• Identitás-őrzés és az egyformasági trend

    Identitás-őrzés és az egyformasági trend

    A Kőrösi galéria adott otthont a német származású kőbányai művészek Öt nemzet lovagja címet viselő kiállításának. A megnyitót június 16-án tartották, amelyen Feledy Balázs művészettörténész méltatta a kiállítókat, s műveiket. Bővebben...
  • 1
Napi kiemelt
2012
feb.
12

Hangorkán a Hangár színpadán

Írta: Oszvald György

 

hangar 150leadHárom nagyon profi rock csapat, zsigereket borzoló hangzások és ritmusok, kiváló technikai feltételek, no, meg az érdeklődés szinte teljes hiánya. Távirati stílusban ennyi történt a Hangár nyitó koncertjén. A valóság azonban ettől összetettebb.

 

   Hangár címmel hirdetett bemutatkozási lehetőséget amatőr, a „garázs-színvonalat” már kinőtt együtteseknek profi körülmények között és lehetőségekkel a Kőrösi Kulturális Központ. Korábbi cikkünkben már bemutattuk az ötletet, s most kíváncsian vártuk az első fellépőket. Előre kell bocsájtani, hogy bár volt lehetőségünk, hogy az interneten rákeressünk a bandákra, nem éltünk vele. Befolyásolta volna a véleményt, amit a koncert minden kellékével és körülményével az ott és akkor látott produkció alakított ki.

  

   Mielőtt szubjektív értékelést adnánk a látottakról-hallottakról, egy szót szólnánk a közönségről. Pontosabban annak hiányáról. A közömbösségnek tipikusan azzal az esetével állunk szemben, amikor a rajongók(!), a barátok a műfaj iránt érdeklődők megmagyarázhatatlan módon cserbenhagyják azokat, akik próbatételre készülnek. Tönkretéve ezzel mind a kedvencek, mind a szervezők munkáját! Szerkesztőségünk nem hiszi, hogy a Kőrösi munkatársai elmulasztották volna kiplakátolni, széles körben meghirdetni az eseményt. Nem! Ők mindent megtettek! Az még érthető, hogy a szombathelyi bandát csak a legszűkebb baráti kör kíséri el. De vajon egy középiskola patronálta zenekart éppen az intézmény ne ismerne? Hol voltak az értük rajongó diákok szombaton délután? Költői a kérdés, de érdemes elgondolkodni azon, hogy a fellépők környezete mennyire propagálta az eseményt?

hangar 003

Re-Generáció zenekar

 

No, de lássuk a medvét! Elsőként a Wesselényi Miklós SZKI patronálta Re-Generáció állt színpadra. A zenekar tagjai: Varga András – szólógitár, Kesztyűs Ádám – gitár, Berkes Tamás – basszus, Apatini Gergő – dob, Márkus-Lenk Attila – ének. hangar 008A felállás klasszikus rock zenekart takar. Műsorában egy saját szám mellett a Tankcsapda, a Guns N’ Roses, a Kárpátia és mások számai kaptak helyet. Előadásukat a pontos ritmus, a tiszta játék jellemezte. Nagyon együtt volt a banda. Az látszik, hogy a képviselt kemény rock stílusban otthon vannak, de az is látszik, hogy keresik önmagukat. Több számnál előfordult, hogy az egyébként kiváló és egyéni hangú énekesük egyes hangnemeknél „belesimult” az instrumentális hangzásba. Azaz, a hangosítás minden erőlködése ellenére sem lehetett hallani az éneket. Mint mondják, két év munkájuk van a produkcióban. Szerintem néhány hónap, tíz-tizenöt fellépés, és rájönnek, mit kell kihagyni a repertoárból, még ha vérzik is érte a szívük.

  Két dolgot hiányoltam. Az egyik a hangzás bővítése. Mivel egy-két helyen felhangzott némi vokál-kezdemény, s nem mis rossz hangon, lehetne ezzel a színező effektussal próbálkozni! A másik dolog a színpadi előadásmód. Ebben a műfajban elfér az „őrjöngés” – a színpadon is. A produkciót el kell adni, nem csak befelé fordulva, a magunk örömére kell zenélni. Tudom, nem volt közönség, de ettől még a show-t el kell játszani! Megnézve (szigorúan utólag!) a neten fellelhető videókat, Hangár vs. előzmények 1:0! Srácok, ez minden megilletődöttség ellenére is 5* produkció volt!

 

hangar 020

LunchBox zenekar

 

   A másodikként színpadra lépő csapatnál már a nyitó interjúban előjött a közvetlenség, jelezve, hogy talán rutinosabb fellépővel állunk szemben. (Megismételjük, a koncert előtt nem láttuk-hallottuk a zenekarokat.) 

hangar 013

   Az is biztos volt, hogy a jelzett stílus, a „furfangos kantri pank” egy tempós, kemény rock muzsikát vetít előre. Nos, ebben nem is csalódtunk. A Hangár színpadán először zenélt a következő felállásban a LunchBox zenekar: Joós Bence – szólógitár, vokál, Góczán Gábor – ritmusgitár, ének, Simon Zsolt – basszusgitár, Holdosi Attila – dob (korábban Varga Tamás dobolt). A nyitó számukkal nyilvánvalóvá tették a stílust. Jómagam minden humor ellenére a kőkemény punk-rock kategóriába sorolnám a zenekart. Kiválóan használták ki a két jó hangú énekes szóló-vokál lehetőségét, a dobosuk lába szó szerint pergőtüzet varázsolt a terembe! 

   Az biztos, nem hagyták magukat beszorítani a stílus adta ritmusvilágba és tempóba. Nagyszerű szólók (Rossz úton jársz), kiváló ritmikai törések jellemezték a nagyon tömör hangzást. 

   A  lemezvárományos és hangar 046tehetségkutatón már első díjat nyert csapat egy-két kivételtől eltekintve saját számokat mutatott be. (Egy abszolút szubjektív megjegyzés: örömünkre, jó barátságban vannak, s tisztelői a hasonló stílusban utazó salgótarjáni Macskanadrág együttesnek!)

   A banda már villantott valamit a show-ból is, igaz, főleg a szólógitárosuk révén, de az nyilvánvaló volt, hogy sokkal rutinosabb zenekart láttunk, mint a Re-Generáció. Becsületükre legyen mondva, még oly' messziről is elkísérte őket egy kisebb rajongói csapat. Az értékelés ez esetben három db 5*-ös!

   

  Miután a bemutatásnál tisztázták a zenekar angol nevének pontos kiejtését, az énekes-szóvivő elárulta, a későbbi külföldi lehetőségek okán már most gondoltak az eladhatóságra. Ezért az angol, s nem a magyar név. Valójában, a koncert alatt kiderült, teljesen mindegy, hogy Flood in the Desert vagy Árvíz a sivatagban. A Fehér Zsolt – ének, Bagó Dániel – gitár, Szadló Tamás – gitár, Ayhan Dániel - basszus, Papp Márió – dob felállású banda a heavy metal szinte minden kellékét fel és kihasználva, a stílus legmélyebb bugyraiba vezette el a hallgatóságát.

hangar 148

A Flood in the Desert zenekar

 

   Mindenekelőtt a produkció egységességét hadd emeljem ki a fantasztikus egyéni teljesítménynek mellett. Itt külön kell méltatnom az énekes Fehér Zsolt teljesítményét. Csodálatos adottsága, abszolút tenorja egyszerűen fogalmazva sokkolt, elkábított, s ha lehet még fokozni, nálam katarzis állapotot idézett elő! Véleményem szerint legalább fél oktávval tud többet, mint a Deep Purple énekese, Ian Gillan a Child in Time c. nótában. hangar 067De ne feledjük el Szadló Tamás (képünk) őrületes szólóit sem! Egyszerűen lehetetlen elfogultság nélkül, tárgyilagosan beszélni a banda teljesítményéről! Azért megpróbálom. A produkció profizmusa már a bejövetellel kezdődik. Sötét színpad, gépzene, egyenként szállingózó zenészek, hogy egy adott pillanatban zökkenő mentesen tegyék át élőbe a zenét. Sodró áradat, s ha nem haragudnak meg, mondok egy szokatlan – magyar népzenei – párhuzamot. Ha még nem hallott valaki mezőségi lassú csárdást, keressen egyet a neten! Talál majd olyat, ahol az állandó és nem is gyors metrumszámú zenében a bőgő és a kontra precíz alapot ad, s a prímás ez alatt hatvannegyedes cifrázásokkal játssza az egyébként egyszerű prímdallamot, elérve azt, hogy látszólag őrületes tempó uralkodik! Nos, ilyen csodát hallhattunk a világok harca c. saját szerzeményben. Itt jegyeztem meg, ezek a srácok tényleg úgy jönnek, mint homok alól az Amazonas áradata! A Fear of the Dark (Iron Maden) feldolgozásuk az eredetivel vetekedett.
Volt egy ősbemutatónak is tekinthető számuk, az Ugasd a holdat című opus. Nem lehet szó nélkül elmenni a show-elemek mellett sem! Pazar! – hogy egy szép „magyar” szóval éljek. Lebegő hajkoronák, szóló a magasba emelt gitáron, egymás mellé hajló gitárosok énekes díszítéssel, rohanás a színpadon, tánc a dobosnak, stb. És végre! A gyér közönség megmozdult! 

hangar 103

A többségében a rajongótábor alkotta tömegecske megérdemelte a zenészek figyelmét! 

      

   Hát, ennyi így hang nélkül. Van fenn a videómegosztón két stúdiószámuk, az Árvíz a sivatagban és a Kívülálló című nóták. Tegnap óta többször meghallgattam ezeket. Tegyetek ti is így, kedves olvasók!

 

   A krónikához tartozik a hibátlan, profi hangosítás, igaz, jómagam több fényvariációt is el tudtam volna képzelni. De ez csak amolyan „háromkívánság”. Morassi László, az ötletgazda meglepően jó stílusban konferált.

   A jelentkezők kiválasztása telitalálat volt! Megvan a következő koncert dátuma is, április 11. Hisszük, hogy dugig lesz a KÖSZI! És köszi az élményt, srácok!

 

Cikkünkhöz fotógaléria tartozik - ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY

 

 

Kőbánya

Szent László Díj és más kitüntetések átadása

Szent László Díj és más kitüntetések átadása

2017.06.23. | Oszvald György

Gyorshír - Ünnepélyes testületi ülésen adta át Kovács Róbert polgármester június 22-én Kőbánya elismeréseit azoknak, akik munkájukkal, szellemiségükkel gazdagították szűkebb pátriájukat, s elősegítették, hogy a kerület híre, megítélése tovább javuljon, fejlődjön.

Művelődés

Identitás-őrzés és az egyformasági trend

Identitás-őrzés és az egyformasági trend

2017.06.26. | Oszvald György

A Kőrösi galéria adott otthont a német származású kőbányai művészek Öt nemzet lovagja címet viselő kiállításának. A megnyitót június 16-án tartották, amelyen Feledy Balázs művészettörténész méltatta a kiállítókat, s műveiket.

Budapest

Ingatlanpiaci körkép – Budapest

Ingatlanpiaci körkép – Budapest

2017.06.15. | szerk

A legtöbben bizonyára emlékszünk még azokra a folyamatokra, amelynek részeként 2016 nyarán ijesztő tendenciákat tapasztalhattunk az ingatlanpiacon. A kedvezőbb gazdasági környezetben az ingatlanpiac nemcsak feléledt, de egyre divatosabbá kezdett válni...

Magyarország

Nem drágulnak a kenyerek

Nem drágulnak a kenyerek

2017.06.19. | Oszvald György

Várhatóan nem emelkednek a kenyérárak amiatt, mert megváltozik a felhasznált alapanyagok aránya, így például a teljes kiőrlésű kenyerek és a rozskenyerek összetétele, miközben a fogyasztók jobb ízű termékeket kapnak –...

Suli

Mikszáth nyomában

Mikszáth nyomában

2017.06.22. | szerk

Iskolánk idén harmadik alkalommal vitt el hetedik évfolyamos tanulókat határainkon túl élő magyarlakta vidékekre kirándulni. Az előző két alkalomtól eltérően ebben az évben nem Székelyföldre, hanem a Felvidékre szerveztünk utazást....

Sport

Mi lesz veled kőbányai Halloween-run?

Mi lesz veled kőbányai Halloween-run?

2017.06.22. | szerk

A budapesti futó sportesemények számának csökkentéséről döntött rendeletmódosítással a Fővárosi Közgyűlés június 21-ei ülésén.

Szerintem

  • Most akkor készen van vagy mégsem?

    Senki ne higgye, hogy kötözködni akarok, vagy, hogy a sértettség beszél belőlem, mert nem szólt senki az új ügyfélkozpont átadásának időpontjáról. Szó sincs róla, túl vagyok rajta. Az írásban közölt fotót február 14-én készítettem 16.41 perckor, egy 217-es buszból. A busz éppen kifordult az Állomás utcából és a kereszteződésben a forgalom-irányító lámpa zöld jelzésére várt. Az utolsó pillanatban exponáltam, mert éppen a busz mögé kanyarodott egy másik, s takarta a látványt.

    Bővebben...

  • A hét műtárgya
  • A hét képe
  • A hét írása

Királyilakosztályba… Király, Királyné és Őrök 

 vigado tita 004

 

E. Szabó Margit alkotása  

 

 fotó: Oszvald György

 Hadd simogassam meg!

 RG egvaros Csorna 028

A fotó a Richter Egészségváros csornai eseményén készült 

 fotó: Oszvald György 

Riczu Sára: Éld meg!

 

   Régen szerettem a szertornát. Úgy igazából. Nem csak nézni, hanem csinálni is. Az iskolámban külön edzésre is jártam; azonban egy nap az egész osztály előtt leestem a korlátról. Rosszul érkeztem és kiment a bokám, valamint eltörtem a csuklóm. Utána mindig összesúgtak mögöttem…

 

   Soha többet nem érintettem meg tornaszert. Ami a legdühítőbb volt az egészben az az, hogy magamra voltam mérges. Meg a tanárnőre. Mindketten tudtuk, hogy még nem tökéletes az a mozdulat, mégis bemutattatta velem.

 

   Azóta félek. Mintha egy láthatatlan fal lenne köztem és a szerek között. Valami, ami távol tart tőlük, ami megfékez. Olyan erős, hogy nem tudok tenni ellene. Valamikor voltam valaki. Valaki, aki nagyon jó volt valamiben. Valamikor. És ez már elmúlt. Én már sosem leszek az a lány, akire a fiúk felnéznek, mikor három méterre a földtől szaltót ugrik. Sosem fognak már rám emlékezni. Csak egy lány voltam, aki jó volt a sportban, aki erősebb volt a legtöbb fiúnál, aki szerette azt, amit csinált.

 

   A balesetet követő évben iskolát váltottam. Sokkal jobb volt így, hiszen senki nem tudta, milyen remek voltam régen. Nem is mondtam nekik. A tornaórákra, amikor szertornáról volt szó, mindig béna kifogásokat kerestem… Nyújtani viszont azóta is nyújtok, tehát igencsak hajlékony vagyok. Az egyik órán, amikor kosárlabdáznunk kellett volna, a tanár úr kihozatta a srácokkal a szőnyeget, a gerendát és a korlátot. A szekrényt később cipelték ki. Megijedtem, hiszen nem volt felmentésem, a többi kifogást pedig már sokszor ellőttem az elmúlt időszakban. Nem tudtam mit kitalálni. Szerencsémre az óra első fele erősítéssel és nyújtással telt. Éppen spárgában ültem, mikor a tanár úr a régi sportomról érdeklődött. Hazudnom kellett. Azt mondtam, kiskoromban balettoztam, és azóta hajlékony vagyok. Láttam, hogy nem hiszi el, de nem faggatott tovább.

 

   Aztán kezdtük a valós tornát. Gerendán és szekrényen bénának mutatkoztam. Mindent igyekeztem elrontani, de sajnos még így is jobban ment, mint a többieknek. Aztán a szőnyegre kerültem. Bukfencezni és cigánykerekezni kellett. A többieknek… Engem félrehívott a tanár úr, megkért, hogy próbáljam meg a kézenátfordulást. Eljátszottam, hogy nem tudom mi az, tehát annyi időt nyertem, míg elmagyarázta. Egyébként 10 éves korom óta tudom ezt az elemet. Sikerült végrehajtanom. Aztán egyre többet kért; már a szuplénál tartottunk. Azt mondta, hogy előképzettség nélküli diákja még nem volt soha ilyen tehetséges. Nem vallottam be semmit még ekkor sem. Nem akartam, hogy tudja. Én nem tudom többé megérinteni a korlátot, pedig régen az volt a kedvencem. Egy hét múlva közölte, hogy mivel midig kerültem a korlátot szeretné, ha megpróbálnám. Bár tiltakoztam, ő odaállított és felparancsolt a szerre. Csak álltam a korlát előtt és azt az egy másodpercet láttam, mikor leestem és a földön feküdtem. Szinte újra éreztem a szégyent és a fájdalmat. Aztán hátul megszólalt valaki: Hajrá, meg tudod csinálni!

 

   És akkor… Ugrottam és elkaptam a korlátot és pörögni kezdtem. Csináltam egy jagert és tripla hátra szaltóval érkeztem le. Amikor elengedtem a korlátot, ugyanazt éreztem, amit régen. Olyan érzés, mintha a korlát a harmadik karom lenne. A levegőben való pörgésnél éreztem, ahogy hasítom a levegőt, szinte láttam a többiek döbbent tekintetét.

 

   És igen! Újra az voltam, aki; és nem féltem többé. Igen! Kiléptem a komfortzónámból; abból, ami a baleset után keletkezett, ami megóvott a külvilágtól, de elvette tőlem azt az egy dolgot, amit világ életemben szerettem. A szertornát. Azóta sem tudom abbahagyni. Legszívesebben minden nap két-három órát töltenék el a levegőben való pörgéssel és mosolyognék, nem is, vigyorognék, mert megcsináltam, mert képes vagyok rá, mert a félelem többé nem szab határt a tetteimnek, az akaratomnak! És legfőképpen nem korlátoz abban, hogy érezzem, mennyire hatalmas, tudó és érző ember vagyok.


Az írás a 2017.évi Richter Terézanyu pályázaton az Őstehetség Díjban részesölt

10ker-AD-700x100