AD-blacklist1

2017
aug.
19

Szalmafonatok áldással

Írta: Oszvald György

szalma leadTüskés Tünde szalmafonó népi iparművész kiállítása nyílt meg a Kőbányai könyvtárban augusztus 10-én. A kiállítás nem csak a szalmából készült alkotások miatt különleges: utal az augusztus 20-ai, a paraszti hagyományokban az aratás végére, az új kenyér ünnepére is.

 

 

Mikor eljött az ideje, és jó sokan is voltak, valahol a szalmafonat végén, a könyvespolc mögül felbukkant Budai Ilonka Kossuth-díjas népdalénekes (nagy képen bal szélen). Csodás, lágyan érces hangja betöltötte a könyvtár légterét. Egy áldást kérő moldvai dallamot énekelt.

  

szalma 149  „Az Isten áldása/ Szálljon erre házra,/A benne lévőket/ Indítsa vígságra// Bor, búza, békesség/   Bőven megteremjen,/Az igaz szeretet/ Mindig köztünk legyen// Bor, búza, békesség/ Bőven megteremjen,/Az igaz szeretet/ Most is köztünk legyen.”

 

   Hatásos, erős felütés. Sem Ilonka jelenléte, sem a dal választása nem véletlen. Tüskés Tünde szalmafonó népi iparművész remekeire kérte az áldást. Ugye, hogy ez szokatlan megoldás egy kiállítás megnyitóján? De miért is csodálkozom ezen (bár örömmel tölt el az aktus), mikor a hívő családoknál ma is mindennapos dolog, hogy a családfő imát mond az étkezés előtt, áldást kérve az Úrtól az ételre, majd annak utána pedig azokra, akiknek étek nem juta…

 

   Tüskés Tünde tárgyait nyugodtan nevezhetjük egyfajta szellemi tápláléknak, hát miért is kéne áldás nélkül hagyni, mikor elkezdjük habzsolni a csodát?

   szalma 212A dal megteremtette az alapot ahhoz, hogy Sóron Ildikó, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár régió igazgatója (képünk) egy rövid köszöntőt mondjon. Felidézte, hogy a Kőbányai könyvtár hosszú ideje vállal szerepet a hagyományok ápolásában, terjesztésében. A kiállítás nyilvánvalóan ezt a célt szolgálja. Bemutatta a meghívott vendégeket, Budai Ilonkát, Bicsák Esztert, az MTVA Kossuth Rádió vezető szerkesztőjét, s természetesen a főszereplőt, Tüskés Tündét.

 

   Ha a kiállítás nyitánya meglepő volt, a fonatot folytatva Bicsák Eszter megnyitó beszéde sem nélkülözte a meglepetést. – Kedves megjelentek, kedves barátok! S azért mondok barátokat, mert Tünde már megszokta, hogy az ő barátai az én barátaim is, és ez fontos – hangzott el az első mondat. Majd elárulta, Tünde ragaszkodik hozzá, s ugyan nem tudja ennek okát, de örül neki. Zengővárkonyban ismerte meg őt, a Szalmakincstár gyűjtemény alapítójaként, annak kezelőjeként.

 

   szalma 203– Akkor és ott csodálkoztam rá felnőttként először arra, hogy a szalmából készített tárgyak nem is olyan törékenyek, mint gondoljuk. Merthogy iszonyatosan nagy ereje van ennek a különleges fonásnak, hadd mondjam ki, művészetnek! – hangsúlyozta.

 

   A szalmafonás önmagában kiszorulóban van a mai rohanó világban. Egy régebbi kor szokásrendszerének, ünnepi alkalmainak szerves tartozékai az így készült tárgyak, díszek. Legtöbben az aratáshoz kötik ezeket és – feltehetően – egyéb megjelenéseiről nem is nagyon tudnak. Talán néhány így készült gyerekjáték, főleg babák felbukkanhatnak a tudat mélyéről.

 

Bicsák Eszter (képünk) arra hivatkozott, hogy míg korábban a parasztember az elvégzett munka után a fel nem használt, maradék anyagokból képes volt művészi tárgyakat alkotni, addig ez a fázis ma hiányzik. És itt jött az a bizonyos de!

    – Egyes vidékeken, főleg fesztiválokhoz kapcsolódó, de más események okán is egyre többször találkozni az út mentén szalmabálákból épített óriási szobrokkal. A maguk helyén ezek is művészeti alkotások, s jó, hogy a szervezőknek eszébe jutott egy efféle alkalmazás. Utána néztem, s kiderült, Amerikában, Ausztráliában ennek elképesztő hagyománya van: versenyeket rendeznek.

   Tünde helyzete speciális, mert nem nagyméretű dolgokat alkot, mégis övé a nagyobb érték. A szemlélődő két dologra biztosan rájön, ha műveit nézi. Az egyik, hogy minden alkotásában van valamiféle spiritualitás. Azaz, ránézünk és valami mást is látunk benne; az aratókoszorú, a szív, a lovacska valami mást is jelent, a tárgy nem pusztán önmaga. A másik a csodálat: hogy-hogy nem tört el a szalmaszál, hogyan lehetett meghajlítani, miért olyan szép?

   Azt kívánom mindenkinek, élje át ezeket az élményeket, tapasztalja meg Tünde csodáit, miközben műveiben gyönyörködik – zárta megnyitóját Bicsák Eszter.

 

   szalma km 11Hadd reagáljak azonnal a kívánságra! Annak a spirituális valaminek – amit Bicsák Eszter említett a megnyitón – a megérzését segítette a kiállítás másnapján rendezett szalmafonó kézműveskedés. Gyerek és felnőtt elmélyülve hajtogatta, tekergette a szalmaszálakat, néhányan büszkén mutatták a nyakukban lógó szalmaszívet, mások éppen a kiscsikó sörényének megformázásával kacérkodtak. Persze, Tünde segítségükre volt: ha egy-egy mesterfogás kellett éppen a hajlításhoz, nem titkolta, inkább végtelen türelemmel mutatta, magyarázta. Biztos vagyok benne, az alkalmi szalmafonók megéreztek valamit a varázslatból.

 

   Ide kívánkozik egy gondolat. Aktív népzenész koromban sokat vitáztunk arról, hogyan kell őrizni a hagyományokat: csak az autentikus hangzásvilág a fontos – azaz „zárjuk vitrinbe" az adatközlők tudását – vagy nyúljunk bátran a zenei alapokhoz, igyekezzünk más megfogalmazással, szerkesztéssel az aktuális érzésvilágot kifejezni? Azt hiszem, napjaink világzenei, etno-rock és hasonló, a népzenéből építkező stílusok megadják, megadták a választ, miközben a tiszta forrás vígan csobog!

 

   szalma 031Nos, ez a kis felvezető azért kellett, mert Tünde tárgyai között ott voltak az akár holnap használható fonott táskák. (Csak nehogy valaki most azt mondja, hogy a kis erdélyi faluban, Széken milyen csodás szalmakalapokat fonnak. Igen, így van, de az a székiek szokványos életviteléhez tartozó mindennapi használati tárgy, míg a hagyományos technikát alkalmazó, az adott kultúrkörben nem szokványos tárgy megjelenése más kategória.)

 

   – A kiállított daraboknak részben egyházi, részben a paraszti folklórhoz köthető gyökerei vannak és a végén, mint egy kaput nyitva hagyva a modern korban folytatódik. Gondolok itt a fonott táskákra. Köteles-e a művész a gyökereket úgy használni, hogy azoknak a jelen is haszonélvezője legyen?

   szalma 327– Megmaradhat a hagyomány adta kereteken belül és tovább is léphet. Ez mindig a művész lelkén múlik. Bennem van egy késztetés, hogy a ma emberéhez is szóljak, azokhoz, akik nem szükségszerűen vallásosak vagy paraszti gyökerekkel bírnak. Azt szeretném, ha éreznék, ez olyan, mint az arany, ezt lehet használni. Szeretnék hatni a szépérzékükre. Én úgy érzem, nekem ez kötelességem, mások egyéb utakat követnek. Hadd mondjak egy példát! Egy szalmából font szentlélek madár lehet a hagyományt követve valóban egy hiteles népi darab. De én a szalma közé fonalat is szőttem, ezt ugye a népművészet nem engedi meg, mert más dolgokat is szerettem volna kifejezni a madárral.  

 

    A megnyitó végén Tüskés Tünde (képünk) köszönetet mondott könyvtár vezetőségének a lehetőségért, a különleges hangulatot árasztó kiállítóhelyért, Bicsák Eszter kedves szavaiért, kiemelte, hogy vele a zengővárkonyi szakmai kapcsolat fejlődött barátsággá, Budai Ilonka műsorért, aki 1998-ban az első, fóti templomban rendezett szalmafonat kiállításon is énekelt, s külön is megköszönte a műsoron kívüli huncut meséjét.

    Felidézte, hogy azt a bizonyos első fóti kiállítását Csókos Varga Györgyi (Magyar Örökség díjas képzőművész, festő, iparművész -a szerk.) nyitotta meg. Tőle azt tanulta el, hogyan lehet tanítás, alkotás és család között egyensúlyozni, úgy szervezni az életet, hogy mindenre jusson idő. – Györgyi néni minden más mellett nyolc gyereket nevelt – magyarázta.

    Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy munkahelyén, a budapesti Piarista Gimnáziumban, egyben a rend alapelve, jelmondata is „a lélek emelkedése és a tudomány”. – De miért csak a diákok figyelmét hívják fel a lélek fejlesztésére és a tudomány elsajátítására? Hiszen mi, tanárok is e szerint élünk, ebből táplálkozunk, s ez a kiállítás is e szerint jött létre – mondta.

   

szalma 389

 

   Tüskés Tünde szavai után Budai Ionka egy közös éneklésre kérte a megnyitó résztvevőit. A dalválasztás újfent szerencsés volt, az Erdő, erdő, marosszéki kerek erdő… népdalt mindenki ismeri, s hatott a szalmavarázslat: közösen fújták a nótát…

 

A kiállítás szeptember 20-ig tekinthető meg a könyvtár nyitvatartási idejében.

 

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT

Fotó: 10kerkult.hu/OGY