AD-blacklist1

2018
okt.
10

A nemzetközi trombitaélet élvonalában Könyves-Tóth Mihály

Írta: Oszvald György

misu leadHárom díjat hozott Münchenből haza Könyves-Tóth Mihály trombitaművész a szeptember 5-14. között megrendezett ARD Nemzetközi Zenei Versenyről. A demó anyagok meghallgatása után végül a világ minden tájáról 66 trombitást hívtak meg a szervezők, a versenyen végül 41 versenyző jelent meg.

 

 

Misivel néhány nappal a hazaérkezése után, a Tutta Forza Zenekar szeptember 28-ai próbája előtt beszélgettem. A gratuláció után felidéztem, sokan izgultak érte, s magam is figyelemmel kísértem a versenyt, a 10kerkult facebook oldalon a köztes eredményeket is megosztottam. Mivel nem sok időnk volt a próbakezdésig, in medias res kezdtem a beszélgetést.

 

   – Három díjat nyertél egy nemzetközi zenei versenyen, egészen pontosan „a nemzetközi versenyen”. A három fős döntő második helye talán csak formaság, hiszen – tudomásom szerint hatvan körül volt a versenyre bejutók száma. Tiéd lett a közönségdíj, végül a talán a nem beavatottaknak legkevésbé érthető, a kortárs előadás díja volt. Mit kell ez utóbbin érteni?

   – A versenyre egy felkért kortárs zeneszerző írt egy szóló darabot, amit a versenyen mutattak be, s a harmadik körben kellett előadni. Az kapta a díjat, aki a legjobban oldotta meg a feladatot.

   – Az esemény honlapján láthatók voltak videók, melyek a verseny során készültek, de nem találkoztam az eredményhirdetéssel. Szerintem mások sem. Hogyan történt ez? Volt-e valami extra, tűzijáték, csillogó, aranykonfetti-eső vagy hasonló?

   – A díjátadót egy nagyon szép templomban tartották, tévé nem volt. Az ARD egyik képviselője mondott egy köszöntőt, majd egyenként kiszólították a díjazottakat, s a végén volt egy fogadás. Elegáns volt, de minden hivalkodást nélkülözött az eredményhirdetés.

   misu 3Mi volt a díj? Kaptatok-e valamilyen dísztárgyat, virágot vagy mást?

   – Oklevelet kaptunk, egy szép kivitelű mappába helyezték el.

   – Mondhatjuk, hogy ez a világ trombitásainak olimpiája?

   – Igen, ez mindent elmond. És éppen ezért furcsállottam, hogy ez egy szimpla szakmai eredményhirdetés volt. Igaz, a gálán azért teljesen más volt az eredmények kihirdetésének hangulata.

   – Hadd fűzzem össze ezt a két dolgot! Ugyanis, azt már a zárónapon tudtam, hogy nem jössz azonnal haza, megjegyzem, első gondolatom volt, hogy a gratulációm mellett exkluzív interjút kérek. Szóval, mi történt az egy hét alatt?

   – Amikor lement a döntő, utána megmondták az eredményt rögtön. A héten volt még három gálakoncert, s az ünnepélyes díjátadóra csak ezek után került sor.

   – Nehéz megkérdezni is, és úgy gondolom, nehéz válaszolni is. Azért megpróbálom, hátha nem lesz fals. Milyen lelki állapotban élted meg ezt a versenyidőszakot, az eredményt? S nem is csak a müncheni egy hétre gondolok…

   – A díjaim közül a közönségdíjnak nagyon örülök, s az sem túlzás, hogy számomra ez a legértékesebb. A különdíjnak is örülök, a kortárs mű tényleg nagyon nehéz darab volt. Úgy tudom, voltak néhányan, akik éppen e darab miatt léptek vissza. Nem mondom, hogy én nem izgultam. Ami pedig a sorrendet érinti, több száz nevező közül döntős voltam. A zsűri is azon a véleményen volt, hogy három győztes született a versenyen, a gálakoncerteket is úgy hirdették, hogy a győztesek gálakoncertje. Nekem ez elegendő minősítés; gondoljon mindenki arra, hogy a demó anyag meghallgatása után kiszórták a jelentkezők bő kétharmadát. Őszintén szólva, már azt is nagy eredménynek tartottam, hogy bekerültem a második kör hatvan valahány versenyzője közé, megjegyzem, a visszalépések miatt 41-en maradtunk az első körre.

   – Tekinthetjük ezt a selejtezőnek?

   – Talán igen, hiszen a második körbe már csak 19-en jutottunk be. Itt volt egy nagy szórás, sportnyelven szólva a középdöntőbe, azaz, a harmadik körbe csak öten kerültünk be. Ezt már közvetítették a tévében is. A döntőre pedig maradtunk hárman, ezt szintén közvetítette a tévé.

   – Térjünk vissza még egy kicsit a lelkiállapotodra! Melyik szakaszt viselted a legnehezebben?

   – Fokozatosan estem transzba… Az egész nyaramat a felkészülésre tettem fel, és eléggé izgultam, mert hogy nézett volna az ki, ha ennyi munka után kiesek az első fordulóból. Ok, ez bejött, tovább jutottam. De az izgulás maradt. A második kör volt a legkényesebb, viszonylag korán fújtam, és végig szenvedtem az egész napot. Csak akkor nyugodtam meg, amikor a nap végén megtudtam, hogy benne vagyok az ötben. Azt hiszem, ez volt a legnehezebb. Ugyanis, azt tudtam, ha bejutok az ötbe, viszonylag könnyű dolgom lesz, mert itt azt a darabot kellett játszani, amit már ismertem, játszottam többször is, és szerettem is fújni (J. Haydn: Esz-dúr trombitaverseny – a szerk.).

 

A videó megtekintéshez kattintson a képre!

misu video

 

 

És nagyon fontos volt, hogy – mivel egyedül voltam kint –, amikor nem gyakoroltam, sokat néztem a facebookot, s tudtam, nagyon sokan szurkoltak nekem. Magyarországról és külföldről is rengetegen írtak, olyanok is, akiket nem is ismertem. Nem mondom, hogy nem tettek rám egy kis plusz terhet, de éppen azért mondtam, ha már ennyien szorítanak értem, akkor nagyon jól kell fújni. Hihetetlen, de nagyon jó érzés volt tudni, hogy amikor kiléptem a színpadra, tudtam, hogy több százan néznek…

   A döntő csak jutalomjáték lett volna, ha nem lett volna ott az az óriási feszültség, koncentráció, ami az elejétől fogva jelen volt, s végig kísért. A döntőn már úgy léptem fel, hogy két kiló körül fogytam. Azt viszont itt is megköszönöm a szüleimnek és két zenésztársamnak, Freész Gergőnek és Kókai Márknak, hogy kijöttek a döntőre. Óriási érzés volt így játszani. Hozzá teszem, hogy amikor anyukám meglátott, rögtön azt kérdezte: – Misukám, hát hogy nézel ki? Le vagy fogyva, beesett az arcod…

   – A Polgármesteri Hivatal Átriumában adott koncerted után azt mondtad, azért is neveztél a versenyre, mert szeretnél kilépni a nemzetközi mezőnybe, nevet szerezni, szólistaként is sikereket elérni. Kaptál-e a döntő után koncertmeghívásokat?

   – A többesszámot nem használnám, de örömömre szóljon, igen kaptam már ott egy felkérést egy németországi koncertre. Az a felkérés tényleg egy hoolywoodi történet. Ahogy a döntőt lefújtam, s bementem az öltözőbe, egy menedzser azonnal benyitott és letette a meghívást. Ez jó, a többit meglátjuk…

   – Kik segítettek a felkészülésedben, egyáltalán, hogyan készültél? Hallgattál-e koncert felvételeket, tanulmányoztál-e különféle előadásmódokat, technikákat?

   – Fontos kérdés, s jó, hogy beszélhetek róla. Javarészt egyedül készültem, de a volt tanáraim nagyon sokat segítettek. Kirsch János, Bakó Rolland. Ifj. Kovács Kálmánnal is sokat beszélgettem. S akinek a kortárs darabok előadását köszönhetem –, ami a döntőben is volt, ugye, és a második körben is szerepelt egy modern opus –, egy volt osztálytársam a Weinerből (Weiner Leó Zeneiskola AMI és Zeneművészeti Szakgimnázium -a szerk.), Pálfalvi Tamásnak hívják. Ő már szép szólókarriert épített fel. Két alkalommal gyakoroltam vele, de ezek az órák hihetetlenül intenzívek és hasznosak voltak.

   – A versenyzők listáján több magyar srác nevét is olvastam. Ismered őket?

   – Hatan kaptak meghívást, de csak négyen jöttek el, a döntőbe csak én jutottam Igen, ismerem őket, és nagyon jóban is vagyok velük

   – Egy technikai kérdést engedj meg, s előre bocsájtom, nem a zsebedben kívánok turkálni. Ki állja, állta a verseny költségeit?

   – Az első fordulóig én álltam mindent. Aki bejutott a második körbe, így nekem is, a szállásköltséget már a szervezők állták, és kaptunk étkezési bónokat, amiket meghatározott éttermekben lehetett beváltani. Emellett biztosítottak egy transzferbuszt, amivel be lehetett járni a próbákra, előadásokra.

   misu 1

  A verseny győztesei, balról: Könyves Tóth-Mihály, Selina Ott (ausztria), Ceélestin Guérin (Franciaország)

   

   – Amióta itthon vagy, jártál már a munkahelyeden, az Operában?

   – Igen, de még nem találkoztam mindenkivel, igaz, nem is dolgozni mentem be, csak egy kicsit gyakorolni.

   – Összegzés? Vállalkoznál rá, hogy néhány szóban értékeld a szereplésed?

   – Hááát, ez nehéz. Azt mondanám, az egész magyar zenésztársadalom mögöttem állt, egy emberként szurkoltak nekem, büszkék voltak, hogy ezen a versenyen egy magyar trombitás is szerepel, sőt, a döntőben van, és én pedig erre voltam és vagyok nagyon büszke. Azon töröm a fejem, hogyan háláljam meg ezt a figyelmet, érdeklődést, törődést, támogatást, amely végig kísérte a versenyzésemet…

 

   A magam részéről egy megoldásra esküdni mernék, remélve, hogy sikerül időpontot egyeztetni: Könyves-Tóth Mihály a jövő évi újévi Tutta Forza koncerten külön „fejezetet” kap Bakó Rollandtól, és a közönség felállva fogja ünnepelni.

 

fotó: ARD-videó; 10kerkult.hu/OGY

 

tamogatas