Késő esti orgonamuzsika
Plakátok hirdették augusztus 6-ra a Filharmónia szervezésében zajló Orgonák éjszakája sorozat kőbányai, a Szent László templomban tartott rendezvényét. A program első felében Benedek András, a templom kántora a karzaton tartott előadást Egy orgona közelről címmel, majd Kissné Baranyai Éva közreműködésével romantikus és későromantikus szerzők műveit mutatták be.
A karzatra a 66 lépcsőfokból álló csigalépcsőn lehetett feljutni. Az előtrében, mely pihenő és egyben a kórus próbaterme is, épphogy elfértek az érdeklődők; mintegy 30 fő volt jelen. A vendégeket Benedek András köszöntötte, s bemutatta az új plébánost, dr. Kovács Zoltán atyát, aki szintén meghallgatta az előadást.
A bemutató első fele az orgonáról, annak történetéről és legfőbb jellemzőiről szólt. Benedek András közérthetően, a szakzsargont mellőzve ismertette a Szent László templom orgonájának legérdekesebb és legjellemzőbb adatait. Az első volt, hogy elmondja, ez a negyedik Orgonák éjszakája, és a tavalyi kivételével – a vírusveszély miatt későn kapták az értesítést, s már nem tudtak időpontot biztosítani – az első kettőn, s most, a negyediken vesznek részt. Érdekességként jegyezte meg, hogy a próbaterem fölött van egy másik, ugyanilyen helyiség is, de azt nem használják. Elmondott ezzel kapcsolatban egy érdekes történetet, mely az elődjével, Varsányi István karnaggyal történt meg. Az 1990-es években egy nagy felújítás volt, s ezen idő alatt még nem voltak meg a ma már látható a három rózsa üvegablak. Nos, mikor feljött a próbaterembe a rorátéra (hajnali mise -a szerk.), egy hólapát volt az ajtó mellé állítva, hogy az ablakon befújt hótorlaszt eltüntesse.
A kedves sztorik után arra kérte a jelenlévőket, hogy fáradjanak át a karzatra, ahol az orgona bemutatását tárgyi és hangzási elemekkel tudja színesíteni. Felhívta a figyelmet arra, hogy vigyázzon mindenki a lépcsőre, és jelezte, hogy balra majd látható lesz egy hatalmas ventilátor, amely levegőt termel. Egyedisége, hogy akkor is működik, ha a fázisokat rosszul kötik be, mert ilyenkor is képes működni kb. 75-80%-os teljesítménnyel. „Ezzel már el is árultam, hogy az orgona három fázissal működik” – mondta Benedek András (képünk), előre ment, majd a karnagyi székben foglalt helyet. Körülötte két oldalon a közönség tudott leülni.
Az orgona története több ezer évre nyúlik vissza, s ennek nyomait Aquincumban is lehet látni, az ott kiállított víziorgonán. Az orgona ősének is tekinthető hangszer sípsorait mechanikus fújtatóval létrehozott, a víz hidrosztatikus nyomásával állandósított szélnyomás szólaltatta meg. A víziorgona minden bizonnyal a legkorábbi hangszer, amelyen billentyűzet segítségével lehetett játszani. A mai orgonáknál a ventilátor termelte levegő megfelelő nyomását újságpapírba csomagolt téglákkal érik el. A téglák mennyisége és elhelyezése fontos tényező, már akár egy tégla elmozdításával is megváltozhat a nyomás a szélládában. A sípok innen kapják a levegőt. Kérdés, hogyan szólalnak meg a sípok?
Az orgonabemutató közönségének egy része, balra az ajtóban dr. Kovács Zoltán atya
A 22 m belmagasságú templom karzata mintegy 15 méter magasan van – ritka az ilyen magasságba épített karzat – és az orgona még e szint felett áll. András azonnal jelezte, hogy az orgona homlokzatán látható sípok nem szólnak, ezek csak díszsípok, a valódi sípok e mögött találhatók. „Az ón-ólom tartalom szabályozásával elérhető hogy ezek a sípok szépen csillogjanak, ám a belül lévők bizony eléggé matt felülettel bírnak. – árult el egy nem látható tényt
De térjünk vissza a kérdéshez, hogyan szólal meg a síp, a nyomáson tartott levegő hogyan megy bele a sípba?! „Az egyes korokban különféle módon oldották meg a síp megszólaltatását. A középkorban egy billentyű lenyomása egy kétkarú emelőt mozdít meg. A forgástengely egyik végén lévő kar felemelkedése megnyitja a szélláda egy rekeszét, a levegő kiáramlik, s így megszólal síp. Mivel egyszerre több billentyűt lehet megnyomni, egy egész hangzuhatag tud megszólalni.” – Hozzá tette, akkoriban ez nem is volt egyszerű, ugyan 12-14 hang volt az orgonán, de a billentyűt ököllel kellett erősen lenyomni. Ezek arra voltak hivatottak, hogy a gregorián énekekben egy-egy gomb lenyomásával kitartották az adott hangot; ez volt az a bizonyos orgonapont, mely biztosította, hogy a kórus ne térjen el más hangnemekbe, azaz ne legyen hamis az ének. Később finomodott ez a hangzás, az orgonaponthoz rendelt sípokat elkezdték szétosztani, s rájöttek, hogy a különböző sípoknak más és más hangszíne van. „Ugyanis nem mindegy, hogy fasíp szól vagy fémsíp, vékony vagy vastag, le van fedve a teteje vagy nincs, raknak bele egy kis réznyelvet rezegni vagy sem.” – taglalta a megszólalás változatosságának lehetőségeit.
„A mi orgonánk jelenleg 37 féle sípsorral bír, három manuálos. Amikor megépült 1896-ban, akkor még csak 28 féle sípsora volt.” – mondta András. Van 2 regiszteres házi orgona, de, mint elhangzott, játszott már 104 regiszteres orgonán is. A világ legnagyobbnak tartott orgonája Atlantic City-ben lévő Boardwalk Hall épületében van: 33 112 síppal és 449 regiszterrel rendelkezik, hét manuálos a játszóasztala, a hanghatásokat 1235 regiszterkapcsolóval és hat pedállal lehet alakítani.
A fejlődés pedig sok-sok kísérletezés és tévút után elért az elektronikus orgonákhoz. Modernek, egyszerűek, de érzékenyek és bonyolultak.
A megfelelő illusztrációhoz gyorsan ki is emelt egy kisebb és egy nagyobb sípot, a hangzást, annak változtatását pedig azzal mutatta be, hogy bele is fújt mind a kettőbe. Érdekes volt hallani, hogy a befújás erőssége hogyan változtatta meg a hang magasságát, a megszólalás telítettségét, a felhangokat.
Majd átült az orgonához, és azt is megmutatta, hogy milyen az, amikor mindegyik síp megszólal. Itt kihasználta, hogy egy billentyűhöz több síp van rendelve, s ha bekapcsolja a megfelelő sípot, megszólal az adott hang oktávja (sőt, a példában egyszerre négy oktáv), de a kvintje és egyéb felhangjai. Hátborzongató volt hallani, amikor – ha jól vettem ki – egy csodás A-dúr minden gazdagságában betöltötte a teret! A bemutatón 16 regisztert szólaltatott meg András, s már itt világos volt, hogy az orgona a hangszerek királynője. De egy kérésnek eleget téve benyomta a tutit is. Azaz, mindegyik regisztert bekapcsolta: az élmény leírhatatlan volt!
Hallhattuk a különféle hangszíneket: a lágy, fuvolaszerű, mondhatni „szuszogós”, szinte fátyolos hangot, de az éles, érces hangzást is. Hallhattuk a legmélyebb, a tehénbőgéshez hasonló hangokat. Kipróbálhattuk, hogy vajon halljuk-e legkisebb síp bántóan szúró hangját. (Úgy 16-18 ezer Hz körül lehetett. Az emberi hallás határa a 20 ezer kHz körül van. – a szerk.)
(képünkön: Kissné Baranyai Éva)
Benedek András válaszolt még 1-2 kérdésre, majd mindenki megtekinthette az orgonaszekrény egy kis részletét, a sípokat, s a szélláda újságpapírba csomagolt téglákkal fedett tetejét. Az orgonabemutató után a résztvevők csatlakoztak a már a földszinten helyet foglalt közönséghez. Nem maradt más hátra, mint élvezni a két orgonaművész hangversenyét.
A Szent László Plébániatemplom orgonája
Az orgonakoncert műsora – előadók: Kissné Baranyai Éva, Benedek András
A magyar romantika és későromantika szerzőinek művei
Liszt Ferenc (1811-1886): B-A-C-H fantázia és fúga „továbbra is mindenekelőtt Bachért rajongok” (1863)
Kapossy György (1836-1912): 45. Zsoltár
A szerző kántortanító, több egyházi énekeskötet szerkesztője és számos ének szerzője. Most felhangzó műve a háború idején tartandó litánia befejező éneke, szövegét Sujánszky Antal (esztergomi segédpüspök) írta.
Antalffy-Zsiross Dezső (1885-1945): Legenda.
A szerző magyar orgonaművészként kora legjelentősebb előadói közé tartozott, zeneszerzőként is jelentős. A budapesti Zeneakadémia orgonatanára, külföldön – többek között – a New York-i Filharmonikusok, és a Szent István bazilika orgonistája (is) volt. Zenekari, kamara-, kórus-, zongora- és orgonaműveket alkotott, amelyek mások mellett a Schirmer, Ricordi, Steingräber, és Universal kiadóknál jelentek meg.
Liszt Ferenc: Ave Maria d’Arcadelt
Liszt Ferenc: Ave Maria
Pikéthy Tibor (1884-1972): 3 mű az op. 16-os sorozatból (Preludium, Intermezzo, Postludium).
A szerző a váci székesegyházi karnagya, zeneszerző és orgonaművész, a váci zeneiskola alapítója (1934-ben), nevét 2004-ben vette fel az intézmény. 1902-ben adták ki első zongoraművét. 1904-ben diplomázott a győri tanítóképzőben. 1907-ben magánúton elvégezte a Zeneakadémia tanárképző szakát. Kezdetben Pannonhalmán, majd 1915-től Vácon oktatott. Életműve a 105 Opus: zongora-, énekkari és orgonamű.
Szerzé: Erney József (1846-1929) - Orgona-ábránd Erkel Ferencz „Hymnus”-a felett.
A szerző kora ifjúságától zenével foglalkozott, apjától kapott alapos oktatást. 1862–66-ban a fővárosban a Nemzeti Zenedében mint zongoratanár és orgonista működött. Egy rövidebb párizsi tanulmányi időszak után visszatért Budapestre és 1867-től a Nemzeti Zenedében zongora- és orgona-tanárként dolgozott, majd 1901-től a Nemzeti Zenede igazgatója.
Kapi-Králik Jenő (1906-1978): Az éj ím érkezik
A szerző evangélikus zeneszerző, zenepedagógus, orgonaművész. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Siklós Albert növendéke, 1929-ben zeneszerzési végbizonyítványt, majd 1930-ban tanítóképzői zenetanári oklevelet szerzett, 1933-ban Zalánfy Aladár növendékeként végezte el az orgonatanszakot. Még főiskolás korában rendszeresen orgonált a budapesti Dohány utcai zsinagógában, de játszott a Deák téri evangélikus templomban és a kelenföldi evangélikus egyházközségben is. 1958-1962 között Soroksáron az ének-zene tagozatú általános iskola tanára volt nyugdíjazásáig. Az elhangzott mű a magyar utóromantika kései alkotása.
A koncert végén a két orgonaművész az oltár előtt köszönte meg a szép számban összegyűlt érdeklődő vastapsát, s Zoltán atya elismerő szavait.
A cikkhez képgaléria tartozik ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY
