban azt mondta a mesterem, ha látod a gyalukés élét, akkor nem éles a szerszám. Akkor jó, ha nem lát az ember semmit, akkor éles.

  Ahogy a fényben forgatta a vékony pengét, jól látszott, illetve alig látszott, miről is beszélt.

 

    Arra is kíváncsi voltam, hogy az alapra a minta negatívját rajzolja-e fel vagy a színét, azt, amit látni fogunk? – Ez utóbbi a lényeg, mert maga a minta a munkafelület, így szemből kell látnom. Ráadásul az is fontos, hogy nem merőlegesen vágok, hanem kicsit ferdén, az alap alá. A beillesztendő darabot is így vágom, s alulról helyezem be, így a helyére csúszik, s jobban beszorul, nem esik ki – árult el egy mesterfogást.

  

Szechenyi kiall Veszelka 015Elkezdődött a bemutatás, egy levelet vágott ki, közben mondta, hogy figyelni kell a szálirányra, egyrészt a vágás nehézsége miatt, másfelől pedig a fény másként törik meg rajta, így akár még a színe is más lehet ugyanannak fának a vágástól függően.

 

    – A kieső résszel mi lesz?

    – Gyakorlatilag hulladék, bár, ha eléggé nagy, érdemes megtartani mert egy kisebb elemhez felhasználható – mondta, majd elővette a levélnek való furnért, s a készülő kép alá helyezte, figyelemmel arra, hogy a legkevesebb legyen a vágási veszteség. No, meg a korábban mondottak alapján az alávágás így egyszerűbb, a kés szinte magától vág a helyes szögben. Beillesztette a levelet a helyére, rögzítette. Közben úgy egy negyedóra telt el…

   – Meglehetősen időigényes munka. Hány napot dolgozik egy-egy darabbal?

   – Sok mindentől függ, de egy átlagos képnél a tiszta munkaidő úgy egy nap. Volt már olyan darab is, amin meg egy hétig dolgoztam, naponta hat-nyolc órát.

   Szechenyi kiall Veszelka 020Mik a kedvenc témái?

   – Gyakorlatilag mindent szeretek, állatot, embert, növényeket, de legjobban Reich Károly grafikusművész rajzait imádom. Van egy másik technika is, amivel dolgozom, ez a beégetés, s nagyon sok képet én is „megrajzoltam” ezzel a módszerrel. Egyszerűen nem tudok vele betelni, annyira szeretem. Ott látja ezeket, a sorban az első tablón – mutatta.

   Felálltunk, odamentünk, s talán ez nem volt véletlen. Így azt is megmutatta, hogy több rajzot megcsinált intarziába is. Közben rábökött egy képre: a 20 éves Veszelka Pál önarcképe volt. Lassan, a képeket nézegetve mentünk vissza az asztalhoz, közben a színes indián totemállatokat is alaposabban megnéztük. Így derült ki, hogy bár vannak olyan fák, melyeknek a vágata, a „húsa” színes, a kreatív hobbi üzletekben lehet előre színezett lapokat vásárolni; ő maga is használja ezeket. Azért hozzá tette, az az igazi intarzia, amikor minden eredeti, natúr fa, és csak a szálirány, meg hogy a bal vagy jobb oldalát teszi be, döntik el a színhatásokat. Mutatott is példát, egy sast, ahol a madár nyaktollazata mintegy száz, egymás mellé helyezett vékonyka csíkból áll össze, s ad élethű megjelenést!

 

   Szech Veszelka 15aDe azt is elmondta, meg is mutatta, hogy az egyik kép, a Hórusz, 652 darabból van kirakva (balra). Egy hétig készült, napi 8-9 órát dolgozott vele.

   – Egyszer megmutattam valakinek, s azt hitte, a kis fekete pöttyöket ráfestettem. Hát nem, azok is vágva vannak. Minden egyes darab – mondta nem kis büszkeséggel. S ha már beszéltünk róla, megmutatta a kedvenc ,,bagoly-portréját" is (jobbra, lent). Ennek az a különlegessége, hogy ez volt az első munkája; – nem véletlenül kedvenc.

   Szechenyi kiall Veszelka 012Hány darab intarzia-képe van? Az iskola igazgatója mintegy ezerről beszélt.

   – Hát, annyi nincs, nem is tudom pontosan. Talán hatszáz körül van. A kiállításra közel kétszáz darabot hoztam. Bár, ha úgy vesszük, lehet ezer körül, mert intarzia hűtőmágneseket is csinálok, s ezekkel együtt nagyjából kijön a kerek szám.

    – Mi lesz a művei sorsa?

    – Nem tudom. Otthon kint vannak a falon. Már amennyi elfér. A többi a szekrényben. Ez az első kiállításom, így, ebben a formában még senki sem látta. 1995-ben kezdtem el az intarziákat, s nagy szerencsém volt, mert éppen egy olyan munkahelyem volt, ami vékonyra vágott furnér lapokkal kereskedett. A mintákat szabványos méretre vágták, s a leesett hulladékokat elkértem; még ma is tart a „készlet”.

   Korábban próbálkoztam eladással. Nem magamtól, vitték volna az egyik képemet. De, amikor megmondtam, mennyit kérnék a kiválasztott képért, elállt a vásárlástól az illető. Soknak találta. Hát, saját kedvtelésemre, a magam örömére alkotok. Elég sokat elosztogattam.

   – Hogyan tovább?

   – Véletlenül vettem észre, hogy milyen szépek a földre hullott, itt-ott sérült falevelek. Azt találtam ki, hogy fekete kartonlapra viszem fel ezeket. s áttetsző faipari ragasztóval rögzítem. Így átlátszó marad, s az eredeti színét is megtartja.

 

fotó: 10kerkult.hu/OGY

Álljon mellénk, támogassa a szerkesztőség munkáját, hogy fejlődni tudjunk, hogy színesebbek lehessenek cikkeink! A részletekért kattintson a képre!

tamogato tabla 400px