AD-blacklist1

2023
feb.
23

Ceruza és playstation – jól megférnek egymással

Írta: Oszvald György

Lovak Angelina 031 leadNem sokkal Avar Angelina kiállítása után interjút kértem tőle. Erre két jó okom volt. Az egyik, hogy bár sok minden elhangzott róla a megnyitón, mégis szerettem volna jobban megismerni. A másik ok a buta figyelmetlenségem: magamat tréfáltam meg a diktafon kezelése közben…

  

 

   Avar Angelina január 13-ai egy rövid interjút terveztem készíteni az ifjú művészpalántával. Pechemre, a működő diktafont kikapcsoltam (pillanat-állj funkcióra váltottam), így az értékes információkat nem rögzítettem. Ezért néhány nap után úgy döntöttem, hogy pótolandó Angelina mondatait, és kiegyenlíteni figyelmetlenségemet, egy alaposabb interjút kérek tőle.

   Erre nemrég sor került, az iskolájában beszélgettünk.

 

   – Nem tagadom, érdeklődve néztem végig a facebook oldalad, s egy jót nevettem azon a posztodon, amelyiket egy rajzpályázat apropóján írtál. Elmondod mi volt az?

   – Egy ló fejét rajzoltam meg, s küldtem be a pályázatra. Azt írták vissza, hogy ezt nem fogadják el, mert ez nem rajz, hanem fénykép. Erre írtam egy szösszenetet.

   Angi FBEngedelmeddel, kimásoltam ezt a részt. Történt valami reakció, egy bocsi, elnézést kérek, vagy valami hasonló?

   – Nem, semmi. Nulla választ kaptam. Pedig a fázisrajzokat direkt azért küldtem el, hogy folyamatában lássa a bíráló, nem kamuztam, ez tényleg rajzolás.

   – Azt viszont nem tisztáztuk még, hogy miféle volt ez a pályázat? Ki hirdette meg, milyen feltételekkel?

   – Igazából, ez nem is pályázat volt, hanem a facebookon van egy csoport kezdő rajzosoknak, ennek én is tagja vagyok, s időnként itt hirdetnek meg mini rajzversenyeket, és ide lehet beküldeni a munkákat.

   Eredményhirdetés, nyeremény nincs, legfeljebb a TikTok appon lehet követni, s begyűjteni a lájkokat.

   – Gondolom, túltetted már magad ezen az eseményen?

   – Igen.

  

   Lapozzunk! – mondtam, hiszen az eredethez szerettem volna eljutni: az óvodában minden gyerek rajzol, mégsem lesznek annyira elhivatottak, mint Angelina. Gyakran vette elő a ceruzát, mint mondta, unalmában rajzolt, s mikor a szülei látták, hogy egyre jobbak a munkái, úgy két-három éve, rábeszélte az apukáját, vegyen neki egy 60 darabos rajzkészletet. A ceruzák gyorsan fogytak, a rajzok kiválóan sikerültek, így újabb készleteket kért. Ekkor 10-11 éves volt, s ekkor kapott rá a rajzolás igazi ízére.

   A kezdetekben főleg dinoszauruszokat rajzolt, kicsit később váltott a lovakra. (Napjainkban más állatokat is megörökít.) Ebben az is közrejátszott, hogy lovagolni járt, jóllehet, még ritkán ült nyeregbe, inkább simogatta a lovakat és gyönyörködött bennük.

 

   Lovak Angelina 094Miért a ló? Lehetett volna a kedvenced a kutya vagy akár a macska is…

   – Igen, de éppen azt láttam, hogy mindenkinek a kutya vagy a cica a kedvence, s ha már rajzolgattam a lovakat, miért is ne legyen nekem ez a kedvencem. Hát nem?

   – Említetted, hogy sokféle színű ceruzát használsz. (És ugye, ez maradt le a diktafonról.) Legtöbben a 12 darabos készletet veszik meg a gyerekeiknek. Mi bővebbet kell tudnunk a te eszközeidről?

   – A legjobb minőségű ceruzák a Faber-Castell márkában vannak, itt 120 darabos készlet is van, és ez már 100 ezer forint feletti áron kapható.

   Most egy 24 darabos szettel rajzolok, de tervezzük, hogy ha minden jól megy, egy komolyabb készletet vásárolunk. Apa is úgy gondolta, jó képeket nem lehet „teszkós ceruzával” rajzolni.

   Az egyik ismerősöm, Gyükér Zsófi grafikus, festőművész, akit a ceruzákról kérdeztem, azt mondta, ő 40 darabos akvarell ceruzákat használ, de az bizony elég drága. Amit apukámmal néztünk korábban, a legolcsóbb is 18 ezer forint volt…

  – Miért kell ennyi szín?

   – Az árnyalatok miatt. Vannak az alapszínek, s ezeknek, a darabszámtól függően, 10-15 átmenő árnyalata is lehet. Nem mindegy, hogy kész egy árnyalat, vagy úgy kell „kikeverni”, ha a valósághű színt akarom elérni. Nemrég készült el egy rajzom, és ez pont azt mutatja be, hogy olyan színek is kellenek, amikről ránézésre azt mondanánk, hogy ezek feleslegesek. Például az egyik lóhoz kellett használnom kéket és zöldet is, mert úgy mentek rá a fények, hogy szükséges volt ez a két szín.   

Angi horse 1

   – Azt mondtad, hogy hasonlóan a festészeti ágakhoz, itt is vannak különféle ceruzák. Az imént éppen az akvarell ceruzát hoztad elő. Van másféle is? Kérdezem, mert ha én ceruzára gondolok, az csak színes vagy grafit ceruza.

   – Igen, a ceruza lehet pasztell alapú, sőt, olajpasztell, és tudok ólomceruzáról is.

   – Honnan, kitől szerzed meg ezeket az ismereteket?

– Túl azon, hogy a tanárnőm segít, sokat nézegetek az interneten, s a TikTok csatornán is találkozom rajzolásokkal, rajzeszközökkel. De Gyükér Zsófitól ismertem meg az akrilt, a watercolort pedig akkor, amikor az első komolyabb ceruzákat vettük. És megjegyzem, hogy a jó, rajzhoz, az alkalmazott ceruzához megfelelő rajzpapír is kell. Többfélét is használok, s a matt rajzlapokat szeretem.

 

 

   – A kiállításod nagyon jól sikerült, többen majdhogynem elájultak a rajzaidtól. Hogyan értékeled magad?

   – Hát… én inkább úgy tartom, hogy gyenge még a tudásom. Persze, azt én is látom, hogy sok embernek tetszenek a rajzaim.

   – Elhangzott a kiállításon, hogy képzőművészeti iskolában szeretnéd folytatni a tanulmányaidat. Hol, milyen szakon?

  – A Jaschik Álmos Művészeti Szakgimnázium és Technikumban grafikus szakon szeretném a középiskolai tanulmányaimat elkezdeni. Úgy tudom, nehéz ide bekerülni, nem elég jól rajzolni.

 

   Angelinát arról is faggattam, hogyan viszonyul a tehetségéhez a környezete, az iskolatársi, illetve, ő hogyan viszonyul a közösségéhez. Őszintén szólva, nehezen nyilatkozott, és inkább kitért a részletek elől. Annyit mondott mosolyogva, sehogy se viszonyulnak egymáshoz.  

   Lehet, hogy egyedi eset, amit viszont felidézett. A napokban történt, hogy egy félig kész rajzát bevitte a suliba, hogy a szünetekben mindig rajzol hozzá egy keveset. Amíg barátnőjével és a testvérével ebédelni voltak, addig valaki vagy valakik tönkre tették a rajzát. „Belefirkáltak, és ez nem esett jól. Le is fényképeztem. Szerencsére, olyan helyen színeztek meg kemény ceruzát használtak, ahol árnyék volt, és nehezen, de ki tudtam radírozni.” – mondta indulatok nélkül. Hozzá tette, hogy nagyon sajnálta volna, ha ki kellett volna dobni, mert már hat órát dolgozott rajta, és még így is sehol sem tartott vele.

 

   Angi 008Ez a hat óra felkeltette a kíváncsiságomat: hogyan telik el egy átlagos napja. Végig gondoltam, hogy reggel suliba megy, délután hazakeveredik, házi feladatot old meg, készül másnapra, vacsora, és marad még 1-2 órája (ha marad) a rajzolásra, de bármi másra.

 

   Kiderült, minden nap reggel hatkor kel, este 10 körül megy aludni. Ha iskolai szünet van, vagy hétvége, akkor kicsit később fekszik le, és délelőtt is rajzol egy keveset. Vagy többet.

   Szabad idejében azonban szívesen játszik a playstationnel – mutatta is, hogy a pólóján éppen a Red Dead Redemtion 2 című játék kezdőképe van – afféle lövöldözős játékot.

   A lovagolás kéthetente, hétvégén van, máskülönben otthon van, de gyakran a bátyjánál tölti el a szabadidejét. Ritkán, de az is előfordul, hogy lógnak egyet a barátnőkkel.   

   Hallgattunk egy kicsit, de nekem még ott motoszkált a gondolat, hogy mi történik, ha felveszik a suliba és találkozik más művészeti ágakkal is. Rá is kérdeztem.

 

   – Ha felvesznek a művészeti iskolába, nem kerülöd el, hogy megismerd a szobrászatot, a festészetet, a grafikai műfajokat, egyebeket. Gondoltál-e már arra, hogy esetleg műfajt válts?

   – Nemigen gondolkodtam még erről. De most azt mondom, hogy a rajznál maradnék.

 

   Befejezésként pedig jött néhány villámkérdés is. Például, hogy tervez-e újabb kiállítást? A villámválasz egy bizonytalan „nem tudom” volt. Majd némi körülírás után kiderült, hogy várna még egy kicsit, nem érzi még magát teljesen felkészültnek, érettnek. Kicsit ragoztam a kérdést: vállalná-e, ha valaki (itt egy jónevű, kész művészre gondoltam, konkrét személy megnevezése nélkül) megkérné, válogasson ki öt-hat neki kedves rajzát, és ezekkel legyen kiállító partnere? No, itt egy azonnali igen volt a válasz.

   És én ennek a válasznak nagyon örültem! Ugyanis, talán életkorának betudható, bár nagyon szerény, óvatosan kezeli a sikerét, mégiscsak ott van benne a „megmutatom magamat” kihívás. Hiszem, hogy Avar Angelina idővel jeles művésszé válik.

 

Fotó: 10kerkutl.hu/OGY; Avar Angelina facebook oldala